Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

602 Az országgyűlés képviselőházának 391, arra gondolni, hogy ebben az országban ma igen súlyos problémák vannak a szőnyegen. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: eke­ket kellene megoldani!') Itt vannak a súlyos külpolitikai problémák, itt van a földbirtok­reform problémája és vannak más problémák is, hiszen egész országrészeket csatoltak vissza; vannak ebben az országban súlyos szo­ciális kérdések és akkor a liberális sajtó az ö propagandájával azt a látszatot tudta kelteni, mintha ma a magyar parlament itt egypár vacak ócska zsidón veszekednék. (Derültség a jobboldalon., — Zaj balfelől.) Most ezt nem le­het a közvélemény elé tárni és azt hiszem, hogy ma, amikor ezt a törvényjavaslatot itt látjuk, el kell tökélnünk azt, hogy nem lehet az első paragrafust bármilyen formában is megváltoztatni. Nem lehet, mert ez a funda­mentuma az egész törvényjavaslatnak. (Ru­pert Rezső: Mégis megváltoztatták önök is, az igazságügyminiszter is, mert elfogadtak sú­lyosbító módosítást!) Ez az alapja a zsidótör­vény egész jövő megvalósításának. Azt hi­szem, önmagunkkal kerülnénk ellentétbe ak­kor, ha bármilyen változtatást megszavaznánk. Hiszen három hónapon keresztül harcoltunk addig, amíg ez a végleges javaslat megszüle­tett és azt hiszem, hogy a nép, a választók tömege sem venné jónéven, joggal elcsodálkoz­nék és joggal illetne bennünket az inkonzek­vencia vádjával, ha ebből egy jottányit is en­gednénk. De az a) pont alatti változtatást azért sem tudom elfogadni, mert azt mondom, hogy aki zsidónak született és akinek zsidó ősei vannak, az szerintem maga is zsidó. (Fábián Béla: Vi­gyázat, törékeny! Senki sem tudja addig, amíg le nem nyugszik a nap, hogy nincs-e zsidó őse!) Lehetetlennek tartom, hogy száz vagy százötven díszzsidót kreáljunk. Ki len­ne az a százötven díszzsidó, akit mi kereszté­nyek kinevezünk? (Rupert Rezső: Kúriai bí­rók!) Valószínűleg nagykapitalisták, (Rupert Rezső: írók és művészek!) vagy talán írók és művészek. Láttuk, hogy a nagykapitalizmus ebben az országban levizsgázott a Biró Pál­esetnél. De milyen előnyünk lenne nekünk ab­ból, ha 150 személy közé a művészeket és író­kat is bevennénk, amikor mi keresztény ma­gyar művészetet és irodalmat, keresztény ma­gyar világnézetet akarunk és véget akarunk vetni annak, hogy a keresztény tehetségek ál­landóan visszaszoruljanak? Mi a keresztény tehetségeket akarjuk kitermelni. (Rupert Re­zső: A tehetség sohasem szorul támogatásra! — Malasits Géza: Munkácsy asztalosinas volt és nem lehetett visszaszorítani!) A szakasznak ezt a módosítását nem tudom lelkiismeretemmel összeegyeztetni, s ezért a módosítást nem fo­gadom el. Ezt voltam bátor elmondani. (Éljen­zés és taps jobb felől. — Zaj a balodalon.) Elnök: Szólásra következik! Huszár Mihály jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó! Payr Hugó: T. Képviselőház! A törvény­javaslat tárgyalása során azt mondottam, hogy a mai korszakot bizonyos fogalomzavar jel­lemzi, a fogalmak átértékelődtek és külön­böző emberek nem ugyanazt értik, ugyanazon a fogalmon vagy ugyanazon a gondolaton. Mi régi, maradi emberek mást értünk bizonyos szavakon, mint amit a reformnemzedék vagy a t. túloldal ért. Itt van például ez az egy­szerű, közönséges, mindennapi szó, hogy: »köz­. ülése 1939 április 21-én, pénteken. vetítés«. Azt hiszem, józaneszű és normális eszű ember a közvetítés szón azt, érti,, hogy a közvetítő legalább is jóindulattal tanácsol, el­fogadásra javasol valamit azoknak a feleknek, akik között közvetít. Azt hiszem, ezt értette ezen a szón és ezenkívül a kormány ígéretén a felsőház is. Amint Rassay Károly t. képviselő­társam mondotta, nem valószínű, hogy a kor­mány egyszerű postási, levélhordói szerepre vállalkozott volna. Ezidőszerint erre szükség sem volt, mert a felsőház a maga határozatát egyszerűen át tudja küldeni a képviselőházhoz, mint ahogyan a múltban is ismételten átküldte mindenféle kormányközvetítés nélkül. De azonkívül ilyen postásszerep nem is volna méltó a magyar királyi kormányhoz, (vitéz Kő József: Tekintélyrombolás! — Rupert Re­zső: Tekintélyrombolás az, amit a felsőházzal csinálnak! Beugratják, azután nem közvetíte­nek eredményesen!) Szerény nézetem szerint közvetítésen két divergáló álláspont kiegyen­lítésére való törekvést kell érteni. Ezzel szem­ben a kormány ezt a szót, hogy »közvetítés«, úgy értette, úgy értelmezte, hogy saját pártjá­val leszavaztatta a felsőház módosításait. Mert akárhogyan tagadták is a túloldalon az előbib közbeszólások formájában, mégis ez tortént nemcsak a képviselőház úgynevezett zsidóbi­zottságának tárgyalása során, hanem a Nep. vagy Mép. vagy Mém. — nem tudom, hogy hívják a kormánypártot a jelen pillanatban — tegnapi pártértekezletén is. T. Képviselőház! A beavatottakon kívül ennek a csodálatos jelenségnek és fogalomza­varnak az okát senki sem tudja. Ezért igen kedves volna az igazságügyminiszter úrtól, ha ezt megmagyarázná, mert így elfogadható ma­gyarázat nélkül a felsőház méltán félreveze­tettnek és becsapottnak érezheti magát. A felsőház többsége — tudjuk nagyon jól — el akarta vetni a zsidójavaslatot vagy legalább is lényegbevágó módosításokat akart azon eszközölni és csak a kormány kapaeitálására, a kormány állítólagos bizalmas felvilágosítá­sai, indokai és érvei után volt hajlandó arra, hogy elvi álláspontjáról lemondjon és ilyen kompromisszumos megoldást létesítsen; ezzel a kompromisszumos megoldással azonban junktimban volt az. hogy a kormány valóban közvetít saját pártjánál, illetve a képviselő­háznál a felsőházi módosítások elfogadása ér­dekében. T. Ház! Ügy érzem és azt hiszem, hogy a felsőház csak ennek tudatában ment bele a nem lényegbevágó módosításokba. Eltekintve attól a kérdéstől, amely önkénytelenül felme­rül, vájjon a kormány által a felsőháznak adott bizalmas értesítések, információk és ér­vek nem voltak-e ugyanolyan talmi érvek, mint amilyen furcsának bizonyult az ő köz­vetítése, mondom, eltekintve ettől, hivatkozom mégegyszer arra a junktimra, amelyet a kor­mánynak illett volna keresztülvinnie és illett volna saját pártjánál a módosítások elfogad­tatásával érvényesítenie, mert különben nem fogják tudni a közvéleményből kiirtani azt a hitet, hogy ez az egész játék, amely itt lefo­lyik, egyedül és kizárólag azért van, hogy május l-e utánig ^ elhúzzák a tárgyalásokat. (Ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Herte­lendy Miklós: Ellenkezőleg, állandóan rövidí­teni akarjuk! Hogy lehet ilyent mondani, azért van 8 órás ülés!) Minden szempontból jó lesz, ha óbből a je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom