Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-10

224 'Az országgyűlés képviselőházának hetetlen pillér a japán-magyar rokonság, a közös tőből való ^származás ténye. Itt sajnálatosan kell megjegyeznem, hogy ezt á rokonságot, ezt az együvétartozást a japánok sokkal erőteljesebben érzik nálunk és éppen ezért szükséges minden alkalommal ennek a rokonságnak a mi részünkről való állandó kihangsúlyozása, és ennél is fontosabb annak lélekben való tökéletes átérzése. T. Ház! Nálunk is történtek kísérletek arra, hogy ez a magyar-japán rokonsági tudat a lelkekbe vésődjék. Turáni társaságok alakultak. Legfeljebb az volt az érdekes, hogy ezeket a turáni társaságokat rendszerint nem turániak, hanem tiszteletreméltó germánok, szlávok és latinok alapították. Nem tudván ezek a társaságok lemenni a magyar néplélek mély gyökerébe, voltakép működésük, sajnos, a jószándék és a törekvés ellenére is, betorkollott a társadalmi egyesületek sablonos közgyűlési jelentéseibe. Második erős pillér, amely a magyar és a japán népet összefűzi, a két nép lelki fejlődését egyként alátámasztó etikai alap. Sajnos, megint azt kell megállapítanom, hogy ezt az_ etikai alapot a rokon japán nép sokkal erőteljesebben és sokkal tisztábban őrizte meg nálunk, mert nálunk a népi erkölcsök tisztaságát w és érintetlenségét éppen a legválságosabb időben kezdte ki a nemzetközi zsidó szellem, amely a maga tisztaságában és romlatlanságában őserejű japán népi lélekben és etikához nem tudott eljutni. Nem utolsó sorban ennek köszönheti Japán azt, hogy dinamikájával és ősromlatlansagával a múlt század végén az, öreg Európa es négy világrész birodalmait és népeit ejtette bámulatba. ;-.-•' Harmadik pillére ennek az egészséges magyar-japán barátságnak a közös világnézeti alap. Mi, nyilaskeresztesek, legalább is úgj< képzeljük és úgy érezzük, hogy bennünket a japán néppel a közös világnézet ezernyi szálai fűznek egybe. Mert ami Japánban szamurájetika, ami Japánban bushidó-etika, ami férfiasság, lelkiismeretesség, áldozatkészség, az elvekért és a nemzetért való, akár halálig is kötelező feltétlen önfeláldozás, ami Japánban az ősök tisztelete és a család tisztelete, az nálunk; Magyarországon a nacionalizmusnak és szocializmusnak az a tökéletes és csodálatos ötvözete, amelyet Prohászka Ottokár után hungarizmusnak hívunk. A politikai divatok ezeket a világnézeti alapokat kikezdhetik, de csak időlegesen kezdhetik ki. Időlegesen elronthatják őket, de idők multán mégis mindig ezek a nagy világnézeti alapok érvényesülnek. Érvényesültek mindenkor Japánban és érvényesülni készülnek nálunk most, igazolván a történelmi és elhivatott fajok örök életrevalóságát és a korszellemben, vagy koreszmében való mindenkori megújhodását. A magyar-japán barátság negyedik pillére a jóí felfogott külpolitikai érdek. A világkoní'liktusok, amelyeknek ma tanúi vagyunk, mélységben is és mértékben is sokkal nagyobbak a uéovándorláskorabeli konfliktusoknál. A jelenlegi ellentétek nem országokra korlátozódnak, hanem világrészekre terjednek ki és amikor a reátörő konfliktusokban egyetlen nép sem jelenthet a maga érdekeinek veszélyeztetése nélkül érdektelenséget, vagy közömbösséget, akkor nekünk meg kell keresnünk azt a külpolitikai irányvonalat, amely ugyanakkor, amidőn a mi rokonszenvünknek, világnézetünknek, felfogásunknak tökéletesen megfelel, egyben a reális érdeket, reális értékeket 10. ülése 19$9 június 27-én, kedden. és a nagy nemzeti fejlődést fogja jelenteni számunkra. T. Ház! Készletezve az előbb elmondottakat, nemcsak a faji rokonság, nemcsak a körös, keleti tőről való származás, nemcsak a faji együvétartozás az, amely bennünket, japánokai és magyarokat rokonokká tesz, amely Hungáriái; és Nippont a világtörténelemben egy nag> és erős rokonszenv! szállal fűzi össze. Nekünk a fajiságon túl rokon a helyzetünk, rokon a történelemben betöltésre váró feladatunk, rokon a Gondviselés által elrendelt elhivatottságunk. Mindkét ország, Japán és Magyarország is két ellentétes kultúrkör találkozásánál fekszik. A nyugati kultúra bölcsőjét a Tigris és Eufrátesz folyók partjain ringatták és ez a kultúra a Tigris és Eufrátesz folyóktól kiindulva vette birtokba először a görög és római félszigeteket, innen terjedt később a germánok felé, majd meghódította a brit szigeteket és átkerült Amerikába. Ugyanakkor, amikor ez a nyugati kultúrkör megszületett, már a kultúrák őshazájában, Indiáoan, virágzóban volt az a kultúra, amely a mag erős és egészséges dinamikájával utat vett Ázsia felé és legszélsőbb területe Japán lett. A nyugati kultúra már régen berendezkedett Európában, amikor egy évezreddel ezelőtt megjelent itt a honfoglaló magyarság egy ősi, de az új környezetében merőben idegen kultúrával. Ha a magyarság előbb érkezik, ha még nincsen felvértezve Kelet bölcs életfilozófiájával, ha még nem vette volna magára tökéletesen a keleti kultúra erős páncélzatát, ebben az esetben valószínű, hogy Magyarország felszívódott volna a nyugati kultúrkörbe és ma nem lenne más, mint elgermánosodott, elsziávosodott vagy ellatinosodott népcsoport a germánok, a szlávok és a latinok találkozóhelyén, mint például az a turáni testvér nép, amely hamarébb, kevesebb keleti kultúrával érkezett ide Európába: a bolgárok, akik megőrizték ugyan a maguk erős faji tulajdonságait, mégsem tudtak megszabadulni az elszlávosodástól. Ennek az erős keleti kultúrhatásnak, ennek az erős keleti kultúrvértezetnek köszönhetjük azt, hogy amikor megérkeztünk Európába, nem tudott bennünket felszívni a Nyugat, hanem a Nyugat egyszerűen megtermékenyítette a mi erős keleti életfelfogásunkat, kultúránkat, a dolgokról való nézetünket. Ennek a két kultúrának találkozásában nem maradt meg a keleti és nem született egy nyugati kultúra, hanem született egy sajátságosan erőteljes, színes, ősi magyar kultúra, amely a nagy kulturális összeütközések vidékén is, tíz évszázad után is biztosítja ennek a népnek örök fennmaradásátT. Ház! Különösképpen súlyt helyezek arra, hogy ezeket a gondolatokat innen a szélsőbaloldalra helyezett szélsőjobboldalnak soraiból fejtsem ki, mert különösen súlyt helyezek arra, hogy mi, nyilaskeresztesek, nyíltan, büszkén és becsületesen kijelentsük, hogy ebben az országban pedig a magyarság csak akkor életképes, hogy ebben az országban történelmi jövő csak akkor van számunkra, ha az előbb elmondottakat mindenkor tudomásul vesszük, ha tudomásul vesszük, hogy mi itt, Nyugaton, Kelet népe vagyunk, ha tudomásul vesszük, hogy életlehetőségeinket csak akkor tudjuk biztosítani, ha a magunk keleti sajátosságaiból soha ki nem vetkőzünk, ha mindig tudomásul vesszük, és magunkba olvasztjuk Nyugat uralkodó eszméit, ha tudomásul