Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának &. ezres és százezres tömegeiket foglalkoztató nagy üzemek szervezetéből nagyon jól isme­rünk. 'Ezek az ösztönös felismerések azok, ame­lyek ma a múlttal szemben 21 mérnöktársani­mal hoztak ide az országgyűlés házába és a mémöktársaim gondollkozásmódjában gyöke­rező természetszerű egység ad reményt arra, hogy velük együtt a pártérdekek keretein túl is meg fogom találni az utat az ország egye­temes érdekeinek szolgálatára­Mély fájdalommal tölt el tehát és valóság­gal a sors iróniája, iha akkor, amikor az al­kotó munka vágyától hajtva jöttem ide, felszó­lalásomat célkitűzésem és elgondolásom elle­nére egy a mozgalmam és személyem ellen megindított rágalomhadjárat visszaverésére kell szentelnem és ezzel akaratom ellenére is belesodródjom a régi politikai iskola kerék­vágásába. Gacs János (Közi-Horváth József: Éljen! — Hubay Kálmán: Majd fogunk még erről beszélni! — Az elnök csenget.), a Ma­gyar Élet Pártjának jelöltje, Sopronban (Él­jenzés jobbfelől. — Matolesy Mátyás: Hallgas­sák meg, hátha kisül disznóság is! — Derült­ség, zaj.) ... Elnök: r Matolesy Mátyás képviselő urat r en dr eu tasítom. Vágó Pál: ...május 20-án egy beszédet tartott, amelyben nagyszámú hallgatóság előtt foglalkozott egy általam soha nem ismert és általa nemzetgyalázónak aposztrofált Zöld Könyvvel, amely, mint 'beszédében kiemelte, a végtelenségig becsmérli a magyar királyi kormányt, a rendőrséget, a magyar állam in­tézményeit és ezek 'előrebocsátásával rólam azt a valótlan tényt állította, hogy én, aki ezt a könyvet előzetesen sohasem láttam, soha sem ismertem, e könyv aláírója vagyok és ezek előrebocsátása után kijelentésre ragad­tatta magát, hogy a mi németjeink és a mi magyarjaink azonban becsületesebbek és tisz­tességesebbek, mint ezek a hazaáruló magya­rok. (Hubay Kálmán: Szép pap! Ez a krisz­tusi szeretet!) Végtelenül sajnálom, hogy a mélyen t. képviselő úr e kijelentését mégcsak jóhiszemű tévedésnek sem minősíthetem, mert amikor párthíveimtől erről a kijelentéséről ér­tesültem, tanuk jelenlétében távbeszélőn azon­nal felhívtam őt és a következőket jelentettem ki neki: »Felhívom Főtisztelendőséged figyel­mét arra, hogy én a budapesti kegyestanító ­rendi gimnázium praematurus növendéke vol­tam és mint ilyen megtanultam tisztelni a re­verendát és« (Egy hang jobbfelől: Nem tar­tozik ide!) »hittel szolgálni azokat a nagy esz­ményeket, amelyeket a vallás hirdet. Lehetet­lennek tartom tehát, hogy főtisztelendőséged ezt a kijelentést a tények tudataiban tette volna meg. Inkább hiszem...« Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt csak képviselő urak vannak, szíves­kedjék mását éhhez tartani. Vágó Pál: Ez csak egy idézet az akkori telefonon tett kijelentésemből. Elnök: Akkor kijelentésemet méltóztassék meg nem történtnek tekinteni. Vágó Pál: »...Feltételezem tehát, hogy ki­jelentésében egy tévedés jóhiszemű áldozata. Felkérem tehát mindarra, ami előttem szent, — mert kijelentem, hogy a könyvet sohasem láttam, annak szerkesztésébe be nem folytam, a könyvet alá nem írtam, — hasson oda, hogy beszéde a megfelelő módosításokkal jusson be a napisajtóba.« Ennek ellenére másnap a Soproni Hírlap­ülése .1939 június 21-én, szerdán. 99 ban és a Sopron Vármegye című lapban az inkriminált szöveg teljes terjedelmében meg­jelent. Sajátmagam és pártom becsületének védelmében nem maradt előttem más út nyitva, mint. az, hogy Gacs János képviselő­társunk ellen a büntető törvényköny •? 1. §-ába ütköző rágalmazás és a választási törvény 182. §-ába ütköző vétség miatt a bűnvádi feljelen­tést megtegyem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj és mozgás.) A királyi járásbíróság ebben az ügyiben május 25-ére tárgyalási napot tűzött ki (Hubay Kálmán: Most jön az érdekes!), rágalmazóm azonban nőm 5 tartotta ^ szükségesnek a minden jóhiszemű ember számára természetes erkölcsi kötelezettségéből származó felelősség vállalását a független (magyar bíróság előtt. Rágalmazóm nem az igazsághoz, haoelm biztos értesülésem szerint az igazságügyminiszterhez fordult, (Hu­bay Kálmán (a jobboldal felé): Méltóztassanak tapsolni! — Zaj és mozgás <a jobboldalon.) és en­nek a kétségtelen, lépésnek a következménye: a soproni királyi járásbíróságnak közvetlenül a tárgyalási naip előttkikézb esi tett következő vég­zése (olvassa): »A soproni fcir. járásibíróságtól, mint büntető bíróságtól 7184/1939. számú vég­zés. Rágalímlazás vétsége amiatt terhelt Gacs Já­nos 'elleni bűnügyben a (királyi járásbíróság az 1939. imájus 25. napján délelőtt 9 órára kitű­zött határnapot beszünteti« (Hubay Kálmán: Méltóztassanak tapsolni a magasabb erkölcsi ... — Zaj. — Elnök csenget.) »és erről a feleket az­zal értesíti,, hogy a határnapon megjelenniük neon kell.« (Hubay Kálmán: Rágalmazni lelhet és megfutalmodini is lehiet!) Elnök: Hubay képviselő urat kérem, tartóz­kodjék a közbe szólás októl. (Közi-Horváth Jó­zsef közbeszól.) Közi-Horváth képviselő urat szintén kérem, iszíveslkedjék a közbeszólásaik­tól tartóztko'dini ! Vágó Pál (tovább olvassa) : »Az ügy tárgya­lására határnapot külön végzéssel folg (kitűzni. —! Sopron. — Dr. Kmeffel s. k., járásibíró.« Valószánű, hogyha rágalmazóm igazságá­nak tudataiban van és állításait bizonyítani tudjlai, akkor egyenesen meg kellett volna ragad­nia az alkalmat. (Ügy van! Ügy van! a szélső-, baloldalon.) és a tárgyalást célbavett erkölcsi megsemmisítésemre egyenesen szorgalmaznia kellett volna. Ezt azonban nem tette meg, az igazságszol­gáltatás elől kitért, tehát beismerte, hogy nincs igaza, (Zaj a jobboldalon.) Ez a csekélység azon­ban nem akadályozta meg abban, hogy állítá­sait a választókerületben meg ne ismételje. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vágó Pál: Nem akadályozta meg a Sop­roni Hírlap és a Sopronvármegye című lapo­kat sem abban, hogy a hazaárulás vádját nap­nap után minősíthetetlen formában meg ne ismételjék. »Megdöbbentő pán germán mozga­lom a nyilas mozgalom hátterében« öles betűk­kel, »A soproni nyilas jelölt a pángermán szennyiirát aláírói között« alcímmel folytatta becsületsértő hadjáratát; későbbi számában »Leszámolunk a hazaárulókkal, jaj a haza­árulóknak« címmel azt is írta rólunk, hogy magyar területek átcsatolását ígérjük a né­meteknek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Hubay Kálmán: Pfuj! így szü­lettek mandátumok! — Zaj. — Enök csenget.) Május 28-iki számában »Szélsőséges elemek fel­háborító merénylete a Maria Joseiphinum zárda épülete ellen« címmel detektívregényt ír

Next

/
Oldalképek
Tartalom