Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-394

*>24 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságnak. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém az országgyűlési képviselő választókerületek tárgyában 264/1939. sz. a. kiadott rendeletemet az 1938. évi XIX. törvénycikk 5. §-ának (3) bekezdése értelmében tisztelettel bemutatni. Kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a rendeletet szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi és a közigazgatási bizottsághoz utasítani. Elnök: A beadott jelentést a Ház tagjai között szétosztatja s azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságoknak. Napirend szerint következik az országgyűlés két Háza együttes bizottsága jelentésének tárgyalása a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat egyes szakaszain a felsőház által eszközölt és hozzájárulás céljából a képviselőházhoz áttett, a képviselőház által azonban el nem fogadott módosítások tárgyában, (írom. 762, 763.) Kérem Makkai János előadó urat, hogy a két Ház együttes bizottságának jelentését ismertetni szíveskedjék. Makkai János: T. Képviselőház! A törvényhozás két Házának kiküldött bizottságai letárgyalliták a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása köziben (keletkezett ellentéteket, azokat áthidalták és a felsőház már magáévá tette ennek a 'bizottságnak döntését. Én tehát arra: kérem a t. Házat, hogy hasonlókép méltóztassék ezt itt elfogadni. Elnök: Következik az együttes bizottság jelentésének tárgyalása a törvényjavaslat 1. §-ára vonatkozólag. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. §-ra vonatkozó módosításokat felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa az 1. §-ra vonatkozó módosításokat). Elnök: Kíván valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Rupert Rezső szólásra jelentkezik. — Zaj.) Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. (Egy hang a jobboldalon: Hattyúdal!) Rupert Rezső: T. Képviselőház! Minthogy az egyeztető bizottságban alkalmazott klotür megakadályozott abban, hogy ehhez a módosításhoz hozzászólhassak, bátor vagyok szíves türelmüket és idejüket néhány percre itt igénybevenni. A javaslatnak ahhoz a részéhez tartozik ez a módosítás, amelyből leginkább kitűnik, hogy az egész törvényjavaslatnak voltaképpen az anyagiasság a motívuma. Végre rá kellett íjönni arra, amire a felsőház rájött, de amit mi is emlegettünk itt, hogy a századok óta, de legalább 1848 óta itt élő zsidóságra mégsem lehet ráfogni azt, hogy nem asszimilálódott, különösen, ha már évtizedek óta kereszténnyé lett. A felsőháznak ezt a felismerését nem tudták visszautasítani itt az asszimiláció tudósai sem, kénytelenek voltak tehát ők is elfogadni és kimondani a tárgyalt módosításban, hogy ezek a zsidók asszimilált magyarok és keresztények. Jellemző azonban — és ez mutatja meg ennek a javaslatnak nagy anyagiasságát — hogy amikor minderre rájöttek és kénytelenek voltak megállapítani, hogy a tősgyökeres zsidóság legalább is asszimilálódott annyira, mint Éél\ ülése 1939 május 3-án, szerdán. a Baeh-korszakbeli maradékok, akkor mingyárt meg is ijedtek és megint az anyagias motívumok kerültek előtérbe, hogy jaj, mi lesz akkor azzal a 150.000 holddal, amely így mentesülne, mi lesz egy-két jó állással, mi lesz egy-két jó sajtóstallummal? Ezért megtagadva önmagukat is, kimondták ebben a módosításban, hogy mindezek az 1848-ból vagy élőbbről leszármazó és kereszténnyé lett, asszimilált zsidók sem számítanak keresztényeknek, ha anyagi javaikról, azoknak mások által való megszerezhetéséről van szó. Ez a motívum különben kiütközik Hóman Bálint t. kultuszminiszter úr székesfehérvári beszédéből, amelyből az hangzik ki, hogy a kormány körülbelül a zsidójavaslattal akarja elvetni a keresztény ifjúság gondját, Ö azonban csak a főiskolát végzettekre gondolt s így nem tudom mi lesz majd a keresztény iparos, földmíves és kereskedő ifjúsággal? Kiütközik az anyagias motívum Teleki Mihály t. miniszter úr halasi beszédéből is, amelyben azt mondta, hogy néhány nap múlva életbelép a zsidótörvény és akkor ezzel a földreform kérdése is úgyszólván el lesz intézve. Mindez okok folytán vált — úgy látszik — szükségessé, hogy Jézus Krisztus tanítását és a magyar szótár és történelem fogalmait régóta visszájukra fordítsák, hogy ezentúl száz- és százezer embertársunk szenvedésre kárhoztatását is kereszténységnek, — a vagyonok és szerzett állások, jogok áldást soha sem hozható elvételét jognak, tízparancsolatnak — a magyar nemzet lelkéhez, testéhez való szíves, a harctereken, a tudományban, a művészetben, a szépirodalomban és a mindennapi munkában is megpróbált ragaszkodást disszimilációnak —, a magyar történelem - legfényesebb lapjait és emlékeit a Kossuthok, Deákok, Andrássyak, Eötvös Józsefek, Justhok. Eötvös Károlyok, Tiszák és a többiek nevét ezentúl gúnynak kelljen nevezni. Eleinte elégtételt éreztünk, amikor a felsőházban sok szempontból olyan álláspontot foglaltak el, mint amilyeneket itt mi kezdet óta képviseltünk. Ennek a megelégedésnek, megnyugvásnak — sajnos — vége lett, amikor viszont azt láttuk, hogy a felsőháznak oly módosításait, amelyek megváltoztatása ellen itt az egyeztető bizottságban az ország egyik legkiválóbb püspöke részéről hangzott el a »non possumus«. mégis engedte a felsőház megnyirbálni és abban a kompromisszumban elintézni, amely most itt előttünk fekszik. Ezek után nincs hátra más, mint Antonius-szal elmondani: »Balság oldva vagy, menj, merre tetszik.« Csak azt az egyet szeretnők mi, akik ez ellen a törvényjavaslat ellen küzdöttünk, hogy a sors ne szálljon a magyar nép fejére, mert mindazért, ami történik, nem felelős, mindaz távol áll az ő lelkétől és nemes gondolkodásától. És még csak egyet. Ne méltóztassék hinni, hogy mi elsősorban az e szakaszban történt több kisebb-nagyobb módosítás ellen küzdünk, amelyről itt ma szó van és amely ahhoz a sötétséghez képest, amely a javaslat többi részeben van, szinte elszürkül. Mi tiltakozunk es küzdünk elsősorban az ellen, hogy ez a javaslat egy egész vallást, amely a keresztény vallásoknak is ősforrása, diszkreditál, inzultál es küzdünk és tiltakozunk az ellen, hogy ez a. javaslat száz- és százezer, a magyar hazahoz tartozni akaró jó magyarra ráborítsa, a szenvedések Bertalan-éjszakáját. Ezzel a javaslattal és minden rontó módosítással szemben a mi részünkről is el kell tehát hangzama a »non