Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

50 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden. amely olyan^ elferdülés a szellem terén, mint amilyen, a kínainál a lábelnyomorodás a cipő miatt: a cipő, amely szorítja a világ

1 zsidóságát, a talmud. A nem zsidó európai népek főfoglalkozása a mezőgazdaság és az ipar, 81.3% erejéig, a zsidók főfoglalkozása pedig Európában a kereskedelem, a szabadfoglalkozások és az ipar 86'1% erejéig. A 81*3% és a 861% egymással szemben két világot jelent. Azt mondja Goldelman Salamon végső következtetésében, hogy a különhöző országok zsidó gazdasági élete több hasonló vonást mutat, mint a zsidó és nemzsidó gazdasági élet bárhol a világon. Az a tény ma már, hogy a zsidóságnak külön gazdaságtudománya van, közkeletű igazság, csakhogy a liberális ismeretek korában és a liberálisan irányított tudományok korában — mert a magyarság még, sajnos, nem -tette rá kezét, pedig rá kell tennie rövid időn belül a végtelenül egyoldalú tudományos életre is — (Krúdy Ferenc: "Ügy van! Nyilvánvaló!) ez a tudományos élet letagadja azt a közgazdasági tudományt, amely csak a zsidóságot boldogítja. A zsidóság gazdasági monopóliumait, — amelyet az iparban, kereskedelemben, forgalomban az ipari forradalmak teremtettek meg és amelyre Krúdy Ferenc igen t. barátom beszédében olyan meggyőzően és tudományos felkészültséggel mutatott rá — a zsidóság belátása szerint is, kétségtelenül erősen fenyegeti a tovább fokozódó indusztrializálódás. A számok rengetegével bizonyítható, hogy az indusztrializálódás előrehaladásával az egyes nemzetek a külön autarchiás zsidó gazdálkodást törvény nélkül is kiszorítják lassan a helyéről és iparkodnak saját gyermekeiket, saját embereiket az indusztrializált országok gazdasági életének élére állítani. Ez természetes és magától értetődő törekvés. Mert hiszen az a puszta tény, hogy Magyarországon több zsidó van, mint Palesztinában, rengeteg sok mindent megmagyaráz, de nem jelentheti azt, hogy ez a magyar nemzet a liberális türelmesség következtében ölhetett kezekkel tűrje azt, hogy Palesztina legyen Magyarországhói! Elvégre, nem a zsidók hódították meg, nem a zsidó nép szenvedett meg évszázados kegyetlen harcokban ezért a földért és országért, hanem a magyarság. Ez nem is a kvalitás kérdése, aminek azt beállítani szeretik. Ha az önkényesen megállapított kvalitás kérdése döntené el a nemzetek sorsát, akkor nekünk le kellene feküdnünk a németek előtt vagy, hogy zsidó szempontból beszéljek, be kellene hívnunk az angolokat, hogy foglalják el Magyarországot, mert kétségtelen dolog, hogy a mai világképletben a mai tudományos élet, politikai ösztön, és előrehaladottság szempontjából előhbrevaló népnek tartja magát az angol, a magyarnál. A magyarnak azonban vége van, ha az életösztönének, a magra függetlenségének, a maga önállóságának, a maga öncéljának a feladásáig rothad el. Mi sem Kossuth Lajosra való hivatkozással, — akire különben szemérmetlenül hivatkoznak, mert Kossuth valahogy egészen mást mondott, mint amit a másik oldalon állítanak — sem a régi liberalizmusra való hivatkozásért nem adhatjuk fel soha nemzeti életjogainkat, amelyeknek megerősítésére az idő most sürget bennünket. Nem tehetjük meg, mert akkor nem érdemeljük meg, hogy itt külön törvényhozásként üljünk, hanem akkor át kell adnunk minden jogunkat az úgyevezett felsőbbrangú népeknek. T. Ház! A nemzeti tervgazdálkodások erősödnek egész Európában, szemben az autarch ikus zsidó gazdálkodással. Ez is történelmi tény. Amilyen mértékben a nemzeti közgazdálkodás érvényesül és erősödik, olyan mértékben törvény nélkül is szorítja kifelé a zsidóságot. Ez a szorítás természetesen minden országban idegességben, sajtóharcban, propagandában jelentkezik és végső következtetésben a megoldást sietteti. Hiába hivatkoznak nekünk a zsidókérdés szempontjából tényleg türelmes országokra, mert nem ugyanaz a francia, az angol és a magyarországi probléma, de el fog jönni az ideje annak, hogy azokban az országokban is meg fogják oldani a zsidókérdést. (Ügy van! a jobboldalon.) Az az igazság t. Ház, hogy nekünk azért van zsidókérdésünk, mert az angolok véres pogromokban kihajtották a zsidókat Angliából és a franciák kihajtották a zsidókat Franciaországból és a németek is hajtották a zsidókat kifelé és végigkorbácsolták őket egész Európán, le Lengyelországba, és most a zsidóság egy onnan való újabb erős nyomás következtében a' kozák forradalom óta, amely százezrével gyilkolta le ezt a szerencsétlen népet, özönlik vissza mifelénk! Nem magyar probléma ez, hanem európai probléma, amelyben nem szabad ál szenteskedniök a nagy nemzeteknek, hanem a mi oldalunkra kell állaniok abban, hogy becsületesen és békésen el tudjuk intézni ezt a problémát a zsidóság arányos, nemzetközi elosztásával, mert amíg Magyarországon ilyen mértékig töményen, önönmagában telítetten kell hordoznunk ezt sszimiláeióra nem képes zsidóságot, addig más népeknek csak a segítségre s nem a bírálatra van joguk. A zsidó közgazdászok szerint, a nemzsidók gyorsan és energikusan belehatolnak az utóbbi időhen mindenütt a zsidó dominiumokba. ahogyan ők mondják, a városi foglalkozási ágakba. A zsidóknak lassan vissza kell vonulniok a közgazdasági élet mellékutcáiba — mondja a zsidó autoritás — a világgazdasági fejlődés kényszerűségei következtében. Ez ^ a visszavonulás természetesen megszűkíti a zsidó életlehetőségeket és kitermeli az úgynevezett »szükségtelen zsidók« típusát. Az asszimiláció örök álma megint, újra véget ért ezzel. A zsidókat a történelem kényszeríti új megoldások felé, legyen az cionizmus, Palesztina, legyen az elvándorlás, legyen az két-három vagv négy hatalmas zsidó telep felállítása vagy új szétszóródás. A zsidó asszimilációt illetőleg a történelmi eseményeket nagyon röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a zsidóság megpróbált aszszimilálódni a liberalizmusban, a polgári kultúrában, amikor kultúrharcokat folytatott & katolikus egyház és általában a kereszténység ellen és ez az asszimilációja nem sikerült. Megpróbált a zsidóság asszimilálódni mindenütt az egész világon a szocializmusban, a kozmopolita, inkább kispolgárszerű proletárnak az eszményéjben és ez az asszimiláció sem sikerült. Megpróbált asszimilálódni a kommunizmusban és a kommunista asszimiláció is csődöt mondott, mert hiszen Birobidzsánban, a külön zsidó köztársaságiban a zsidóság nem volt hajlandó elhelyezkedni azzal az indokolással, hogy nem óhajt külön életet élni a világ viharsarkában, abol rátámadhatnak a ja*