Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1939 június 28-án, szerdán. 241 állam és a társadalom politikai szerkezetének meghatározása irányában a törvény rendes útján érvényesülést kereső törekvések mentesek a kormányhatóság: ellenőrzésétől.« Itt van azután a képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése, mely azt mondja (olvassa): »A törvényjavaslat v

tertniészetszerűleg nem vonja szabályozása körébe az egyesületi jog egész anyagát, hanem az adott szükségességnek megfelelően csupán két szűkebb tárgyikörre terjed ki. Az egyik az, hogy pontosan megállapítsa az egyesületek és más

s szervezetek működésének a törvényes kereteit és ezzel kapcsolatban meghatározza a tilos egyesületi, illetőleg szervezeti működéseknek a fogalmát. A másik tárgykör pedig« — ez az, ami bennünket érdetkel — «amelyet ez a törvényjavaslat szabályozás alá von. a politikai pártokat érinti, de csak egészen körülhatárolva abban a vonatkozásban, amelyet a törvényjavaslat az egyesületekkel és más szervezetekkel kapcsolatban is szabályoz, hogy tudniillik sem egyesületben, vagy bármily megjelölésű más szervezetben, seta politikai pártban az ezekhez való tartozás vagy a vezetőség- irányában való engedelmesség vagy más kötelesség megerősítésére esküt, fogadalmat, ünnepélyes ígéretet, vagy bármilyen más olyan nyilatkozatot megkívánni nem szabad, amely lel ki ismére tbeli lekötelezettséggel jár. Ezt a két kérdést a törvényjavaslat 1, és 2. §^a szabályozza, a további §~ok pedig az ezekkel kapcsolatban szüikséges rendészeti és megtorló rendelkezéseket foglalják magukban.« Ez tehát a jelenlegi törvényes helyzet, ez a most hatályos törvény. Már most méltóztassanak megnézni, hogy ennek ellenére milyen választ adott a belügyminiszter úr. Baky képviselőtársam interpellációjára adott válaszában a belügyminiszter úr a következőket mondta (olvassa): »Legyen szabad még

1 a 3400. számú rendeletre áttérnem ... Ez a rendelet azt mondja, hogy nem lehet köztisztviselő, 'közalkalmazott olyan párt tagja, amely nrogrammjával és magatartásával az állam és a társadalom érdekeit veszélyezteti. Ez ennek a rendeletnek lényege. Minden párt vizsgálja meg à saiíát lelkiismeretét . . . (Zaj és mosdás a szélsőbaloldalon.) Ez most egy hirtelen fordulat; tehát nem a belügyminiszter úr vizssrália meg, hanem azt mondja, hogy (olvassa): »Minden párt vizssrálja meg a saját lelkiismeretét abban a tekintetben, vájjon az a magatartás és Programm nem veszélyezteti-e az állam érdekeit és amennyiben nem; akkor senkinek sem lesz az ellen kifogása, hogy egy ilyen pártnak a köztisztviselők tagjai legyenek.« (Mozgás és • zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Miért van akkor törvény és miért van érvényben rendelet? — (Elnök csenget.) Azt mondja továbbá a belügyminiszter úr (olvassa): »Én egy szó kifogást sem emeltem az ellen a programm ellen, amelyet a nemzeti szocialistapárt most legújabban hirdet.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor miért internáltai? »Ém ismételten hangsúlyoztam az urak előtt és itt a nyilvánosság előtt is kijelentem, a legboldogabb ember leszek akkor, ha önöket normális parlamenti ellenzékként tekinthetem. A legboldogabb leszek akkor, ha önök lehetővé teszik egy normális alkotmányos élet folytatását ebben az országban és ha nem adnak okot arra, hogy önöket az ország rendbe és alkotmánya felforgatásnak vádjával lehessen illetni.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Mi itt a^ helyzet? A belügyminiszter úr fennállónak ítéli a rendeletet és hivatkozik rá, pedig ez a rendelet nem áll fenn. Nyilvánvaló azonban, (hogy ha egy később hozott törvány hatályos lesz, akkor azzal szemben rendeletre már nem lehet többé hivatkozni. Lux locuta, causa finita — a törvény szólt, az ügy be volna fejezve, ha ismernék a törvényt. De úgylátszik, ez a törvény elkerülte a belügyminiszter úr figyelmét és a miniszter úr nem tudta azt, hogy ez a törvény milyen kautélákkal, milyen körülírással foglalkozott a politikai pártokkal. Egyedül a törvény dönthet ebben a kérdésben. A törvény indokolását felolvastam és felolvastam az együttes bizottság jelentését, amely teljesen tisztázza ezt a kérdést. Beszédem elején azt mondottam, hogy homály jellemzi a kormánynyilatkozatokat. Teljes mértékű a homály, mert hiszen a belügyminiszter úr egyik mondatában egyszerűen a politikai pártolk hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy a pártok ítéljenek önmaguk felett, a másik mondatában pedig, amely azzal merőben ellentétes, azt mondja, hogy »a legboldogabb ember akkor leszek, ha önöket normális» parlamenti ellenzékként tekinthetem«. (Keck Antal: Mi az, hogy »normális ellenzék?«) Itt a körül forog a vita, hogy lehet-e köztisztviselő a nemzeti szocialistapártoknak tagja, igen vagy nem? A belügyminiszter úr egy árva szóval nem mondotta azt. Ihogy lehet, azt sem mondotta, hogy nem lehet. Hivatkozik egy törvénnyel megszüntetett rendeletre és egészen homályos választ ad, a helyett, hogy odaállna és őszintén kinyilvánítaná azt, hogy: az a 3400-as rendelet, amely miatt engem az egyik képviselőtársam meginterpellált, már régen nem áll fenn, nem hatályos, tehát ne is forduljanak hozzám ilyen kérdéssel, hanem tessék elolvasni a törvényt: 1938: XVII. tc.-t. abban mindenki megtalálja, hogy milyen korlátozások állanak fenn a politikai pártok tekintetében: minthogy pedig szó sincs arról, hogy ezek közül a politikai pártok közül bármilyiknek tagjait is elítélték volna a törvényben meghatározott vétségek és bűncselekmények miatt, következésképpen semmi jogom sincs bárkit befolyásolni abban a tekintetben, hoey ezeknek a pártoknak valamelyikébe belépjen. Ez lett volna az egyenes, kemény, becsületes válasz a belügyminiszter lírhoz intézett kérdésekre. A belügyminiszter úr azonban e helyett azt mondotta, hogv ő lenne a legboldogabb, ha rendes, normális ellenzéki pártként tudná tisztelni itt a nemzeti szocialistapártokat, (Zaj a szélsőbalodalon.) Arra kérem igen t. képviselőtársamat pártállásra való tekintet nélkül, hogy méltóztassanak egy kissé a politikai múltba visszatekinteni, méltóztassanak csak a háború előtti politikai helyzetre visszagondolni és méltóztassanak arra gondolni, mi történt volna, ha feláll akkor egy békebeli belügyminiszter és ilyen választ ad egy rendelet fennállása, vagy fenn nem állása tekintetében. (Mozgás és zaj a szésőbaloldalon. — Lili János: Már régen megbukott volna!) Méltóztassanak arra gondolni, hogy a régi néppárt, vagy a függetlenségi párt fennállása, elismerése és tagjai felett akar a belügyminiszter diszponálni és kijelenti, hogy