Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1939 június 23-án, pénteken. 161 gazdasági élet termelési vonalaiba való visszatérésének rendjét biztosítják s naponta állandóan visszatéröleg újabb és újabb kormányzati beavatkozásokat tesznek szükségessé. Általában pedig — és ez a helyzet általános szignatúrája — örököltünk egy eléggé eltrösztösödött plutokratikus termelési rendet, amely az egész gazdasági élet vonalát megkötötte, trösztökkel, karteleküel merevítette meg, egyúttal egy megmerevített árrendszert tartott a nyakunk felett, amely eléggé közérdekellenesen

1 diszharmonikussá tette nemcsak a termelés, hanem a jövedelemeloszlás processzusának jóformán az egész felületét. Most már ez a helytelen és megmerevített árrendszer abban az időben, amikor a húszas évek végén még konjunktúráról lehetett beszélni, sem a mezőgazdaságban, sem az iparban nem volt annyira érezhető, nem pedig azért, mert a magas mezőgazdasági terményárak mellett az árharmónia meg volt közelítve. Az a» árharmónia, amelyet a békében élveztünk a, nyugodt, kiegyensúlyozott gazdasági rend mellett. Amint azonban jött a gazdasági krízis és eltolódtak äz árak, leesett a mezőgazdasági árnívó a háború előtti idők árnívójának 114—120 százalékáról 72—75 százalékára, súlyos eltorzulás mutatkozott és egészen kézenfekvően diszharmonikussá lett a különbség az egyik oldalon a mezőgazdasági árak és munkabérek alacsonysága, a másik oldalon az ipari árak és a vasúti szállítási tarifák magassága között, mert köztudomás szerint a magyar vasúti teher szállítási tarifa Svájc után a legmagasabb egész Európában. Ebből következik tehát, hogy gazdasági életünk rendjében nemcsak a termelés, hanem a jövedelemeloszlási procedura egész területén, tehát a gazdasági élet egész felületén állandóan repedések, megszakítások, hiányok állnak elő, amely hiányokat folytonosan megújuló kormányzati részletrendszabályokkal, ad hoc beavatkozásokkal kell kipótolni, helyreállítani és a közérdekű állapotot megközelíteni. Ezért van az a rengeteg egymást követő jogszabály, apró részletig terjedő beavatkozás, amely kiséri a gazdasági élet minden alakulását s amely azelőtt egészen szokatlan volt. Nyilvánvalóan ez átmeneti helyzetnek tekintendő. Ha azonban ez így van, akkor kétszeresen szükség van arra, hogy a kormányzatnak 1931-ben adott felhatalmazást^ teljes mértékben tartsa fenn a törvényhozás és adjon módot a kormányzatnak ma is arra, hogy a javuló tendenciát követően közgazdasági életünknek egy jobb és biztosabban megalapozott gazdasági konstrukció felé való vezetését sürgős tempóban biztosítsa. Nyilvánvaló, hogy az autarchikus elzárkózás nem ideális állapot és nem cél, nem a modern állam álma és vágya, ez kívülről reánk erőszakolt nem kívánatos eszköz, amelyet kényszerűségből kénytelenek vagyunk alkalmazni, azért, mert az autarchikusan elzárkózó környező világgal szemben máskép a mi gazdasági életünk rendjét fenntartani nem lehet. Ugyanez szükséges valutavédelmi politikánk érdekében is. A szóbanlévő törvényjavaslat részletes rendelkezéseket tartalmaz a határidőkre nézye. Ugyancsak rendelkezést tartalmaz az 1931. évi XVI. t.-c. 9. §-a szerint meghatározott vétségnek, vagyis a gazdasági életet és a hiteléletet károsan érintő koholt hírek terjesztőivel szemben való büntető rendelkezések tekintetében is és pedig szigorító meghatározásokat tartalmaz, amelyekre közérdekből nyilvánvalóan szükség van. Igen t. Ház! A gazdasági bizottság ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben letárgyalta és azt változatlan szövegben terjeszteni rendelte a t. Ház elé. Kérem a törvényjavaslatnak teljes terjedelemben való elfogadását. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Kerekes Béla! Elnök: Kerekes Béla képviselő urat illeti a szó. Kerekes Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Taps a szélsőbaloldalon.) 1931-ben egy évre szóló különleges felhatalmazást kért a m. kir. kormány az akkori gazdasági viszonyok feljavítása érdekében. Ez a felhatalmazás annyit jelentett, hogy előzetes kritika nélkül rendeletekkel lehet bizonyos kérdéseket szabályozni. Már akkor mélységes aggodalommal figyeltük ezt a törvényen alapuló rendeletalkotási lehetőséget, azért figyeltük aggodalommal, mert sehol sem láttunk biztosítékot arra, hogy ez a rendelkezési jog és lehetőség nem fog-e túlmenni azokon a határokon, amelyeken túl már sértheti az előzetes kritikán alapuló törvényalkotási lehetőséget. Azóta nyolc esztendő telt el. Nyolc év alatt évről-évre ennek a különleges felhatalmazásnak meghosszabbításait kérte a kormány, pedig nyolc év alatt többször és nem egyszer, majdnem minden esztendőben megállapították az egyes, főként gazdasági kérdésekkel foglalkozó miniszterek, hogy gazdasági helyzetünk folyton és folyton javul. Ha gazdasági helyzetünk évről-évre folyton és folyton javul, akkor miért van arra szükség, hogy a nyolc év után egy esztendőre újból meghoszszabbítsuk ennek érvényességét? Azt mondja az indokolás: a megnagyobbodott ország területének katonai berendezkedései, valamint a visszacsatolt országrészeknek visszacsatolása teszik ezt indokolttá és szükségessé. Boldog örömmel fogadta mindenki és fogadja a jövőben is mindenki és megtesz mindent, meghoz minden áldozatot a visszacsatolás, a teljes revízió érdekében. Boldog örömmel kis éri mindenki katonaságunk, honvédségünk kiteljesedését, felszerelését, megerősödését, hiszen mi magunk is minden esetben a régi háborús fiatalságot visszaidézve lelkünkbe, odaálltunk azokba a sorokba, amelyeikben a határokat és a határokon túl a szentistváni birodalom egységét kellett védelmezni. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon.) Ezzel a megokolással azonban nem lehet lefedni ezt a rendeletalkotásokra vonatkozó felhatalmazást. Nem lehet lefedni azért, mert nyolc év alatt meg kellett volna találni azokat a módozatokat, amelyekkel gazdasági helyzetünket úgy lehetett volna átállítani, hogy ne legyen szükség ilyen ikü£tönleges felhatalmazásra. Hiába akar a legjobb szándékkal a gazdaságikormányzat egyes szociális vagy (gazdasági kérdéseket megoldani, ez mind csak foltozás lesz, mert nem lehet régi, düledező és kiélt rendszerben szociális problémákat megoldani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahhoz, hogy mi szociális kérdéseiket megoldjunk, teljes rendszerváltozásra van szükség. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha hivatkozom is külföldi példákra ne tessék azt mondani, hogy idegen eszméket térj észtünk. Ezekre csak azért hivatkozom, hogy rámutassak arra, hogy minden nemzet megtalálta a lelkiségének, gazdasági adottságainak, körülményeinek megfelelő megoldást. Megtalálta Európában Olaszország, megtalálta Németor26*