Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

308 Àz országgyűlés képviselőházának dáriak az ekevas? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igen!) Avagy a rádió — természetesen politikamentes rádiót feltételezve — csak szórakoztató valami és nem kjultúrszükséglet? (Egy hang a szélsőbaloldalon: És, nem a pártrádiót!) Önkénytelenül felmerül a megállapítás, hogy a kormányzatunk cselekvésében nem a meggondoltság és a szorgos gondoskodás, hanem csak olyan tesssék-lássék igyekezet mutatkozik. Tovább megyek t. Ház! A részletvásárlásnak nem minden árucikkre kiterjedő és nem generális rendezése azt a hiedelmet keltheti, hogy más árucikkek terén különösen a kisipari munkásság szerszámvásárlásánál — szabad a vásár. De hiányos a javaslat a felár, vagyis a forgalmi értéke és a részlett'izetekben rejlő hitelezési ügyletért számított többlethaszon meg nem állapítása miatt is. Ami ezen a téren mutatkozik az egyenesen bíró után kiált. A javaslat indokolása olyan külföldi példákra hivatkozik, amelyek egyrészt a demokratikus államok, másrészt az azóta megdicsőült Csehszlovákia, Ausztria és a 60 év előtti Németország példái. Miért nem méltóztatnak megemlíteni, hogy a mai Németország 1935 óta sem intézményesen, sem semmiféle formában nem ismeri a részletügyletet egyszerűen azért, mert ez ellenkezik a nemzeti szocialista elvvel? (Antal István és több hang a balközépen: És a népautó?) Nemzeti szocialista államban, de nem. is nemzeti szocialista, hanem egy olyan szociális alapon nyugvó államban, amelyben a tőkeképződés, a megélhetés biztosítva van, nem lesz szükség árurészletre. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Megnyugtatóbb volna számunkra és meggyőződésem szerint az egész ország társadalmára nézve is, Iha törvényhozásilag inkább azt mondanánk ki, hogy tilos az árurészlet. És nézetem szerint, ha az igen t. túloldal — nem is ezen érvek súlya alatt, hanem jobb érzésükre hallgatva — kiváló igazságügyminiszterükkel az élen, ezt a javaslatot visszavonná és helyette egy átfogó, közgazdasági életünket, kereskedelmünket minden tekintetben szabályozó törvényjavaslatot hozna, ezzel nemcsak tárgyilagosságáról tenne tanúbizonyságot, hanem ez a minden alkotómunkát támogató eme párt felé is gesztust jelentene. A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőjobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bocsáry Kálmán! Bocsáry Kálmán: T. Ház! Az életviszonyoknak az a része, amelyet ez a törvényjavaslat a szabályozás körébe von, kétségkívül elsősorban a magánjog területén helyezkedik el. Nem érinti ennek a megállapításnak helyességét, hogy a javaslat büntetőjogi jellegű rendelkezéseket, tehát közjogi átszövő'déseket is tartalmaz. A mai időknek magánjogi jogalkotása nemcsak, hogy nem nélkülözheti, hanem mindinkább követelőén megszabja olyan rendelkezéseknek magánjogi törvényekbe való •felvételét, amelyek az egyén veszélyes, sőt káros magatartását és ellenállását tompítani és azt megszüntetni vannak hivatva és amelyek éppen a rendelkezéseknek szankcióját a magánjogi semmiségi kereten kívül és azon túlmenőleg büntető és fegyelmezési eszközökkel 'biztosítják. Annak ellenére azonban, hogy ez a javaslat kétségkívül magánjogi jellegű jogviszoli. ülése 1939 július 28-án, pénleheü. uyokat szabályoz, túlnő a magánjogi alkotás keretein, mert — amint Zimmer Ferenc előttem szólott igen t. képviselőtársam is megemlítette — ennek a javaslatnak kereskedelempolitikai része, éppen olyan lényegbevágó és az egész gazdasági életre átnyúló szociális tartalommal is bír, mint ahogyan magánjogi rendelkezéseket is tartalmaz. Ez érthető is, mert ma a magánjogi jogalkotásnál is követnünk kell azokat az új irányokat, amelyek egyébként a mai időkben a nemzet szerves együttélésének nélkülözhetetlen feltételei és amely irányoknál, mint a magánjogi jogalkotás különleges vonatkozásaiban — és ezt hangsúlyozni kívánom — nem annyira a jogdogmatikának és egyúttal a kereskedelmi szabadság elveinek kell érvényesülni, hanem kell, hogy iránytszabó legyen a társadalmi közösség parancsa, az elesettek és a gyengék védelme, a tisztességnek és a becsületnek az a kívánalma, amelyről Zimmer Ferenc képviselőtársam is az angol példa nyomán megemlékezett. A magánjogi kérdések, t. Ház, nem forgalomképesek a politikai életben. Hiszen ha az elmúlt két évtized történéseit, akár a parlamenti vitáik szempontjából is, figyelemmel kísérjük, megállapíthatjuk, hogy alig volt a különleges tartalmú magánjogi törvényjavaslatokon kívül olyan felszólalás, amely a mai időknek megfelelő magánjogi jogalkotás alapelveit, célkitűzéseit és ennek különösen tömeghatásait megállapította, vagy esetleg még csak érintette volna is. A politikai jelszavaknak színpompás szövöttese évtizedeken keresztül eltakarta a gazdasági és különösen a magánjogi kérdéseknek józan, korszerű szürkeségét, pedig meggyőződésem, hogy a magánjog szabályai legalább is ugyanolyan jelentőségűek egy nemzet életében, — sőt vannak idők, amelyek jelentőségükben még fokozzák a magánjogi szabályok fontosságát — mint a közjogi, közigazgatási vagy büntetőjogi rendelkezések. Az emberiség történelme ugyanis azt mutatja, hogy a magánjogi szabályok tartalma, helyes vagy hibás kodifikálása szabja meg egyének sorsát és végzetét. És ez határozza meg a gazdasági rendszerek kialakulását is, amelyek ellen annyira kikelt Zimmer igen t. képviselőtársam és a társadalmi osztályok kialakulását is, sőt mondhatjuk, hogy a gazdasági rendszerek és társadalmi osztályok uralmi viszonyait is. T. Ház! A jog egyik legkiválóbb művelője mondta, hogy azokat az eszközöket, amelyekkel az egyén az ő életszükségleteit kiküzdi és megszerzi, a magánjog adja az egyén kezébe, vagy a magánjog csavarja ki a kezéből. Hogy ennek a tételnek az igazsága mennyire helytálló, mutatja az, hogy azok a problémavilágok, amelyekkel ma a magyar élet ós a magyar lélek telítve van, lényegében mind a magánjog területén helyezkednek el. Itt van a munka és a tőke viszonyának kérdése, a legnagyobb és a legkomolyabb problémák egyike, amely ma a magyar nemzeti társadalmat, különösen a dolgozók tömegét foglalkoztatja. Itt van a hitelkérdés és ennek keretében a kartel ügye, itt van a földbirtok megoszlásának kérdése, ami \ vagyonjogi probléma is, a zsidókérdés gazdasági hatásainak megállapítása és végrehajtása, a termelés és fogyasztás egyensúlya, a tervgazdálkodás, a jövedelem és a vagyon megoszlása és a többi. Mindezek a problémakörök kétségkívül a nemzeti életnek egyik leglényegesebb darabját ölelik fel és megállapíthatjuk, hogy a magánjogi életviszonyoknak