Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

130 Az országgyűlés képviselőházának zsidózzanak, sokkal tapintatosabb uraknak tartom önöket. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tehát egy tisztességes végrehajtási utasítást kérünk és nekem ne siránkozzék senki sem a mélyen t. Felsőháziban,, sem itt mert szerettem volna, ha látják azokat a könynyeket, amelyeket ejtettek azok a magyarok, akiket vittek ki az óceánjáró hajók; ne fájjon senkinek a zsidók kivándorlása, mért ha szigo rúan veszem, nem is kell nekik olyan nag> térfoglalat, ha azt viszik ki magukkal, amivel bejöttek az országba. (Taps a szélsőbaloldalon.) Még egy dolgot szeretnék szóvátenni és e^ az amnesztia kérdése. Tudja mindenki, hogy én a mi mozgalmunkat az első perctől fogva törvényes úton " és alkotmányos eszközökkel vittem előre. Jelszavunk is az, hogy Istennel, törvényes úton és becsülettel. Ha tehát én most egy kérdést szóváteszek, azt nem szabad és nem lehet félreérteni. Visszakaptunk egy nagy részt, még mindig keveset, de meglehetős részt a Felvidékből és visszaszereztük magyar fegyverekkel az egész Kárpátalját. (Egy hang a jobbközépen: Kié az érdem? — Hubay Kálmán: A magyar nemzeté!) Pártkülönbség nélkül egy az ügyünk, visszaszereztük. Én nagyon jónéven vettem volna, ha az igazságügyminiszter úr egy kis melegséget tanúsított volna a nagy nemzeti öröm közepette azokkal szemben, akik bírósági ítéletek alapján elvesztették szabadságukat, különösen akkor, amikor maguk az ügyészek is kijelentik, hogy a zsidótörvény meghozatala óta, főleg annak indokolása óta ma már nem is indítanak eljárást ilyen esetekben. Mégsem egészen igazságos az, hogy az igazságügyminiszter úr méltán megérdemelt tapsokat kapott azért, amiért bennünket a törvényszék két-három, esetleg több hónapra ítélt. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem pártpolitikai szempontból mondom. A mélyen t. és nagyrabecsült képviselőtársaim ne értsenek félre engem. En úgy érzem, hogy magyar sajátosság az, a magyar ember egyéniségében rejlő^sajátosság, hogy^ ha öröm éri, ebből az örömből másoknak is juttat, hiszen a bánat, a fájdalom úgyis összehoz bennünket. Én egy kis melegséget, egy kis szívet szeretnék látni az igazságügyminiszter úr részéről és kérem, tegyen megfelelő intézkedéseket, hogy az amnesztia-rendelet minél hamarabb megjelenjen. (Taps a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Az utóbbi időben a valutaügyészség — nagyon helyesen — szigorúan intézi a dolgokat, de még mindig nem elég szigorúan. Én azt tartom, hogy aki a nemzet gazdasági élete ellen akármilyen módon merényletet követett el, azt éppen rígy katonaszökevénynek kell tartani, mint azt, aki a fronton cserbenhagyta a csapattestét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.j Annakidején itt a házban beterjesztettem egy indítványt, amely vagyonelkobzásról, az országból való kiutasításról és egyebekről szólt. Beterjesztettem, az akkori miniszterelnök úr maga is helyeselte. Talán külpolitikai vagy pénzügypolitikái szempontok játszottak közre abban, hogy nem lehetett abban a szigorú formában végrehajtani. Arra kérem az igen t. kormányt, hogy ezen a téren a legszigorúbban intézkedjék, törvényes úton ki kell irtani az ilyeneket, irmagjuknak sem szabad megmaradniuk. (Ügy van! tfgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Remélem, hogy a jövőben nem ér bennünket olyan kellemetlen meglepetés, hogy az országgyűlési 7. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. képviselő urak, mint ügyvédek, védik a valutasíbereket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt törvényt hozni ellenük és azután — nem önzetlenül — megvédeni őket, ez valahogyan nem normális. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Mindent bűnöst megillet a jogvédelem, a magyar igazságszolgáltatás gondoskodik róla. Majd ki fognak rendelni melléjük valakit és annak az ügyvédnek kötelessége őt megvédeni, mert minden bűnöst megillet a védelem. Ne feledjük azonban el, hogy amiként a földreform végrehajtásánál, nem azért mentek az ügyvédképviselő urakhoz, mert ügyvédek, hanem azért, mert képviselők voltak, így van ezen a téren is. Ma már ugyan, akitől elvették a földet, annak sincs semmije, akinek odaadták, annak sincs köszönete benne, csak az új földesurak grasszálnak, az egyik ott, a másik amott. Mélyen t. Képviselőház! Egy rövid megjegyzést akarok még tenni és ez a névmagyarosításra Vonatkozik. A magyar belügyminisztérium régebben mintha nagyobb szeretettel karolta volna fel ezt az ügyet. Amikor én a névmagyarosításról beszélek (Halljuk! a középen.) és ezt mint ennek az ügynek egyik fanatikusa itt szóvá teszem, akkor nem gondolok arra, hogy valakit kényszerítsenek a magyarosításra, (Helyeslés a középen) mert aki kényszerből vesz fel egy nevet, annak a lelke ettől az új névtől távol van. Aki azonban magyar akar lenni névben is, az magyarosítson. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy akinek nincs magyar neve, az nem jó magyar ember, de ha egy magyar embernek idegenhangzású neve van, változtassa meg, hogy külsőleg is dokumentálja hovatartozását. (Igaz! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Különösen vonatkozik ez arra az esetre, amikor közfunkcionáriusok külföldre mennek. Ha olvasom — nem tudom — a német vagy a francia lapokat és olvasom a mi államférfiáink neveit, ha nem ismerném őket itthonról, azt hinném, hogy külföldiek. (Gr. Festetics Domonkos: Igaz!) Ezen tehát változtatni kell és ezt sürgősen el kell intézni. (Helyeslés a jobboldalon.) A múltkor fennjártam a belügyminisztériumban, ahol évekkel ezelőtt államtitkár voltam. Tehát ismertem a járást. Kerestem a névmagyaro^ítási osztályt. Azt mondták: »ki van téve«. Elküldtek a harmadik házba, egy rozoga, öreg épületbe. Ahogy a rossz lépcsőkön felmentem, láttam, hogy ott kevesen járnak. Van egy altiszt és egy tisztviselő és ezzel el van intézve az egész osztály létszáma. Ismerek tanárokat, akik készséggel vállalkoznának arra, hogy a délutánjukat feláldozzák és önként elvégzik ezeket a munkákat, ha nincs munkaerő. Ügy képzelem a dolgot, hogy ahol tömegesebben akarnak nevet magyarosítani, községekben, egyszerű földmívesemberek, ezt meg kell könynyíteni. Hiszen vannak vidékek, ahol a községben senki sem tud egy szót más nyelven, mint magyarul, de 30 százalékának német neve vau. Beszéltem velük, örömmel megtennék, csak a sok irka-firka ne lenne. Tessék ezt összeírás formájában megoldani, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nyomtatvány van!) Huszonnégy óra alatt meg lehet csinálni. Nemzeti ügy ez a kérdés, (vitéz Csicsery-Rónay István: Blanketta van!) Egy blankettával el lehet intézni. (Csicsery-Rónay István: Ügy van most! — Mester Miklós: Kezdjék a képviselők! — Keck Antal: I Meg is kezdik, ha minden Gergelyből megint t Grossmann lesz!) Nagyon köszönöm a képviselő úrnak ezt a megjegyzését. Fel is van ná-