Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. tást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség megadta a képviselő úrnak a kért meghosszabbítást. Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Képviselőház! A kompromisszumos kormányoknak egyik jellegzetessége, 'hogy nemcsak cselekedeteikben kétségeskedők, hanem kijelentéseikben is sokszor keresik a homályos kifejezéseket és a határozott, kemény, minden kétséget kizáró mondatoknak sem túlságosan barátai. Legyen szabad ennek az állításomnak igazolásául hivatkoznom a miniszterelnök úr múltkori válaszára az idegen pénzek kérdésében, amikor is azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy abban az időben, a választás kiírásának idejében 600.000 pengőt vásároltak Zürichben és ebből a tényből, valamint abból a tényből, hogy a választásokat ugyanakkor írták ki, bizonyos következtetéseket vont le. Azt kell mondanom, i Ház, hogy ez a következtetés olyképpen áll meg, mintha a miniszterelnök úr hozzátette volna, hogy ezekhez az adatokhoz, amelyeket ő elmondott, hozzá kell vennünk a választójogi törvény paragrafusainak számát, hozzá kell venni a végrehajtási rendelet számát, el kell osztani 33-mal és a végén kijön a konzekvencia, hogy azokat a pénzeket, amelyeket Zürichben vásároltak, senki más nem kaphatta, — sem Baschék, sem Mühlék, sem a szociáldemokraták —. mint kizárólag a nemzeti szocialisták. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr hasonlóképpen nem adott határozott választ a múltkoriban, amikor imi megkérdeztük a sajtóra vonatkozólag és elébe tártam adatokat. Elébe tártam, hogy liberális lapok és kormánylapok pontosan ugyanazokba a hibákba estek bele, — amelyek ha hibák, akkor is csak a belügyminiszter úr szerint hibák — amelyek miatt a nemzeti szocialista lapokat betiltották. Ennek ellenére a belügyminiszter úr nem adott választ és nem mondotta azt, hogy intézkedéseit pedig visszavonja, vagy pedig gyakorolni fogja nemcsak a nemzeti szocialista sajtóval szemben. Mi azt mondjuk, hogy ez a félhomály talán alkalmas lelhet arra, hogy a külügyek intézése terén ezzel éljünk, de a belügyek intézése terén félhomállyal operálni nem szabad, hiszen a belügyek terén végtelenül primitív egyszerűségű dolgokról van szó. Arról van szó, hogy valami jó-e, vagy rossz, arról, hogy valamely törvény vagy rendelet fennáll-e, vagy nem áll fenn, •Tehát minden állampolgárnak joga és kötelessége megtudni azt, hogy vájjon az ő exiszteneiáját érintő rendelet fennáll-e, vagy hogy valamely törvény érvényes- e vagy nem érvényes. Ennek súlyos következményei vannak és ezért ilyen helyeken a félrendszahályoknak, ilyen esetekben a homályos kijelentéseknek természetesen súlyos következményei lehetnek. T. Képviselőház! A rendeleti kormányzásnak átka az, hogy ezt a félhoimályt továbbra is fenntartja, hiszen a rendelet arravaló, hogy egészen efemer értékű, kisebb jelentőségű és könnyen idejüket múló tárgyú dolgokban intézkedjék a kormány, de nem való arra, hogy nagyjelentőségű alapjogok kérdésében ilyen rendeleti útoin döntsön. Lehetetlenségnek tartom tehát, hogy alapvető szabadságjogok kérdésében, mint aminő a sajtójog, a gyülekezési jog, az internálásnak joga, még mindig miniszteri rendeletek uralkodhassanak, dominálhassanak, a helyett, hogy ezeket a törvényben kodifikálnák. Amikor tehát a belügyminiszter úr a ülése Í9S9 június 28-án, szerdán. 239 múltkor, ma egy hete a lapbetiltások, a sajtójog kezelése tekintetéhen itt nem adott választ, nem volt abban a helyzetben, hogy a kormány nevében kielégítő választ adhasson, akkor ki kell emelnem legalább azt, hogy a miniszter ur maga is érezte, hogy itt nincs rendben a dolog és azt mondta (olvassa): »Egészen más kérdés, hogy de lege ferenda mit kell csinálni; arról nem beszélek, hogy ezt a kérdést törvényhozási úton rendezni kellene. Én csak de lege lata beszélhetek és kötelességemet csak de lege lata teljesíthetem.« Tehát maga a belügyminiszter úr is elismerte, hogy itt törvényes intézkedésre volna szükség, törvényes úton kellene ezeket a kérdéseket szabályozni. Ugyanez, ami a sajtó kezelésére nézve fennáll, fennáll az internálásra és fennáll a rendőri felügyeletre vonatkozólag is. Amikor ebben a kérdésben ma egy hete Baky László t. képviselőtársam interpellált, különösen az internálási jog tekintetében, a belügyminiszter úr maga semmi más választ nem adott, mint hogy felolvasta az internálási rendeletnek erre vonatkozó intézkedését. Azonban, t. Képviselőház, a mi álláspontunk az, hogy ez az internálási rendelet hatályát veszítette, de még ha nem is veszítette volna hatályát, abban az esetben is jogilag, de erkölcsileg is lehetetelenség ma ezt az internálási rendeletet használni és alkalmazni. Ugyanis az internálási rendelet a hadijogból fakadó háborús felhatalmazás a kormány szerint is. Húsz évvel a háború után nem lehet ilyen intézkedésekkel tovább operálni. Annakidején a háború alatt szükség volt arra, hogy olyan esetekben, amikor nincsen perrendszerű bizonyíték kémek ellen, vagy kémgyanús emberek ellen amikor nincsen bizonyíték valaki ellen, aki esetleg hazaáruló lehet, az internálás preventív intézkedésképpen alkalmaztassák, mert a nemzetnek és az országnak létérdeke megkívánta, hogy ezek az emberek, akik ellen nincsen ugyan teljes bizonyíték, preventív úton mégis lefogassanak, zár alatt tartassanak, hogy a bekövetkezendő nagyobb veszély ezáltal elháríttassék. Annakidején ezt célozta az internálási rendelet. Ezt az internálási rendeletet azonban ma nem kémgyanús emberekkel, hanem a középosztályhoz tartozó emberekkel szemben, ügyvédekkel, mérnökökkel, orvosokkal építési vállalkozókkal szemben tovább fenntartani és alkalmazni nem lehet. Méltóztassék csak egy pillantást vetni azoknak a szerencsétlen embereknek a sorsára, akiket minden bírói ítélet nélkül kivesznek a család kötelékéből, kivesznek irodáikból és műhelyeikből és elvisznek minden bírói intézkedés és jogosultság nélkül, amint ezt megtették Széchenyi Lajos gróf képviselőtársammal, megtették Keck Antal képviselőtársammal és ahogy megtették ezt még egy csomó képviselővel és megtették egy csomó, a középosztályhoz tartozó emberrel. (Keck Antal: Nem ártott meg! Használt!) Minden bírói intézkedés nélkül kötelességük volt azoknak, akiket nem internáltak, naponta egyszer vagy kétszer a rendőrhatóságnál jelentkezniök, minden elutazásnál külön engedélyt kérniök és ha a t. főszolgabíró éppen nem volt jó hangulatban, akkor nem adta meg az engedélyt, hogy az ügyvéd a tábla székhelyén megjelenjen ügyfelét védelmezni. Azt hiszem, hogy azt az internálási rendeletet, amelyet hazaárulók ellen preventív intézkedés céljából hoztak, húsz évvel a hadi37*