Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-10
222 Az országgyűlés képviselőházának alkalmat nyerhettünk az egyezmények megkötésénél ilyen psztentációra, sikerült éppen az egyezmények megkötése révén és azoknak hatásaként egy olyan kultúrdiplomáciai szervezetet létesítenünk, amely a hivatalos külpolitikai szervezet mellett igen jelentékeny tevékenységet fejt ki a baráti nemzetekkel való együttműködés során. Ez a kultúrdiplomáciai szervezet a maga nagy lehetőségei mellett olyan jelentékeny szolgálatokat tesz a nemzeti ügynek és a nemzeti kultúrának, hogy azt kellőképpen felmérni csak akkor tudjuk, ha ezeknek a kultúrdiplomáciai szervezeteknek tevékenységét öszehasonlítjuk és hozzámérjük a hivatalos külpolitikai, diplomáciai szervek működéséhez, ezenkívül azonban mindenesetre hozzá kell mérnünk a honvédelemnek mindazokhoz a tényezőihez is, amelyek a magyar nemzeti életnek a biztosítására hivatottak. Az eddigi kultúregyezmények, t. Képviselőház, a maguk gyakorlati hatásában — itt csak néhány szóval akarok erre rámutatni — abban mutatkoztak meg, hogy az egyezményt megkötő baráti államokkal és nemzetekkel kölcsönösen a legélénkebb szellemi kapcsolatokat vettük fel, mégpedig tudományos és művészeti, magasabbfokú irodalmi és tömeghatásaiban is kívánatos kapcsolatokat. Tanszékek létesültek, mégpedig kölcsönösen. így a berlini magyar tanszékhez hasonlóan Budapesten létesült német tanszék, azután lektorátusok, amelyeknek száma immár megközelíti a négy vénet, mindenütt a külföldön a magyar nyelvet és a magyar nyelv szépségeit hirdetvén. Munkahelyeket létesítettünk, továbbá tudományos kutatások számára könyvtárakat és mindezt kölcsönösen, úgyhogy a szellemi javak kultúrcseréje ezeknek az intézményeknek révén megtörténhetik. Előadásokat tartottunk, azután diák-csereakciókat végeztünk, amelyek különösen fontosak abból a szempontból, hogy az egyes baráti nemzetek az ifjúság, az ifjabb generációk révén közelebb kerüljenek egymáshoz. A diákcseréken túlmenően még tanárcseréket is tudtunk létesíteni. Mint mondottam, a legutóbb Berlinben — ha jól emlékszem — két vagy három hónapon keresztül tartott előadásokat Heckler Antal professzor német nyelven. Ennek megfelelően német professzor is tartott a magyar egyetemeken előadást. Az előttünk fekvő magyar-japán szerződés létrejöttét kétségtelenül indokolja az a rokonszenv, amely a magyar fajtában éppen őrien talis vonatkozásai folytán Japán és a japánok iránt fennáll. Ha az a kapcsolat, amely Japánhoz fűz bennünket, talán tudományos alapon nem is illethető százszázalékig a »rokoni« elnevezéssel, mindenesetre meg van minden olyan mozzanat, amely ilyen szellemi kapesoi lat felvételére az indokoltságot megadja. De van még egy mozzanat, amely a magyar-japán kulturális egyezmény megkötésénél említés nélkül nem hagyható. Ennek a mozzanatnak a javaslat bizottsági tárgyalása során is kifejezést adtak, nevezetesen kifejezést adott ennek. Baross Endre képviselőtársunk saját megfigyelései ós tapasztalatai alapján. Ö ugyanis a világháború alatt mint hadifogoly japán hadifogságban volt. Le kell szögezni itt a legszélesebbkörű nyilvánosság előtt, hogy az az ország és az a nemzet, amellyel voltaképpen hadiállíipotban voltunk, a hozzákerült magyai hadifoglyokkal olyan példás emberséggel bánt, amelyért itt jár ennek a nemzetnek köszönet. (Élénk élienzés és taps.) Éppen ezért ki kell emelni ennek az egyez10. ülése 1939 június 27-én, kedden. menynek címében is megmutatkozó, különösebb jelentőségét. Ugyanis a japánokkal kötött szellemi együttműködési egyezmény címe a következőképpen hangzik (olvassa): »... magyar • japán barátsági és szellemi együttműködési egyezmény becikkelyezéséről.« Itt tehát a szellemi együttműködés leszögezése mellett magában a címben is megtaláljuk és törvénybe fogjuk iktatni azt a barátságot, amely a magyar nemzetet a japánhoz és a japán nemzetet a magyarhoz fűzi. Ki kell emelnünk továbbá azt is, hogy ezek a kapcsolatok Ja pánnal, ezek a szellemi kapcsolatok, ezek a rokonszenv-megnyilvánulások bizonyítékot találnak abban a körülményben is, hogy amíg Japán a magyar kormányzattal egy ilyen egyezmény megkötésére fel nem vette a kapcsolatot, addig más nemzettel hasonló egyezményt nem kötött. Japánnak ez az első kulturális egyezménye, amelyet külföldi állammal, idegen nemzettel kötött. Ezt az egyezményt követte azután nemrégiben Japánnak a németekkel kötött szellemi együttműködési egyezménye és most áll tárgyalás alatt az olaszokkal kötendő egyezmény. Ennek az egyezménynek gyakorlati jelentősége az indokolásban világosan megtalálható. A földrajzi távolság mellett, amely bennünket Japántól elválaszt, minden lehetőség megvan arra, hogy ez az egyezmény a magyar szelieini életben közvetlenül megmutathassa hatását. Azok az egyesületek és intézmények, amelyek orientális és japán vonatkozásban nálunk fennállanak, az egyezmény következtében nyilván fokozottabban fogják tevékenségüket kifejthetni. A Turáni Társaság, a Körösi Csorna Sándor Társaság, a Magyar Keleti Társaság, a Magyar Nippon Társaság, továbbá közgyűjteményeink közül a Hopp Eerenc-féle múzeum az egyezmény megalkotása következtében kétségtelenül új és fellendülő korszaknak néz elébe. Meg kell említenem, amit az indokolás is kiemel, hogy Japán áldozatkész fiai közül egy tekintélyes nagyiparos, Nicsni t Takaharo 1935-ben egy nagyobb összegű alapítványt létesített éppen a magyar-japán kulturális kapcsolatok ápolására. Ebből az alapítványból a budapesti Pázmány Péter egyetemen külön japán könyvtár létesült és ez azóta is örvendetesen gyarapodik. Ugyancsak ez az alapítvány tette lehetővé, hogy egy japán bibliográfia állíttassék össze, de ugyanez a japán alapítvány teszi majd lehetővé azt is, hogy olyan expedíciókban, amelyeket Japán a maga lehetőségei folytán áldozatkészen mindig a tudományos világ értékeinek gyarapítására indít, Magyarország is részt vehessen, különösen azokban az expedíciókban, amelyek magyarvonatkozásúak is. Az egyezmény gyakorlati jelentősége tehát a nagy földrajzi távolság ellenére is bőségesen fennáll s nekünk e szellemi erőgyarapodás mellett hálásan kell elkönyvelnünk ennek a keleti nagyhatalmasságnak, ennek a valóban kultúrnemzetté kivirágzott és kifejlett nemzetnek a kicsiny Magyar- ország felé tett barátságos gesztusát. Az elmondottak alapján a japán nemzettel szemben érzett különös rokonszenvünk kifejezéseképpen is tisztelettel kereng a t. Képviselőházat, hogy az előttünk fekvő javaslatot • elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!)
