Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

88 Az országgyűlés, képviselőházának 37. (Peyer Károly: Akkor fokozzák inkább! — Derültség jobbfelől. — Zaj.) Egy másik ok lehetne a dohányutcai merénylet ügye. De el lehet-e azt képzelni, t. Ház, hogy valaki annyira ügyetlen, annyira eszte-,

1 len legyen, hogy magában a pártban ilyen eszme még csak fel is merülhetett volna? Képtelenség ez, mert hiszen feltétlenül el kellett készülve lennünk arra, hogyha az kitudódik, a pártot fel fogják oszlatni. (Felkiáltások jobbfelől: Meg is történt! — Gr. Festetics Domonkos: Csak az a Jókedvű hiányzik!) De ha azok között a gazemberek között, akik ezt a merényletet elkövették, lett volna is a Hungaristamozgalomhoz tartozó, állítom, hogy erről sem tehetünk. Oda ezren és ezren mentek fel naponta. Hamis igazolvánnyokkal is bejuthattak. A vezetőségnek, az egész hungarista közösségnek — állítom — ehhez semmi, de semmi köze. Emlékezzünk vissza arra az időre, amikor à Nemzeti Egység Pártjába Kenyeres-Kaufmann, be tudott jutni nagy urak ajánlatára. Azt mondták, elsőrangú közgazdasági ember. (Zaj.) Ezután kisült, hogy szélhámos és azt sem vallotta be, hogy zsidószármazású. (Peyer Károly: Jókedveben! — Zaj a jobboldalon. — Egy hang: Most is tagadja!) T. Ház! Ha tényleg ez lenne az oka a feloszlatásnak, tisztelettel azt kérdezem, — tekintettel arra, hogy túlközel van az 1919-i borzalom — (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igás!) mért nem gondoltak arra, hogy kik követték el ezeket a borzalmakat. Gondolni kellett volna arra, hogy a szociáldemokraták játszották át a hatalmat a kommunistáknak és volt idő, amikor Kun Béla, a zsidó cézár akasztatta az embereket és itt a képviselőház pincéjében kínozták az áldozatokat. Gondoljunk Fery OezJkárra, & Hollánokra... (Peyer Károly: Es gondoljunk a lógósokra, akik a frontmögött meghúzták magukat, mint maga, aki felmentette magát! Maga lógós!) Kétszer önként jelentkeztem és a családomból többen hősi halált haltak! (Zaj.) Azt kérdezem, történt-e valami egyáltalában a borzalmakat okozó társasággal. Erre tessék felelni? (Zaj a szélsőbaloldalon ) Peyer képviselőtársam azt kérdezte a napokban itten Hubay képviselőtársam beszéde közben, mi van a fekete autóval. (Peyer Károly: Mi van?) En kérdezem, mi van Szamuelli autójával? (Peyer Károly: Azt majd megmondja magának a hatóság. Attól kérdezze meg.) Előttünk áll, amit Szamuelli, az a zsidó kölyök, aZ cl SZM dísta, többek között Csornán müveit. Ez nem ártatlan puffancsot vitt az autójában, hanem köteleket, hogy magyar véreinket a piactéren az akácfákra sorban felakasztassa vagy eszébe jutott valakinek, hogy az »Est«-et, amely tulajdonképpen elindítója volt a forradalomnak, vagy pedig a szociáldemokratapártot beszüntesse? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) »Est« ma is van s a szociáldemokratapárt is meg van. A »Magyarság«-ot beszüntették, a Hunsrarista-mozgalmat beszüntették. (Peyer Károly: Csakhogy mi nem készítünk elő bombamerényleteket! — Egy hang a bálközépen: Az országot tették tönkre! — Meizler Károly közbeszól. — Peyer Károly: Lőwi úr, mi baja? — Derültség a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly közbeszól. — Nagy zaj a báloldalon.)'Azt szeretik mondani a szociáldemokraták, hogy nekik semmi közük a kommunistákhoz. Ttt van a szovjet napló 1919 június 20-áról, amelyik ülése 1939 március 1-én, szerdán. nek tanúsága szerint Farkas István szociáldemokrata képviselő úr Szamuelyt és Peyer Károlyt (Nagy zaj a szétsőbatotdalon.) ajánlotta a katonatanácsba. Együtt csinálták ezeket a dolgokat és ók még ma is itt ülnek, (Reisinger J^erenc: Minden szava hazugság. — Nagy zaj.) ilaám Artúr: T. Ház! Kíváncsi vagyok, hogyha feloszlatják majd a Contiutcát, akkor is lesz-e majd vagyonelkobzás, akkor is lesz-e internálás? (Zaj a szélsőbatotdalon.) Mert kérdem, melyik párt tette tönkre ezt az országot: ez a magyar érzéstől áthatott mozgalom-e, illetőleg feloszlatott párt-e, vagy pedig a szociáldemokrata munkásmozgalom? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Beisinger képviselő úr tartózkodjék a közbeszólásoktól! Haám Artúr: A belügyminiszter úr utcai tüntetésekkel is indokolta a feloszlatást. Nem akarok utalni az Imrédy-féle tüntetésekre, — a kormány mindent csinálhat — Utalok azonban a múlt esztendei szombathelyi szociáldemokrata gyűlésre. Meg van állapítva, hogy a francia forradalom indulójával, a Marseillaiseszel, kommunista, vörös zászlók alatt és ökölben szorított kezekkel vonultak fel. (Peyer Károly: Ezt álmodta! Ott van a hatóság! — Rátz Kálmán: A hatóság engedte! — Peyer Károly: Hogyne! Pont a hatóság! Es pont Szombathelyen! — Zaj.) Mit csináltak.volna a Hungarista-mozgalommal ilyen tüntetés esetében? Sortüzet adtak volna rájuk. De a szociáldemokratáknak mindent szabad! (Folytonos zaj. — Peyer Károly: Érdemes ilyen szamárságra válaszolni?) ' Utalok itt ismét arra, hogy amikor a kormányzói jogkör kiterjesztését tárgyaltuk, — a szociáldemokratapárt kivonult. (Peyer Károly: Hazugság!) Igenis, kiovnultak! (Peyer Károly: Ne denunciáljon maga frontlógós, ne hazudjon és ne denunciáljon!) Kikérem magamnak, kétszer önként kimentem a frontra. (Peyer Károly: Nem igaz! Zsidó orvossal mentette fel magát! Hol volt kint önként? Melyik ezrednél volt? — Folytonos zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a parlament?) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Reisinger Ferenc: Mi^csukattuk le Szálasit? — Folyton tartó nagy zaj. — Szónok szavai a nagy zajban nem érthetők.) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a szónokot, méltóztassék nyugalmát megőrizni. (Reisinger Ferenc: Nyugodtan hazudozik!) A képviselő urat rendreutasítom! (Peyer Károly: Beszéljen a fekete autóról! Meg Jókedvűről!) Méltóztassék beszédét folytatni. Haám Artúr: T. Ház! Mindezek után nem lehet megvádolni egy magyar gondolkozású embert, aki a látszatok után a mai helyzetet úgy ítéli meg, hogy itt valami ismeretlen, liberális hatalomnak is kell működnie, amely feltétlenül pártolja azokat, akiket a, szolgálatába állított és irgalmatlanul közibe üt minden jobboldali mozgalomnak, (vitéz gr. Takách-Tolvay József: Közibünk még senki sem ütött!) V.a.gv talán azért oszlatták fel ezt a pártot, mert a pártra, erre a mozgalomra azt szeretik mondani, hogy az ország söpredéke, salakja ebben a pártban van. Én erről a helyről utasítom vissza ezt a vádat, mert ezek nem az országnak, a népnek a salakjai, hanem becsületes magyar emberek. Sok százezren vannak ezek eb' ben az országban, akik hazájuk iránt a múlt-