Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának 31%. tását élvezte és élvezi. Az ta sajtó, amely állandóan uszított ezekben a kérdéseikben, a hatóságok irészéről azzal a jóindulatú elnézéssel ta,láJikozott ,amielyet máshol nem. lehet tapasztalni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A napokban az utcán járva néztem az újságárusok állványát és az egyik újságban láttam egy címet, amely így szól: »Zsidó részvénytársaság alakult Magyarország felosztására.« Akad Magyarországon komoly ember, akármilyen jobboldali vagy szélső nacionalista felfogású is, aki feltételezi azt, hogy ez igaz? (Fábián Béla: Lipótmező, vagy üzlet. — Ruperft Rezső: Ilyen lapot azonlban nem tiltanak (be, csak a 8 Órai Újságot!) Vagy feltételezlhető-e az, hogy értelmes emfoerek — értve ezalatt, hogy nem őrültek, — csinálnak ilyesmit? (Vázsonyi János: Kormány ózható őrület ez!) Szabad-e a tudatlanságot és a politikai iskolázatlanságot ennyire kihasználni és az uszításnak ezt a (miértekét ibelevinni a közéletbe? Ez nyílt uszítás vallásfelekezet ellen és az ország 'békéje ellen. A rémhírterjesztésre és az egyéb hasonló cselekményekre vonatkozó rendelkezések is mind alkalmazhatók volnának erre a lapra és ennek ellenére — figyeltem — napokon keresztül ott voltak ezek a lapok, már csak azért is, mert ezeket senki meg merni veszi, ezek csak megjelennek, de olvasóik nagyon szerényen vannak. Ott volt tehát ez alap továbbra is és az újságárus állványáról hirdette, hogy zsidó részvénytársaságot alapítottak Magyarország felosztására. Amikor ilyen íbelső demagógiát lát a kormány, nem az a kötelessége, hogy ezzel a demagógiával versenyt -fusson, (Fábián Béla: Vagy táplálja!), hogy ezt a demagógiát túl; licitálja, aniert ennek: a demiagógiának semmi sem dirága. Ez körülbelül olyan, mint a kibic; annak semmi sem 'drága, mert sohasem róla van szó. Ók ígérhetnek mindent, fenyegetőzhetnek, gyanúsíthatnak, rágalmazhatnak, ímert mire az emlber meg akarja fogni az illetőt, addigra már ki tudja hol van, hol lehet megtalálni. Kik azok, akik helyt állanak ezekért a rágalmakért? Némelykor fiatal, minden élettapasztalatot nélkülöző embereket állítanak oda, (Fábián Béla: Gimnazistákkal iratnak vezércikket!), akik a felelősséget vállalják azokért a közleményekért, amelyeket a háttérben meghúzódó, pausálékat igényibevevő és villákat építő szerkesztők írnak meg, akik bizonyára nem kizárólag a lap előfizetési díjaiból kapják a fizetésüket. Ezek a nagy jövedelmek más forrásokból táplálkoznak, amely forrásokról nagyon helyes volna megállapítani, hogy belföldi vagy külföldi származásúak-e? Hiszen hallottuk egyízben, hogy egyik képviselőtársunk, egy ittélő, de külföldi érdekeket szolgáló úr, egészen nyíltan tette meg azt a kijelentést: igenis, én kapok külföldi pénzt és ha neked úgy tetszik, ki is plakatírozom a városban. (Rupert Rezső: Ki az?) A közhangulat tehát ezt nem kívánja, a közhangulatnak erre nem volt szüksége. De legkevésbbé a falu lakosságára lehet hivatkozni e tekintetben, amely évtizedeken, évszázadokon keresztül békességben élt a maga zsidajával. A ! falu lakossága generációról-generáeióra együtt élt azzal a zsidóval, aki éppen úgy járt be a kocsmába, éppen úgy pipázott és ivott és éppen úgy élte a maga életmódját, mint ők, azzal a különbséggel, hogy a maga vallása szerint tisztelte az Istent és nem aszerint a vallás szerint, ülése 1939 március 1-én, szerdán. 59 mint azok, akik a falu többségét alkották. (Rupert Rezső: Nem zsidókérdés van a faluban, hanem kenyérkérdés!) Én magam is falun nevelkedtem fel, tehát nem könyvből és nem hallomásból, hanem tapasztalatból tudom, hogy bizonyos régi kollegiális, kvázi barátság fejlődött ki a hasonló generációjú zsidók és keresztények között, akik összejártak és nem jutott eszükbe soha ennek a kérdésnek a felhánytorgatása. Amióta ez a kérdés felvetődött, olyan gyűlölködés van a társadalomban, hogy ennek a gyűlölködésnek a nyomát nemcsak a közéletben és a társadalom különböző rétegeiben lehet megtalálni, hanem bevonult már a családba és az iskola padjai közé is (Űgyvan! Úgy van a szélsőbaloldalon.) és az iskola padjai között mételyezi azt az ifjúságot, amelyet a mai időkben különösen távol kellene tartani minden politikától. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Peyer Károly: A tanulóifjak koruknál fogva nem alkalmasak arra, hogy politikával foglalkozzanak és az az idő, amelyet az iskolában kell eltölteniök, egészen más célra szolgál, mint arra, hogy ott politikai propagandát fejtsenek ki. Elmondok egy esetet annak illusztrálására, hogy milyen a valóságban a magyar nép felfogása. A napokban Pécsett jártam és elmondották nekem, hogy ott is alakult egy zsidóellenes irányzat, amely a diákokat is felhasználta és odaállította őket a boltok elé azért, hogy annak, aki be akar menni, mondják meg, hogy ott ne vásároljon, mert az zsidó bolt. Amikor azután az egyik gazdaember be akart menni egy ilyen boltba, hogy vásároljon valamit, akkor megszólította őt egy fiú és azt mondotta: bácsi kérem, nem tudja, hogy ez zsidó bolt? Azt mondotta a gazda: Dehogy nem tudom, dehát én nem imádságos könyvet akarok itt vásárolni, hanem gatyát. (Derültség.) Ez a magyar paraszt felfogása; ő tudja, hogy mit hol kell vásárolni és odamegy, ahova szokott. Nem is lehet kiirtani a magyar parasztságból azt az egészséges gondolkodást, amellyel ezt a kérdést kezeli. Magyarországon a falun egyáltalában nincsen antiszemitizmus. Itt csak a városokban van antiszemitizmus. (Farkas István: Itt is csak a stréberek azok!) Itt csak azok csinálják, akiknek gazdasági érdekei kívánják ezt és akik a maguk egyéni gazdasági érdekeik érvényesítését akarják a zsidótörvényen keresztül elérni. (Úgy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Azelőtt is volt talán antiszemita heccelődés, de az kedélyesebb volt, egyáltalában nem volt bántó és nem volt semmiféle éle, nem volt benne olyan tendencia, hogy valakit a kenyerétől megfosszanak. Ez határozottan a külföldi hangulat nyomán keletkezett. A javaslat indokolásának legnagyobb tévedése az, hogy hazánk körül egy kétszázmilliónyi népgyűrű rendezte már a kérdést. Nem tudjuk, hol van az a kétszázmillió ember, mert ennyi akkor sem jön ki, ha össezadom azoknak az országoknak a lakosságát, amelyekben ma totalitásos államforma van s amelyekben ezt a kérdést rendezitek: az egyik országban ^ talán erélyesebben, a másik országban kevésbbé erélye sen, mert ott nem volt ez probléma, ott nem volt mit rendezni, ott be kellett volna hozni egy csomó zsidót ahhoz, hogy ki lehessen őket 10*