Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
Az országgyűlés, képviselőházának 37U. protestáns papokat ítéltek máglyára és halálra!) Elnök: Rupert képviselő úr, már pénteken el tetszett mondani beszédét. Peyer Károly: A magyar paraszt talán olyan, szabad volt Magyarországon? (Farkas István: Elvették a választójogát is!) Hát nem a magyar paraszttól származik az a mondás, hogy »szólj igazat, beverik a fejed«? Az a régi közmondás, hogy »ne szólj szám, nem fáj fejem«, azt méltóztatnak hinni, hogy csak tájszólás? Ezeknek a közmondásoknak történelmük van abban az elnyomatásban, amelyben a magyar paraszt részesült, nem a zsidók, hanem saját fajtája részéről, [Ügy van, a szélsobaloldalon.), amely akkor idegenül érzett, idegenül gondolkodott, vagy annak a fajtának a részéről, amelyet idehoztak Magyaországra és 'amelynek hol itt, hol ott ajándékba adtak busz, harminc, vagy ötven falut a hozzátartozó jobbágyisággal együtt és amelynek (megadták a pallosjogtól kezdve az összes jogokat, hogy a magyar paraszt felett ítélkezzék és uralkodjék. Nemcsak a zsidósággal szemben voltak kifogások, haüem bizony voltak máshol is súlyos kifogások és a magyar parasztnak is védekeznie kellett az elnyomatás ellen. Azért nagyon furcsán hangzanék ma, ha ezekre az indokokra való tekintettel a magyar parasztság elterjedésére nézve hoznának valamely törvényjavaslatot A másik kérdés, amely a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával feltűnt, az, hogy míg az előző törvényjavaslatban ezt az egész kérdést vallási kérdésként kezelték, a mostani törvényjavaslat indokolása egyszerre mint fajt kezeli a zsidóságot és fajvédelmet csinál a dologból Kérdem, új zsidók vándoroltak be azóta, hogy a zsidóság itt faj lett? Lehet, bogy új zsidókat fedeztek fel azóta, akik különböző székekben ülnek. (Farkas István: Imrédyt azóta fedezték fel, előbb nem volt zsidó!) Lehetséges, de az első törvényjavaslat idejében csak vallás volt és nem volt faj. Ugyanazt a réteget a magyar törvényhozásban egyszer vallásnak minősíteni, egy pár hónap múlva pedig fajként kezelni, legalább is nem vall valamiig komoly törvényalkotó munkára. Azok az előkészületek, amelyek ebből folytak, nem ezt igazolják. Emlékszem, amikor az első törvényjavaslattal kapcsolatban elmondott beszédemben hivatkoztam arra,, hogy ha az urak ezt a kérdést rendezni akarják, tessék kimondani, hogy a zsidóság faj, akkor a túloldalon a legélesebben tiltakoztak ez ellen, mondván, hogy ez nem faji, hanem vallási kérdés. Nagyon jól emlékszem arra az egységes tiltakozásra, amely akkor megnyilvánult. Ugyanazok az urak ülnek ma is ott, akik akkor ültek ott. Kérdem: miben különbözik az ő mai felfogásuk az akkoritól a zsidók megítélését illetően, hiszen a zsidóknak ma sincsen más szerepük, mint amilyen akkor volt? Nagyon nehéz probléma lenne ma Magyarországon egy ilyen nagy hánykolódás után, amilyennek ez az ország ki volt téve, azt megállapítani, hogy ki magyar, ki magyar fajú. Van most egy mozgalom, amely azt igyekszik kimutatni, hogy kik törzsökös magyarok. Ez mindenesetre helyes és célszerű, márcsak azért is, mert amit csinálnak, azt minden felekezettől és politikától mentesen a magyar fajvédelem érdekében csinálják. De hányan jöttek be annakidején Vereckén Árpáddal? (Makkai János előadó: Kétszázezren.) Ezt egészen pontoülése 1939 március 1-én, szerdán. 63 san meg lehet állapítani. Vannak, akik vissza tudják vezetni családjukat, de a magyarság, a nép nagy tömege, képtelen visszavezetni. A vereckei bevándorlókkal, amint olvastuk, zsidók is jöttek be. (Antal István államtitkár: Nem bevándorlók voltak, hanem honfoglalók!) Helyes, honfoglalók. Egy percig sem akarom, hogy e tekintetben valami félreértés legyen. A honfoglalókkal együtt jöttek be zsidók, tehát a mai zsidók is igazolhatják, hogy őseik már akkor jöttek be Magyarországba. Magyarország lakossága a honfoglaláskor kölönféle szláv elemekből állt. Ehhez hozzájárult imég sok háború, szenvedés, a 150 éves törökmegszállás. Kérdem: a 150 éves törökmegszállás nem hagyott semmilyen nyomott? (Takács Ferenc: Utána a telepítések! — Rupert Rezső: Es előbb, akik itt voltak: avarok, hunok!) A törökök kiűzése után végrehajtott telepítések — amikor idetelepítették a németséget — vájjon nem idéztek elő változást a magyar fajban? (Rupert Rezső: A közös hadsereg semmi?) Elismerem, hogy a németség talán a legjobban őrizte meg elzárkózottságát, sokkal jobban, mint a zsidóság. Ma tehát nagyon kevés emlber tudja okmányokkal igazolni azt, hogy ő tisztafajú-e? Azt mondják, hogy nem asszimilálódtak a zsidók. Van a zsidóságnak egy része, amely talán sohasem fog asszimilálódni. Elismerem, hogy van a zsidóságnak egy része, amely megtartja a maga különleges nyelvi, vallási és egyéb szokásait. Ez főképpen az úgynevezett galíciai típus, amely a magyar, a hazai zsidóság szemében sem 1 valami kívánatos elem. Ezt meg kell mondani. De ettől eltekintve, a városokban lakó zsidóság, amelynek ősei már itt éltek a régi Pesten és a régi Budán, talán még a törökök idejében, akiknek ősei már akkor kereskedelemmel, iparral foglalkoztak, rua már annyira beleélték magukat a magyarságba, hogy ezekre azt mondani, hogy kevéssé asszimilálódtak, legalább is helytelea megállapítás. Ezek éppen úgy ünnepelnek karácsonykor, mint a többiek, éppen úgy megtartják azokat a szokásokat, amelyeket az egész magyar nép, mint nemzeti vagy vallási szokásokat vagy ünepeket megtart, alkalmazkodnak mindahhoz az életmódhoz, amely itt van. Egyszer valaki tréfásan kérdezte: mi az, ami még benne zsidó? Azt mondta, megeszi a disznó húst, hosszúnapkor nem böjtöl, szombaton nem megy a templomba, mi az tehát, amit még megtart? (Rupert Rezső: A kis zsi-íógyerek kérdezte, hogy a keresztények is csinálnak karácsonyfát?) Azt felelte az illető zsidó eire a kérdésre: Azt tartom meg, hogy mV olvasom a Neues Pester Journalt. (Derültség.) Ebben nyilvánul meg az ő zsidó magatartása. Ez volt az a régi pesti vicc, amelyet nem a zsidótörvénnyel kapcsolatban csináltak, hanem amely sokkal régibb keletű, s amelyet ezekre a rétegekre alkalmaztak. Méltóztassék a képviselő, uraknak kezükbe venni azokat a lapokat» amelyek ma egy nemzetiségnek a lapjai, amely nemzetiség imint külön népcsoport kíván Magyarországon magának poziciót biztosítani, s amely nemcsak a magyar iskolák ellen emel kifogást, hanem a magyar közigazgatást is kifogásolja ott, ahol a németek többségben laknak, és ragaszkodik ahhoz, hogy a vasúti állomásfőnök, postamester, jegyző, tanító, pap, tmind az ő általuk és az ő listájukról kijelölt egyén legyen. (Fábián
