Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
Az országgyűlés képviselőházának 37U. mert megkapott ez a füzet, megkapott annak a tartalma, és mert láttam, hogy igazságtalanok azokkal szemben, akik a magyarsággal mindig együttéreztek. Akiknek ilyen alkotásaik vannak, akiknek ilyen munkáik vannak, akik ilye • neket termeltek ki magukból : ezekre, erre a rétegre nem lehet azt mondani, hogy a magyarsággal nem asszimilálódott, ellenkezőleg a magyarságnak ezek nagyon sok szolgálatot tettek. (Esztergályos János: A háború alatt legmaga- I sabb kitüntetéseket zsidók is kaptak!) T. Ház! Nem zsidókérdés van Magyarországon, hanem gazdasági kérdés. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon a nyomorúság izgatja a lelkeket. Ez a helyzet; Magyarországon egy helytelen jövedelemmegoszlás van. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Magyarországon igazságtalan túltengése van a nagyjövedelmű embereknek (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és ez a nagyjövedelem ma sem szűnt meg annak ellenére, hogy a közgazdasági lapokból minduntalan olvassuk, hogy őrségváltás történt itt, őrségváltás történt ott, de egyidejűleg nem olvastuk azt, hogy az új őrök alacsonyabb szolgáltatásért vállalták el azt a munkát, amit eddig elődeik végeztek. (Propper Sándor: Miért akarják a leváltott őröket agyonütni? Hol szokás ez?) Az őrségváltásnak ezt a módját én r nemcsak vallási szempontból nézem. Az őrségváltásnak ezt a módját gazdasági szempontból, munkásszempontból nézem elsősorban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert engem ez a kérdés nem , a vezérigazgató személyében érdekel, hanem érdekel elsősorban a munkásság szempontjából. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A helyzet nem változott, mert ma is egy vállalatnál 6—7 ember visz el fizetésben annyit, mint amenynyit a /vállalatnál alkalmazott 100—120 vagy 150 munkás visz el, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tehát 100—150 családnak kell ugyanaibból a bérösszegből megélnie, mint amennyi fizetést öt-hat-hét ember élvez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a baja ennek az országnak és ezen a bajon kell segíteni. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez a magyar szegénység!) Ma karriert csinálnak fiatal emberek, akiknek nincs meig a gazdasági életben a megfelelő tapasztalatuk és műszaki tekintetben sem tudnak helyt állani azon a poszton, ahová őket tették. Egyik nagyvállalat vezérigazgatójához bement egy úr és azt mondotta: »Igaz, kértem a barátaimat, legyenek szívesek és támogassanak engem, hogy jobb elhelyezkedést találjak, de eszembe sem jutott, hogy az ön helyére akarjak ülni, mert ezt a helyet be sem tudomi tölteni, erre képtelen vagyok, mert nincsenek meg azok a képességeim,^ amelyek ehhez szükségesek volnának.« Néhány nap múlva azután újra, (bement a vezérigazgatóhoz és azt mondta: »Gondolkoztam a dolgon, mert amikor visszautasítottam az ajánlatot és azt mondtam, hogy nem vállalom, erre helyettem kijelöltek az illetők valakit, aki negyedrészét sem tudja annak, amit én tudok. Egyenesen az üzem érdeke tehát, •— ha már ebből a szempontból vizsgálom a kérdést — hogy én kerüljek erre a helyre, de arra kérem a vezérigazgató urat, maradjon mellettem és segédkezzék nekem e munka elvégzésében és irányításában, mert ha nem ülök le erre a székre, akkor másvalaki ül le helyettem, akinek semmiféle képességei nincseKÉPVI-SELÖHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 1-én, szerdán. 65 nek.« (Felkiáltások: Hol történt ez? — Zaj.) Ha majdnem a legtöbb esetben ez a helyzet, akkor nagy aggodalommal kell nézni a jövő elé, 'hogy a szakképzett és megfelelő gyakorlattal bíró emberek eltávoznak az üzemek éléről. (Csikvándi Ernő: Majd megtanulják, akik a helyükre jönnek!) Üzletet és vállalatot nem lehet máról-holnapra csinálni. Ez legtöbb esetben egy élet munkája, de sok esetben nem is egy életnek, hanem több' generációnak a munkája. Sokszor több generáció munkája kellett ahhoz, hogy abból a kisüzemből nagyüzemet csináltak, amely ma az ország büszkesége lett, vagy azokból a kis üzletekből alakultak ki azok a nagy üzletek, amelyek ma a Váci-utcában és egyéb előkelő utcanegyedekben a főváros díszére szolgálnak. Azok az urak, akik azt a kijelentést tették, hogy ezekbe mind mi fogunk beülni, talán azt hiszik, hogy elegendő 1 oda csak beülni anélkül, hogy ehhez megfelelő szakképzettség és tudás is járulna? Engem ez a kérdés azért érdekel munkásszempontból, mert tisztában vagyok azzal, hogy csodáik nem történnek. Mindig a munkásnak kell megkeresnie azt, amit a vezetők hazavisznek. Ha pedig a fentlévőknek nem jut elegendő jövedelem, akkor sohasem fent kezdik a lefaragást, hanem mindig lent. Jönnek a munkabérleszállítások, az elbocsátások, a drágább ununkásrendszer helyébe az olcsóbb munkásremdszer 'beállítása, jönnek a különböző gyári rendszereik: a Bedeaux-rendszer, a Taylor-rendszer, meg a hasonlók, amely ékkel agyonhajszolják azt a munkást ott a futószalag mellett úgy, hogy verejtékes munkája köziben annyi ideje sincs, hogy ^léldkzetet tudjon venni, mert annyira kiszámítják, hogy mennyi erőt lehet kipréselni abból a munkásból. (Csikvándi Ernő: Ezt csinálták eddig is! Mindig ezt csinálták!) Ezt egyformán csinálja a zsidó és keresztény. Ebben nincs különbség. (Zaj. — Elnök csenget.) Hozhatok ide példákat arra vonatkozólag, hogy ezek az új fiúk, akik most kerültek az üzemek élére, koimiszalbbaík, antiszociálisabb gomdolkozásúak, mint a, régiek, (vitéz Hertelendy Miklós: Ugyan, ne mondjon ilyet!) Ezek idegenek a munkástól és nem éreznek együtt semmit azzal a tömeggel, amely között élnek. (Pizenich István: Keresztény embereket gyaláz? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék tartózkodni az ilyen általános beállításoktól. (Farkas István: Miért? így van! Ez a kapitalista rend!) Konkrét adatokat szíveskedjék felhozni. (Egy hang a jobboldalon: Ez hater kukkolás! — Propper Sándor: Együtt ülnek a Gyoszban!) Peyer Károly: Köztudomású dolgok ezeik, amelyeket felesleges részletezni. (Egy hang jobb felől: Köztudomásúak? — Farkas István: Persze, hogy köztudomásúak!) Ezek iköztudomÁKÚ dolgok és ha az urakat érdekli, akkor jöjjenek ki velem a munkások közé; ők majd megmondják önöknek, hogy az új irányzattól mit kaptak egyifc-imásik helyen % (Ellenmondások jobbfelől.) Én nem általánosítok, de ezeket a tények Q t meg kell állapítanom. ^Sok helyen hanggal és gorombasággal próbálják (kipótolni azt, ami észben hiányzik. (Zaj.) T. Ház! Ezt a problémát meg kell oldani és én változatlanul a,zt mondom, hogy ezt nem lehet felekezeti szempontoík szerint megoldani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez 11
