Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-11
Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1939 június 28-án, szerdán. 263 nuárban mái* erősen kacsingatott a textilipari vállalatok felé és tavasszal a Magyar Pamutipari rt.-nak vezérigazgatója lett. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Abúzus! — Egy hang: Magyar Divatcsarnok! — Rátz Kálmán: A többi gyárban is így van! — Krúdy Ferenc: Ide hiába mutogatnak! — Mokcsay Dezső: Senki sem felelős érte? — Egy hang u szélsóbaloldalon: Leszavazták a, meghosszabbítást! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Ez a két körülmény ugyan arra enged következtetni engemet, ami miatt egy évvel korábban itt az országgyűlésen a legélesebben tiltakoztam, mondván, hogy az állami igazgatásban magas vezető pozíciót betöltő embereknek ez az eljárása összeférhetetlen, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az Összeférhetetlenségi törvényt tehát azonnal tető alá kell hozni. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon-) Semmivel sem különb Módosi-Mrinyák miniszteri osztálytanácsos úr eljárása Fabinyi ő excellenciája eljárásánál. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Semmivel sem különb, mert amikor ő felelősségtelejs miniszteri székben ült, ugyanakkor már mindenki tudta, hogy üresen áll egy szék, a Hitelbank vezérigazgatói széke. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Beszédem kényszerű befejezéseképpen csak azt említem fel," hogy az a meggyőződésem, hogy ha a Goldberger-gyár vezetősége magyar érdekeket szolgált volna a múltban, akkor, úgy mint az angol, német és japán vállalatok tették, kiküldték volna a saját fajtánkból való embereket tanulni és visszahozták volna őket, hogy nemcsak tőikét, hanem színmagyar tudást és vezetést is teremtsenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem az igen t. kormányt és a miniszter urat, hogy a legsürgőseibhen vizsgálják ki az ügyet, adajnak választ arra, mi lett a beadvánnyal és azonnal rendeljenek ki kormánybiztost e nagy vállalat élére, (Elénk helyeslés és taps à szélsőbaloldalon. — gr. Festetics Domonkos: Helyes!) mert nem vagyunk biztonságban egy vállalat ilven vezetése mellett. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszter úrnak. Következik gróf Serényi Miklós képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz igazságos és arányos adóztatás tárgyában, valamint a cukorexportnak a belföldi fogyasztás érdekében való csökkentése tárgyában. Pénzügyminisztereink állandóan hangoztattuk az arányos és igazságos adóztatás szükségességét, mégis évek óta fennáll az a tény, hogy a részvénytársaságok aránylag jóval kevesebb jövedelem (tantiem) adót fizetnek, mint a föld- és házbirtok. Hajlandó-e a pénzügyminiszter űr ezt a visszás helyzetet ígéretéhez képest megszüntetni? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a cukrot 16 fillérért exportálják, ugyanakkor azonban sok százezer csaláxl nem tudja gyermekei részére ezt a legszükségesebb tápanyagot megvenni, mert az kilogrammonként egy pengőnél is jóval drágább?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a ISZÓJ Gr. Serényi Miklós: T. Képviselőház! (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) A választások kiírásának előestéjén az egész ország területén plakátok száz- és százezrei jelentek meg, amelyek a Magyar Élet Pártja nevében különböző ígéreteket hirdettek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Követeltek!) és különböző tetteket, reformokat követeltek. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Kitől! — Horváth Géza: Ne gúnyolódjanak! — Folytonos zaj.) Ezek közül a plakátok közül most csak eggyel óhajtok foglalkozni, még pedig azzal, amely igazságos adórendszer bevezetését követelte a Magyar Élet Pártjának nevében. Minthogy nem általánosan elterjedt szokás az, hogy valaki saját magától követeljen valamit, fel kell tennem azt a kérdést, vájjon kitől követelték ezeket? Nem valószínű, hogy ezt az ellenzéktől követelték volna, bár mi igen szívesen tennénk ennek a követelésnek eleget, mivel azonhan nem vagyunk hatalmon, nem tudunk ennek eleget tenni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egyelőre!) így egyelőre csak némi útmutatással kívánunk szolgálni az irányban, hogyan kellene ezeket a követeléseket végrehajtani. T. Ház! Pénzügyminiszter uraim, már húsz esztendő óta állandóan hangoztatják azt, hogy szükség van az igazságos és arányos adóztatás bevezetésére. Sajnos azonban e szép szavakat tettek eddig még nem követték, mert a statisztikai adatok bizonyítéka szerint a helyzet másképpen van. A statisztika azt mutatja, hogy az ország egész földadója pótlékok nélkül 30 millió pengőt tesz ki és a házadó 70 milliót, ugyanakkor pedig a társulati adó összege — legalábbis nemrég még — 13 millió volt mindössze és csupán néhány év óta emelkedett 19 millióra. (Gr. Zichy Nándor: Most jön a reform! Várjon csak!) T. Ház! A földbirtok bruttó jövedelme 900 millió pengőt tesz: ki, a házbirtoké pedig 500 millió pengőt, ezzel szemben a társulati adó nyers bevétele a 2500 millió pengőt is meghaladja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez az ipari produktumok volumene!) A föld- és a házbirtok összesen 1400 millió pengő nyers bevételére 100 millió pengő adómegterhelés esik, a részvénytársaságok ellenben a 2500 millió pengő bevallott nyers bevétel után csupán 19 millió pengő adót fizetnek. Ez a 19 millió tehát csak egynyolcad részét jelenti annak az adónak, amelyet a részvénytársaságoknak igazságos és arányos adóztatás szerint kellene fizetniök, ha annyit fizetnének arányosan, mint a föld- és a házbirtok. (Gr. Zichy Nándor: Most fogjuk hozni a törvényt!) A részvénytársaságoknak évi 170 millió pengő adót kellene fizetniök, ha úgy volnának megadóztatva, mint a föld- és a házbirtok. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De mit kapnának akkor az igazgatók?) Ezek a túlnyomórészben zsidó kézben lévő részvénytársaságok, bankok és kar telek tehát pénzügy minisztereink jóvoltából évi 150 millió nemzeti ajándékban részesülnek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! Pfuj! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Azért nem jut a szegényeknek!) Ez a nemzeti ajándék tíz év alatt 40*
