Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-394

628 Az országgyűlés képviselőházának len, hogy ezt a területet corpus separatumként kezeljék és külön jogszabályok alá helyezzék, amely jog-szabályok sok esetben szigorúbbak, súlyosabbak, mint amilyen jogszabályok a magyar törzsterületen fennállanak. Kértem a miniszterelnök urat és a kormányt, küszöböljék ki már a magyar közjogból azt a veszedelmes fogalmat, amit a corpus separatum jelent, hiszen a józan ész, az egyszerű tiszta hazafiság tiltakozik az ellen, hogy egy területet külön tartsunk azért, hogy ott tovább éljenek azok az elkülönítést jelentő reminiszcenciák, amelyek az elmúlt húsz esztendőre vonatkoznak, amely idő alatt ellenség szállta meg ezeket a területeket. Minden józan ész és hazafiság azt parancsolja, hogy mindezt mielőbb felejtsük el és ne tartsuk fenn még a látszatát sem annak, mintha ezt a területet a külön kezeléssel — nem tudom, milyen célokra és kiknek részére — szinte becsomagolva készen tartanák. (Rajniss Ferenc: Már megint?!) Ez a terület igen sok vonatkozásban már visszacsatolódott a régi törzsterülethez, például a bírói szervezetet illetőleg, azonkívül a közigazgatásban is. — a vármegyékben, a járásokban — nem tudom tehát megérteni, miért tartják külön ezt a területet egyéb vonatkozásokban, miért helyezik még ma is külön minisztérium alá és miért más ott sok tekintetben is a jogi elbánás, mint az ország más területén. Azt megértem, hogy egyes tárgyi, jogi vonatkozásokban külön kell kezelni ezt a területet, hiszen az ezen a területen lakó nép az ellenséges megszállás alatt is némely olyan jogokhoz is jutott, amelyek neki kedvezőek és amelyeket meg akar tartani. Ha ebből a szempontból külön kezelnék ezt a területet, nem is volna kifogásunk ellene, azonban hogv külön kezeljék olyan szempontokból is. amelyek tekintetébon a törzsterület jr><?i"endszere kedvezőbb, mint az azon a területen ma fenntartott jogszabályozás, ez képtelenség. Képtelenség tudniillik az. hogy a visszaítélt területen élő nolgártársaink ne részesüljenek abban a többjogban, amely itt a törzsterületen megvan. Amikor annyi szeretettel vártuk ide vissza azt a területet és testvérekként vártuk vissza I annak a területnek népét. — húszévi szenvedéssel ki is érdemelték, hogy végre maradéktalanul visszatérhessenek az anyaországhoz és azzal megkülönböztetés nélkü! összeolvadhassanak — akkor legalább is illetlenségnek tartom, hogv mésr abban a minimális jogban, abban a minimális közjogban sem részesíttetnek, hogy végre magukat — például a közigazgatás területéin maguk kormányozzák és hozzájussanak ahhoz is, hogy országgyűlési képviseletüket is maguk választhassák meg. Mégis csak tarthatatlan, egyenesen közjogellenes, alkot- . mányellenes, hogy azon a területen nem az önkormányzat választja az alispánokat, a főszolgabírákat és a többi r megyei tisztviselőt, valamint a törvényhatósági képviseletet, hanem ezeket egyszerűen kinevezik. Nem ezt ígértük annak a népnek, hanem azt ígértük, hogy ha visszatérnek, akkor az olyan régi szerzett jogaikat, amelyek számukra kedvezőbbek, megtarthatják, egyébként pedig válogatás nélkül részesülnek mindazokban a jogkedvezményekben, amelyek az ország- többi lakosára nézve érvényesek. (Beniczky Elemér: Ez csak átmeneti állapot!) Valósággal úgy kezelik külön azt az egész területet, mintha még most is Prágához tartoznék. Akkor kénytelenségből tűrni kellett, hogy az ellenséges főhatalom kénye-kedve szerint bánt annak a területnek a népével, de itt 39%. ülése 1939 május 3-án, szerdán. az alkotmányos, demokratikus Magyarországon, a parlamentáris rendszerben élő, ezeréves Magyarországon tűrhetetlen az, hogy a szintén ezer év óta itt élő felvidéki nép is meg ne mondhassa azt, hogy kiket akar megbízni a képviseletével, hogy annak a népnek jajszava az ő általa választott mely képviselők útján jusson itt kifejezésre. T. Képviselőház! Megértem azt, hogy az első rendezés idején annak a területnek idegen uralom alatt választott képviselőit hívta be ide a népképviselet. Ez ment, mert a szükség törvényt bont s kényszerhelyzetben voltunk. Ez a behívás is az 1938:XXXIV. te. szerint csak erre az országgyűlésre történt. Többhöz jogot nem adtunk. Nem tudom tehát, mivel magyarázzam, hogy most is, miután lejár, illetve végződik ez az országgyűlési ciklus, amelynek folyama, tartama alatt és tartamára kénytelenek ^ voltunk kényszerintézkedéseket tenni, most is, amikor az ország népképviselete megújul, nem adatik meg a mód és lehetőség, annak a húszévi szenvedíéssel elgyötört népnek, amely most egy egészen más világba jutott, hogy a képviseletét maga válassza meg. Ezzel csak rontjuk az előnyeinket, rontjuk azt a hangulatot, amelynek fenn kell állnia azért, hogy minden hátsó gondolat nélkül teljesen idetapadjon hozzánk ez a terület és 'annak néipe is. Azért is veszedelmes játék az, hogy egyszerű kormányrendelettel intézik el ennek a területnek és derék népének a közjogát, mert itt állunk Kárpátalja problémája előtt is. Kárpátaljának önkormányzatot akarunk adni, önkormányzatot, amennyire csak összefér ez a magyar egységnek, a magyar^ nemzet minél nagyobbnak áhított ereje kérdésével. Ha azonban a Kárpátaljaiak azt látják, hogy itt ebben az országban mindenkinek jó dolga van, ha azt látják, hogy a közjogok teljes birtokában vannak ennek a területnek összes polgárai, azok szerzett jogait is respektáljuk, akik viszszatértek, egészen más követelményekkel lépnek fel, mintha előttük áll az úgynevezett Felvidék példája és azt látjuk, hogy ott külön jog uralma alatt olyan sérelmek esnek meg. amelyek egyébként ki volnának zárva, ha, a magyar törzsterület jogrendje és emberségessége ott is uralkodnék. Már csak ezért is meg kellene tehát mutatnunk azt, hogy igéretünkhöz képest, — amely Ígéretet akkor tettünk, mielőtt ez a terület visszatért — minden mértékben kielégítjük az igényeket, minden tekintetben teljesjogú állampolgárokká tesszük a visszatérteket, mert különben gyanakszanak és még inkább védekeznek, még inkább követelik, hogy ön védek ezésül minél szélesebb terjedelmű autonómiát kapjanak, ami pedig talán az ő érdekeiknek sem felelne meg. Kérve-kérem mindezért is a t. kormányt, méltóztassék végre gondoskodni arról, hogy a visszaítélt terület teljesen, egészen visszatérjen ide állíttassák vissza ennek a területnek teljes önkormányzata és különösen választójoga, mert 3. Z cl Z állapot, amely most fennáll, tarthatatlan, sértés a népképviselet elvével szemben is! Ezt a helyzetet nem lehet fenntartani arra való hivatkozással sem, hogy a választói névjegyzékek ott még nem állíttattak össze. Volt már Maeyarországon olyan választás, amikor nem volt névjegyzék: az 1920-ÍIS v^las"tás, amely ennek az országnak legnívósabb nemzetgyűlését, parlamentjét hozta össze. Akkor sem volt névjegyzék, hanem objektív ismérvek