Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

306 Az országgyűlés képviselőházának les visszaadni azt, amit az ügylet alapján kapott. A restitutioval kapcsolatban azonban igen bonyolult kérdések merülhetnek még fel, ennek keretében kell eldönteni a használati díj kérdését, amelyre vonatkozólag a 8. § akként rendelkezik, hogy az előzetesen történt megállapodás; az elállás előtt történt megállapodás a vevőre érvénytelen. Azután itt van az árurongálás okozta kártérítés kérdése, az áru értékének emelésére fordított költekezések megtérítése és hasonló bonyolult magánjogi kérdések, amelyek kétségtelenül csak az eset körülményeihez képest és azoknak figyelembevételével dönthetők el igazságosan. Éppen ezért örömmel kell üdvözölni a törvényjavaslatnak azt az álláspontját, hogy mellőzve egyes külföldi kísérleteket a restitutio vitás kérdéseit a független magyar bíróság döntésére bízza. Ez felel meg a legjobban jogrendszerünk szellemének is és mindenesetre igazságosabb döntést hozhat, mint az előre megállapított elméleti irányelvek. T. Ház! Már voltam bátor utalni arra, hogy a polgári perrendtartás igyekszik megvédeni a részletügyleti vevőt attól, hogy különleges és kedA^ezményes illetékességi okok alapján általános illetőségű bíróságától elvonható legyen. Mi sem volt azonban egyszerűbb, mint ezt a rendelkezést megkerülni. Az árurészletügylet során a felek választott bíróságban egyeztek meg, amely azután tekintet nélkül az ügy tárgy értékére és a vevő lakóhelyére* ítélkezett. Ez a kikötés sok esetben lehetetlenné tette a kisvevőnek jogai megvédelme zését, vagy aránytalan költségekkel terhelte. Ezt a visszásságot is igyekszik kiküszöbölni a törvényjavaslat, akkor, amikor elrendeli, hogy semmis a választott bírósági szerződés, ha a törvény hatálya alá eső részletügyletben a vételár az ezer pengőt nem haladja meg és nem kötötték ki, hogy a tárgyalást a vevő lakóhelyén, vagy a vevő lakóhelye szerint illetékes királyi járásbíróság székhelyén kell tartani. Ezt a rendelkezést egyébként a 11. § (2) bekezdése kiterjeszti minden részletügyletre, ha az eladó kereskedő, a vevő pedig nem kereskedő. Mélyen t. Ház! Méltóztattak az ismertetett adatokból látni, hogy a törvényjavaslat nagy körültekintéssel keresi meg az áru részletügyletnek mindazokat a pontjait, amelyekkel kapcsolatban a tapasztalat szerint az ügyletkötő gyengébb fél, a vevő érdekéi méltánytalan veszedelemnek vannak kitéve. Világos, (határozott, jogilag tisztázott és mégis mértéktartó intézkedésekkel igyekezik a törvényjavaslat az ilyen visszaéléseket kizárni, anélkül, hogy az eladó jogos érdekvédelmét veszélyeztetné, vagy érintené. Általában hibásnak tartanám az olyan beállítást, amely úgy tüntetné fel a dolgot, mintha az árurészletügylettel foglalkozó kereskedelem a maga egészében kíméletlenkedésre, jogainak egyoldalú és önző érvényesítésére lett volna berendezkedve. Sőt épp az szól emellett a javaslat mellett a legékesebben és megnyugtatóbban, hogy az a kereskedelem, amely az árurészletügyletben is a felek kölcsönös érdekeinek kiegyenlítését kereste és a megkötött ügylet tisztességes lebonyolítására törekedett, eddig is ugyanazokat az elveket alkalmazta, amelyeket most a törvényjavaslat minden érdekelttel szemben kötelezőivé akar tenni. Az ismertetett rendelkezésekkel szemben az együttes bizottság ülésén általában inkább llf. ülése 1939 július 28-án, pénteken. elismerés nyilvánult meg,'mint kifogás, ellenben kifogás merült fel az ellen, hogy a törvényjavaslat túlságosan szűken állapítja meg a maga hatályának tárgyi ter jedelanét, amikor kimondja, fhogy csakis kereskedő és nem kereskedő között mezőgazdasági gépnek, varrógépnek vagy kerékpárnak részletfizetésre való eladása esetére vonatkozik. Eltekintve természetesen a visszalépési jognak és a választott bíróságra voinatkozó rendelkezéseknek már ismertetett terjedelmű általános kiterjesztésétől. Azt mindenki elfogadta, hogy a kereskedőt mint vevőt különleges védelemben részesíteni nem kell, mert feltehető, hogy a kereskedő a maga érdekeit meg tudja védeni. Ellenben az volt a kifogás, hogy miért nem terjeszkedik ki a törvényjavaslat más árurészletügyleti ágazatokra is, ahol a törvényjavaslat üdvös rendelkezéseire ugyancsak üdvös szükség volna. Én azt hiszem, hogy mindenesetre nagyon helyes, ha ez a nagy haladást jelentő törvényjavaslat óvatosan halad előre, a fürdővízzel együtt nem önti ki a csecsemőt is és nem idézi elő — minden jóakarata mellett — azt az eredményt, hogy egyes részletügyleti ágazatokban megöli a részletügyletkötés lehetőségét olyan helyeken is, ahol pedig éppen szociális okokból még szükség van az árurészletügyletre. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az együttes bizottságban éppen az előadó indítványára vették fel a 13. § (2) bekezdését, amely felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy jelen törvényjavaslat rendelkezéseit rendelettel, a törvényjavaslatban nem említett áruk részletfizetésre való eladása iránt kötött ügyletekre is kitérj észtIhesse. Ezenfelül az igazságügy miniszter úr az együttes biziottságban kijelentette azt a szándékát, hogy a törvényjavaslat hatályának tárgyi terjedelmét egyéb árurészletügylet ágazatokra is ki fogja terjeszteni, ha az megfelelőleg indokoltnak látszik. Azt hiszem, senki sem állíthatja,, hogy közérdek volna ennek a törvényjavaslatnak azonnal és minden válogatás nélkül minden részletügyleti ágazatra való kiterjesztése, . az pedig, ha még akárhány üzletágat sorolnánk fel az 1. §-ban, éppen úgy nem jelenthetné a törvényjavaslat tárgyi terjedelmének végleges lezárását, mint ahogy nem jelenti ezt az 1. § (1) bekezdésébe most említett három olyan üzletág felsorolása sem,, amelyeikben az árurészletügylettel kapcsolatos panaszok és bajok talán a legköztudomásúabban és a legnyomasztób'ban érvényesültek. Az 1. § (2) bekezdése ki szándékozik venni a törvényjavaslat rendelkezései alól az olyan ügyletet, amelynél a vételárat három részletnél nem több részletben kell fizetni, amely rendelkezéssel a törvényjavaslat az árurészletügylet fogalmát is érinti, az ilyen ügyletet nem tekintvén részletügyletnek. De kiveszi a törvényjavaslat hatálya alól azt az ügyletet is, melynél részleteket félévet meghaladó időközökben kell fizetni. Az árurészletügyletneki e ritka formájánál ugyanis feltételezhető a magasabb ügyleti tárgyérték és éppen ezért a vevő szakszerű érdekvédelmének a -lehetősége is. Végül meg kell említenem, hogy az 1. $ utolsó bekezdése a törvényjavaslat rendelkezéseit kívánja alkalmazni azokra az esetekre