Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-10
Az országgyűlés képviselőházának l tálom, nagyon helyesen — szanálni akarta a múlt kormány és a két szemben álló tábort össze akarta hozni- Nem én kíséreltem nneg ezt, hanem maga v az akkori kormány és a kisebbségi kérdések illetékes vezetője, (Egy hang a jobboldalon: Nagyon jól csinálta! — vitéz Szalay László: A külügyminiszter ma nyilatkozott! Fejezzük be!) Amidőn ebben a vonatkozásban bizonyos kérdéseket intéztek hozzám, a magam részéről kijelentettem, hogy készséggel félre állok, ha az én személyemben van az akadály, mert ón semmi néven nevezendő akadályt nem akarok állítani. Gratz, az akkori elnök lemondott, én sem tartottam őt alkalmasnak, éppen politikai pártállásánál fogva arra.^ hogy esetleg külföldön képviselhesse ezt az irányzatot. Akceptáltam ezt a körülményt, mint okot arra, hogy le kell mondanunk. Ha mi politikailag - talán külföldön be vagyunk feketítve, félreálluuk. De volt más is; ott ült a túloldalon, abban az időben Pintér László katolikus pap, akinek személye az Udv.-nak az Ungarischer Deutsche! Volksbmdungsvereinnek élén, azt hiszem, semmi tekintetben sein lehetett politikailag alkalmatlan. A magam részéről igenis azt ajánlottam, hogy tessék, kössenek békét, mi pedig menjünk ki, a magáim számára erkölcsi lehetetlenségnek tartottam, hogy benne maradjak ebben az egyesülésiben és azokkal az urakkal együtt működjek. A volt miniszterelmök úr — legalább azt hiszem — meg fogja ezt erősíteni. (Felkiáltások a, jobboldalon: Nem idevaló! Bíróság clé!) A főindok. amit kifogásoltam, (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Bíróság elé!) — kérem hajlandó vagyok arra, megmondtam, engedjék meg, hogy befejezzem a gondolatot... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Klein Antal: ... és vaádajmenmytien kifogásoltunk, az volt, hogy lehetetlen, hogy van itt egy egyesület, amely Baseh Ferenc vezetése alatt á!l (is külföldről kap pénzeket. (Kölcsey István: A. bírósághoz!) Bocsánatot kérek, képviselőtársain, az imént hangoztattam, hogy hajlandó vagyok rá. (Kölcsey István: Kint tessék ezt mondani, ne itt!) Elnök: Kérem, a képviselő úr személyes megtámadtatás címén kért szót. Ne tessék ettől eltérni, tessék ennél maradni! Klein Antal: A személyes megtámadtatásnái maradok, de az a vád ért, hogy én akartam összehozni őket, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem vád!) én akartam ezt a két egyesületet összehozni. Elnök: A képviselő úr újabb vádat hangoztatott. Ez nem tartozik ránk. (Helyeslés a jobboldalon,) Klein Antal: Én nem hangoztatok vádakat, amelyeket itt hangoztattam s amelyekre vonatkozóan nagyon helyesen mondja a külügyminiszter úr, hogy ezeket nem lehet itt a parlamentben tárgyalni és nem is helyes itt elintézni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a bíróság előtt szeretném tisztázni. Felkérem az igen t. külügyminiszter urat, méltóztassék megadni nekem: a módot, hogy milyen formában tegyem. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Klein Antal: önök nagy tévedésben vannak. Én ezeket a vádakat a mentelmi jog védelme nélkül is hangoztattam és hajlandó vagyok hangoztatni, csak azt kérem, tessék a bíróság elé állítani. (Gr. Festetics Domonkos: Helyes! Ez a korrekt eljárás. — Zaj.) Ezeket a vádakat, amelyeket a parlamentben hangoztattam, a multbap is hajítandó vagyok, ha úgy 1. ülése 1939 június 27-én, kedden. 235 tetszik, a jövőben is hangoztatni a mentelmi jog védelme nélkül, kinn is. (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) Kérem, állítsanak engem bíróság elé, hogy a bíróság előtt tisztáznassam ezt a kérdést. (Helyeslés.) Ezt mondtam tegnap, ezt mondom mindennap. Ezzel — minthogy látom, hogy itt a hangulat ideges — befejezem felszólalásomat, mert nem akarok zavart kelteni. Különösen kérve kérem az igen t. külügyminiszter urat: kegyeskedjék tudomásul venni, hogy én mint ellenzéki képviselő, mindenkor lelkiismereti kötelességemnek tartottam az ország külpolitikai érdekeit megvédeni, (Helyeslés balfelöl.) és azoknak semilyen tekintetben sem akarok ártani. (Mester Miklós: Miért nem beszélte meg előbb a külügyminiszter úrral? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Mester képviselő úr. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Miért zavarják?) Klein Antal: Én tehát nehogy ez egy pillanatig is mint rágalom állítassék oda, hajlandó vagyok ezeket a vádakat megismételni, a mentelmi jog védelme nélkül, miként megtettem ezt a múltban is és kérem a kormányt, méltóztassék olyan fórum elé állítani, amilyet akár az igen t. sértett képviselő úr, akár pedig az igen t. kormány kíván. Ezeket tartottam szükségesnek ebben a személyes kérdésben még elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az indítványkönyvben bejegyzés nincs. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs-kÖnyvet felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): Meizler Károly — a kormányhoz — választási visszaélések tárgyában; Meizler Károly — a kormányhoz — politikai üldözések és az ismeretes 3400-as rendelet tárgyában; Szöllősi Jenő — a földművelésügyi miniszterhez — a Metesz. makói szervezetében tapasztalható sajnálatos tünetek tárgyában; Tóth János — a földmívelésügyi miniszterhez — a Prónay-féle bérbirtok munkásviszonyai tárgyában; Tildy Zoltán — a miniszterelnökhöz — alföldi közmunkák előkészítése tárgyában: Csoór Lajos — a pénzügyminiszterhez — a gazdaadósságok végleges rendezésének befejezése tárgyában; Csoór Lajos.—- az iparügyi miniszterhez — az állami és közületi vállalatoknál alkalmazott munkások gyermeknevelési pótléka tárgyában; Gruber Lajos — az iparügyi miniszterhez — a tatabányai dorogi és pilisvörösvári szénbányákban uralkodó munkabéruzsora, embertelen bánásmód és egyéb visszásságok tárgyában;^ Palló Imre — az iparügyi miniszterhez — az 1937:XXI. te. és a legutóbbi sztrájkok tárgyában; Szöllősi Jenő —. a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — az óraadó helyettes tanárok és egyéb, a középiskolai törvényben nem rendszeresített tanárkategóriák jogviszonyainak rendezése tárgyában; Palló Imre — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a gróf Széchenyi István-gimnázium épülete ügyében; Kerekes Béla — a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez — a magyar rádiónak politikai célokra való felhasználása tárgyában; Matolcsy Béla — a kereskedelem- és köz36*
