Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-10

210 Az országgyűlés képviselőházának nek elégedve ezzel a vitával, akik az indemnitásnál kifogásolták azt, hogy az új parlament egy nap alatt megadta a kormány számára a felhatalmazást. Abban, hogy ennél a törvényjavaslatnál hosszabban tárgyal az új képviselőház, annak a jelét látom, hogy ebben az új képviselőháziban, az új képviselőház tagjaiban meglesz mindenkor a szociális érzés, az a szociális érzés, amely remélem és hiszem, a kormánypárton és az ellenzéken egyformán valamennyiünket áthat és vezérel. Megtörtént ugyan tegnap, hogy a beszédek alatt néha már megfeledkezett az ember arról, hogy tulajdonképpen milyen törvényjavaslatról is van szó,, annyira eltért egyik-másik szónok a szőnyegen fekvő kérdéstől. Ellenzéki oldalról kemény szavak is hangzottak el, én azonban ezéken a kemény szavakon nem tudok megütközni, mert hiszen az ellenzéknek MZ EL hivatása, hogy kritikát gyakoroljon és kritikájával segítse a kormányt munkájában. Az elmúlt parlamenti ciklusban épp azt láttam szerencsétlenségnek, hogy az ellenzék támogatta a kormányt ugyanakkor, amikor a kormánypárton belül egyes frakciók feketekávé mellett összeesküvéseket szőttek. Egyik képviselőtásam megemlítette már itt tegnap azt a Pesten láb rákapott új szokást, hogy a kisbériétől a háztulajdonosok kezdik előrekövetelni két-három hónapra a lakbéreket. Ezt én is külön szeretném hangsúlyozni és a kormányzat figyelmébe ajánlani, mert már valósággal pánikot keltett ez az új szokás, különösen a külső kerületekben. Itt a háztulajdonosok nemcsak azokat zaklatják, akikről bebizonyosodott, hogy notórius nemfizetők, hanem 15—20 esztendő óta egyhelyben lakó, ugyanabban a lakásban lakó becsületesen fizető kisembereket is zaklatnak és azzal fenyegetik meg őket, hogy ha előre nem tszik le két-három hónapra a lakbért, akkor felmondanak nekik. Tudjuk, hogy még Tixfizetéses családapák sem tudnak előre fizetni, azok is havonként fizetik a lakbérüket, tehát mennyivel kevésbbé tudnak azok fizetni, akik hetenként kapják a fizetésüket! Nem tudom, nincs-e erre valami törvényes lehetőség, de feltétlenül keresni kellene, hogy ezeket a kisembereket, ezeket a szerencsétlen családokat valahogyan megnyugtassuk és vala" hogy megóvjuk őket a további zaklatástól. Bródy képviselőtársam, Csoór igen t. képviselőtársam felszólalására célozva, azt mondta, ne állítsuk szemben egymással Budapestet és a vidéket. Én osztozom ebben az aggályban, mert nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha bármelyik törvényjavaslatnál éket akarnánk verni a főváros és a vidék közé. De a vidék nyomorúságán, lakásviszonyainak siralmasságán semmit sem enyhítenénk azzal, ha Budapestnek sem adnók meg a lehetőséget arra, hogy itt a kisemberek egészségesebb lakáshoz jussanak. A megoldás szerintem az, hogy Budapesten és vidéken egyformán gondoskodni kell arról, hogy a családok egészséges lakásokhoz jussanak. (Reibel Mihály: Ne lakjanak barlangokban!) Ügy van, ne lakjanak barlangokban, mint ahogyan az igen sok helyen látható itt Pest környékén és a vidéken is. A vidéken smár történt ugyan némi kedvezmény azáltal, hogy a szoba-konyhás lakások számára adókedvezményt adták. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De csak bizonyos kategóriaban!) Ezt feltétlenül tovább kell fejleszteni és a kétszoba-konyhás lakásokra is ki kell terjesztenni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert tudvalevő dolog, hogy ezekben la lakásokban van a sok gyermek (Úgy van! Úgy van! a 10. ülése 1939 június 27-én, kedden. , jobb- és a baloldalon.) és erkölcsi és egészségi szempontból egyformán fontos az, hogy ezek kedvezményben részesüljenek. (Reibel Mihály: Az iparosokra is terjesszék ki!) Ügy van, ne csak a földmunkásokra, hanem a falun lakó iparosokra és kisiparosokra is terjesszék ki, mert hiszen azok hasonlóképpen nehéz helyzetben vannak. .> Külön szeretném felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a Faksz.-házak köles öntörlesztése körül a kisemberek igen nagy nehézségekkel küzdenek. A jövőre vonatkozólag feltétlenül meg kellene teremteni azt a lehetőséget, hogy az évi törlesztés ne legyen nagyobb, mint az azon a vidéken szokásos évi lakbér. (Reibel Mihály: Nagyon helyes!) mert egyébként Jhiába adunk utólag az elmaradottak részére kedvezményeket, sohasem tudják kifizetni az elmaradt törlesztéseket. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) T* Ház! Az egészséges kislakások kérdése Magyarországon valóságos fejedelmi probléma. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon és a középen.) Azt látjuk, I— és ez nem szónoki kifejezés csupán, statisztikával lehet bizonyítani, — hogy minél több egy lakásban a szoba, annál kevesebb a gyermek, (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Reibel Mihály: Sajnos!) Ezt ta bu- . dapesti és a vidéki statisztikával egyformán lehetne bizonyítani. De ki lehetne (egészíteni azzal is, hogy minél több a szoba, annál kevesebb a gyermek, de annál több a luxuskutya. (Ügy van! Ügy van!) Valami egészen szörnyűséges gyermeikellenes járvány kezd úrrá lenni a magyar társadalom és elsősorban a vezetőosztályok lelkén. (Mozgás. — Riebel Mihály: Sajnos!) Hiába beszélünk !mi március 15-én és más hazafias ünnepeken arról, hogy szeretni kell a hazát és meg kell (halni érte, ha az a szegény ember városon és falun egyformán azt látja, hogy akik nekik hazafiasságról beszélnek, a legfőbb lehetőségnél, a gyermekáldásnál szabotálják a hazafiasságot. (Reibel Mihály: Szomorú dolog!) Nem azoknál van az egyke, akiknél anyagilag indokolt lenne, hogy a gyermekáldás ellen védekezzenek, hanem azoknál, akik vagy hivatali pozíciójuknál, vagy anyagi helyzetüknél fogva, egyáltalán nincsenek a gyermekáldás elleni védekezésre kényszerítve. (Reibel Mihály: Kényelemszeretet!) Nemcsak saját otthonuk küszöbét zárják el a gyermek előli, hanem ma ' már azt is látjuk, hogy nem hajlandók olyan házban lakni sem, ahol sok gyermek van. Ennek azután iaz a következménye, hogy a háziurak azt kérdezik attól a családtól, — tisztviselő- és munkáscsaládtól egyformán — amikor lakást akar bérelni, hogy van-e gyermeke és hány gyermeke van ÍBoezonádi Szabó Imre: De a kutyát beengedik!) és ha négy-öt gyermeke van, akkor fizethet akármennyit, le akarhatja tenni előre a lakibért, lakást nem kap. (Homonnay Tivadar: A háziurak egy része ilyen!) A háziurak egy része, de, sajnos, nagyon tekintélyes része, a tekintélyt itt nem erkölcsi értelemben, hanem számbeli értelemben véve. » Igen t. Ház! Ennek az lesz a következménye, hogy a magyar társadalom a sokgyermekes családokat valósággal kiutalja a belvárosokból a perifériák egészségtelen, büdös odúiba, ahol nem lelhet arra számítani, (hogy egészséges gyermekek legyenek, egészséges katonák nevelődjék. (Reibel Mihály: Valóságos nemzeti veszedelem!) Ezért ennél a törvényjavaslatnál is és minden törvényjavaslatnál azt ké-