Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

314 Az országgyűlés képviselőházának 14. ülése 1939 július 28-án, pénteken. ez az elgondolása abból indul ki, hogy ha annak a gazdának, aki egy nagyobb mezőgazdasági gépet, tehát egy drágább gépet akar vásárolni, el kell mennie a jegyzőhöz és a jegyzőnél aláírását hitelesíttetni,, akkor <a jegyzőnek nemcsak az aláírás hitelesítése a kötelessége, hanem kötelessége az is, hogy megmagyarázza annak a vásárló gazdának az ügylet előnyeit és hátrányait, megmagyarázza, hogy mi történik, ha a részleteket nem tudja betartani, milyen joga van az eladónak és milyen joga van neki. A mezőgazdasági gépekre vonatkozólag tehát már egy nagyobb, generálisabb intézkedés van. Én nem tartom, bár a védettségi törvény hatálya még ma is fennáll, gazdaságilag gyengébb helyzetben lévőnek azt a földbirtokost, akinek módjában áll nagyobb mezőgazdasági gépet vásárolni és azt részletekben megfizetni. A javaslat indokolásában megemlíti azt, hogy a többi vásárlókat, a többi milliókat azért nr?m vették be a szabályozás körébe, mert egyrészt a többi árut vásárlók nincsenek gyengébb gazdasági viszonyok között, másrészt az értelmiség köréből kerülnek ki. Fel is sorol a javaslat egy pár árut, például a rádiót. A rádióról azt mondja, hogy ez fényűzési cikk, nincs tehát értelme, hogy a szabályozás körébe bevonjuk. Elfeledkeznek azonban arról, hogy éppen a t. kormány az, amely a rádión keresztül mezőgazdasági oktató előadásokat tart, a rádió az, amely nyelveket tanít, a rádió az, amely politiki tanításokat közvetít. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Félrevezet!) A rádió tehát a szórakozáson kívül ta nít, oktat és nemesít. >{Egy hang a szélsőbaloldalon; És elhallgat!) Célszerű tehát, hogy a rádiót ugyancsak bevonjuk a szabályozás körébe. A könyvre vonatkozólag pedig a törvényjavaslat azt mondja, hogy azt túlnyomórészben az értelmiség vásárolja, nincsen tehát értelme annak, hogy a könyvet is bevonjuk a részletügyletek szabályozásának körébe. Tény az, hogy könyvet inkább az értelmiség vásárol, ellenben az. én kerületemben előfordult, hogy 30 pengős díszmunkát rásóztak egy gazdára 30 havi részletre, azzal, hogy az első részlet fizetésének elmulasztása esetén a 30 pengő fizetése esedékessé válik. Ez a gaz ügynök mindenféle mézes-mázos beszéddel rávette a gazdát, hogy havi 1 pengős részletre vásárolja meg ezt a díszmunkát, aminek értéke nem több 10 pengőnél, azután az ügynök nem jelentkezett az &Sy pengőért és a gazdát bepörölték és fizethet 30 pengő helyett vagy 45 pengőt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a népi kultúra!) Mint t. képviselőtársam mondja, ez a népi kultúra! De van másik része is ennek a kérdésnek. Nevezetesen gondoljuk el, hogy a kezdő ügyvédnek ügyvédi könyvtára több száz, esetleg több ezer pengőbe kerül. Ott van a mérnök, aki4 nek az ő mérnöki könyvtára, mérnöki műszerei, az orvosnak az ő műszerei, esetleg többezer pengőbe is kerülhetnek. Hiába kerülnek ki tehát az értelmiség köréből ezek a vásárlók, kénytelenek mindezt részlfttra megvásárolni és akkor azt az ügyvédet, orvost % mérnököt nem védi a törvény. Van azonban ennek súlyosabb része is. nevezetesen az, ami hiányzik a javaslatból. Budapesten egész utcák vannak, amelyek tele vannak hangzatos reklámmal. (Keck Antal:. A Kazár-utca!) Az újságoknak egész oldalai vannak tele apróhirdetésekkel, hogy telehálók, r komplett ebédlők előleg nélkül, részletfizetésre a legolcsóbban itt és itt vásárolhatók. Hogyan képzeljük el a családvédelmet, hogy ha a házasulandóknak a bútor, a ruházati cikk, háztartási berendezési tárgyak vételét nem könnyítjük meg? Ezeket is a szabályozás köriébe kellene bevonni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban nem csak ezek azok, amelyek szabályozást igényelnek, hanem szabályozást igényelnek az iparosok munkaeszközei is, amelyeket sajnos, a mai gazdasági rendszerben nem tudnak készpénzben megvásárolni és bár az én álláspontom is az, ami előttem felszólalt képviselőtársaimé volt, hogy a nemzeti szocialista államban, az új gazdasági rendszerben minden dolgozónak annyi jövedelmet kell biztosítani, hogy ne legyen kénytelen részletüzletet kötni, ma még sajnos, nem tartunk ott, hogy a részletüzletet teljesen kiküszöbölhessük. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd eljutunk oda!) Ha tehát nem tudjuk kiküszöbölni, akkor tegyük meg azt, hogy ha már húsz, harminc, ötven év után idehozunk egy törvényjavaslatot a líáa plénuma elé, akkor az a törvényjavaslat generálisan fogja meg ezt az egész kérdéskomplexumot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tény, hogy ennek a törvényjavaslatnak 11. §-ában van egy generális intézkedés, amely azt mondja, hogy a 300, illetőleg most már a módosító javaslattal 500 pengő vételárat meg nem haladó értékű áruk valamilyen csekély mértékben — csak a 3. §-ban foglalt visszalépés tekintetében — a törvényjavaslat 'hatálya alá tartoznak. Ha tehát most kiterjesztettük ennek a rendelkezésnek hatályát 300, illetőleg 500 pengő vételárig minden árura, akkor ugyanezt meg kellene tenni az egész vonalon, nemcsak a 3. §, hanem az egész törvényjavaslat kiterjesztésével. Van egy másik előadói módosítás is. Ez az előadói módosítás úgy szól, hogy felhatalmaztatik a minisztérium arra, hogy ennek a törvénynek hatályát tetszés szerinu időben és tetszés szerinti árukra később kiterjeszthesse. T. Ház! Amit a képviselőház megtehet maga, saját működésében, arra felhatalmazást adni a kormánynak nemcsak nem célszerű, de veszélyes. Hovatovább egészen szokássá válik, hogy a kormány részére a törvényekben rendelet kibocsátására adunk felhatalmazást, holott, ha végignézzük régi törvényeinket, azt látjuk, hogy csak a törvény kihirdetésére és végrehajtására vonatkozó rendeleti jog , illette meg a kormányt. Most ellenben már ebben a ciklusban is a meghozott két, vagy három törvény mindegyikében olyan széleskörű felhatalmazást adunk a kormány, a minisztérium részére, amely feltétlenül ellentétes az alkotmányossággal. Veszélyes is ez, mert amit a képviselőház saját maga megtehet, amií i';t a plénumban alaposan megtárgyalhat, a bizottságban alapos vita tárgyává tehet, arra nézve nem szabad a rendelkezés jogát a minisztériumnak megadni, hanem tessék, dolgozzunk ebben a kérdésben mi saját magunk és saját magunk intézzük el azt a kérdést, hogy az itt megjelölt háromféle cikken, háromféle árun kívül milyen áru kerüljön még a törvény hatálya alá. T, Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatban beterjesztettem egy módosító indítványt, még pedig a javaslat 1. §-át kívánom módosítani