Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-7
128 Az országgyűlés képviselőházának ! csületes, jellemes magyarokra van szüksége. (Ügy van! Űgy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Hatása alatt állok bizonyos dolgoknak. Ott voltam például Karcagon az egyik Körben és sok minden szóba kerül egy ilyen kép viselő jelölti látogatás alkalmával. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csend legyen!) Egyszerre megszólal a sarokban az egyik jóképű kún magyar, ('Zaj a jobboldalon. Hubay Kálmán: Klubnapot tartanak. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Lázadozik a volt főispán!) s azt mondja: uraim, sok mindent meg tudok érteni. Megértem azt, hogy sok mindenre nincs az államnak pénze, mert csonka, szegény ország vagyunk, mondom, mindent megértek, csak azt nem éltem, — és felemelte a falábát és a (botjával rávert — hogy ettől elvették a választójogot. T. Képviselőház! Könnyek szöktek a szemembe, de velem könnyeztek sokan, amikor ezt láttuk. Aki az életét kockáztatta, aki a testi épségét otthagyta, ahhoz annyira szívtelenek voltak, hogy még ettől is elvették az őt egyébként megillető választójogot. Mélyen t. Képviselőház! Nem általánosítok, hisz kiemeltem, hogy másutt, hála Istennek, ez nem történt meg, én csak a bűnöket és a hibákat ostorozom és engem nem tántorítanak el kaszinói szabályok, s ez nem kaszinói kérdés, ez a magyar nép létérdekének a kérdése. (Űgy van! Űgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) A kritikát pedig mindenki kénytelen elviselni, ha az a kritika jogos, (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon.) ha az a kritika igazságos, s ha nem légből kapott rágalmak azok, amiket én mondtam. Ott fekszenek az akták a belügyminiszter úrnál. A belügyminiszter úr már ítéletet mondott annak idején a főispán felett, amikor megsemmisítette a törvénytelen utasításra hozott végzéseket, már ítéletet mondott a főszolgabíró felet is, csak odalent nem vonták le a konzekvenciákat. Mert nem itt fenn van a hiba, hanem az ottani kiskirályoknál. Azokat a kiskirályokat kell letörni! (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem pártpolitikai kérdés, mélyen t. Képviselőház, mert például, amikor lent voltam az egyik községben, ahol megfabrikálták az egyhangú mandátumot,^ a jegyző éjszaka házalva szedte össze az aláírásokat és amikor felelősségre vontam, azt mondta: kérem, én nem csinálok pártpolitikát, én önnek is megteszem. Persze, tiltakoztam, hogy engem törvénytelenségre akarjon rábírni. Mélyen t. Képviselőház! Ezzel a résszel végeztem. Ha képviselőtársaim további folytatásra, adatokra és okmányokra kíváncsiak, készséggel állok ismét rendelkezésre. (Zsengellér, József: Tudják ők, hogy mi van!) Ott van az egyik levelük. Az idő rövidsége miatt csak azt a részét olvasom fel, amelyben búcsúznak és úgy írják alá magukat, hogy »a tiszaburai joguktól megfosztott nemzeti szocialisták.« 400-an írják alá és Jgy fejezik be (olvassa): »Hogy a képviselő úr szavaival éljünk és azt kövessük, Istennel, törvényes úton és becsülettel«. Ezek a becsületes magyarok ezt a három szót írták oda, hogy Istennel, törvényes úton és becsülettel és kihagyták őket Isten nélkül és törvénytelenül. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Zsengellér József (a jobboldal felé): Borbély Gyuri bácsi, mi van a kolbászáru zsidóval? Nem bírja hallgatni, kimegy?) A kormány részéről a leglényegesebb programnipontnak nemzeti szempontból a '. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. földbirtokreformot tartom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Aki az ellenséges határvidékeken járt és látta ott a földreform eredményeit, látta, miként védik meg azt a kis darab földecskét azok, akikben nem hazaszeretet, hanem annak a darab földnek materiális szeretete él, — azok belátják, hogy ez elodázhatatlan dolog. 1920-ban magam is aktív részt vettem annak a földreformnak munkálataiban, amely megalkuvás tárgya lévén, nem lehetett kielégítő sem azok részére, akiktől a földet igénybevették, sem azok részére, akik a földet kapták. Erre az Omge. vezetősége kérdőíveket küldött ki és meg akarta szerezni az adatokat, hogy miért és mennyiben nincsenek megelégedve a kiosztott földecskékkell Én <már akkor figyelmeztettem az Omga.-t és azokat, akik ezeket a bizonyos kérdőíveket kiadták, ihogy nagyon rossz szolgálatot tesznek az ügynek, amelyet képviselni szeretnének, mert a beérkezett adatokból nem az fog kijönni, hogy rossz volt, tehát nem kell, hanem az, hogy ha rossz volt, akkor jöjjön a második, de bővített kiadás. Mélyen t. Képviselőház! Nem kell itt a szavakkal játszani. A jövedelem helyesebb megosztásával egyszerre meg kell csinálni a földbirtokreformot is, nem földosztás módjára, ne talicskával vigyük a földet határról határra, ne állapítsuk meg már ma, hogy 500 vagy 600 hold a maximum. Ez mindig attól függ, hogy mennyi az igénylő, hogy a nemzet érdeke mennyit és hol mit kíván. Közrejátszik itt a föld minősége és még sok faktor. Csak egy nem játszik közre, az, hogy ezt a kérdést elodázzuk. (Ügy van! a szélsóbaloldalon. — vitéz br. Roszner István: A mi pártunk már letárgyalta a kérdést, be fogják nyújtani a javaslatot és meglesz! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Űgy is néz ki! — Hubay Kálmán: Kishaszon bérlet formájában! Házhelyakció! — Rassay Károly: Nem engedjük elodázni!) Én csak azt mondom, hogy én mit szeretnék, (vitéz br. Roszner István: Nagyon helyesen mondotta a képviselő úr! Ilyen értelemben tárgyalta le pártunk, ilyen értelemben fog törvényerőre emelekedni.) Meglátjuk, hogy mi lesz. Mindenesetre megmondom, hogyan szeretném én, utóvégre egy képviselőnek joga van ezt elmondani és nem a kormánypárttól kérünk majd kölcsön egy kis észt, hogy elmondhassuk! (Derültség.) Nem, mert arról legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy ami kis ész az országban körülszaladgál, nem mind az Ön fejébe került, másnak is jutott. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Ház! Voltak itt tervek a telepítésekre, a kishaszonbérletekre vonatkozóan. Ezek mind, ha jóindulatúak voltak is, ha jószándékot is árultak el, mégsem szolgálták azt a célt, hogy a magyar népnek azok a tagjai, akik a földet nem a hasznáért szeretik és akik ércfalakat alkottak a front különböző részein a hazai rög érdekében, tulajdonba is vehessék azt a kis földecskét. Itt nem lehet statisztikát csinálni, hogy ennyi és annyi van, azt felosztjuk. Itt — mint mondottam — egyedül a nemzet érdeke a mérvadó, ezt a kérdést tehát csakis tulajdonba való átadás útján kell megoldani. A telepítés is jó, de ez lassú tempó, Én azt szeretném, ha minden puskalövésnyire egy kisgazda-porta lenne és a régi kúriákat ismét meszelni kezdenék és azokból a régi kúriákból a betolakodott új földesurakat a hajón
