Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

578 Az országgyűlés képviselőházának &8

r

» ság értelmezése szerint. Ebben az ügyben az ügyvédi kamara különben is felterjesztéssel fordult a kormányzathoz. Erre a kérdésre nézve tehát szintén szeretném az igazságügyminiszter úr megnyugtató kijelentéseit hallani, de tudom, hogy ez a kívánságom csak vágy marad. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Magam is fel akartam sorolni mindazokat az eseteket, amelyeket Vázsonyi János t. képviselőtársam már felsorolt. Ezek az adatszolgáltatást illetően ad abszurdum viszik a kérdést. A legkülönfélébb módokon bele lehet kapaszkodni ezekbe a vállalatokba azon a címen, hogy nem tettek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Az első törvény alapján nem volt bizonyos, hogy például az ügyvédi irodáknak is be kell-e jelenteniük alkalmazottaikat, vagy nem, inkább az volt bizonyos, hogy nem kell bejelenteniük. Utólag azután jött a felügyelőhatóság és tőlük is követelte a bejelentést. Szóval igen sok panasz mélyülhetett fel a tekintetben, hogy az adatszolgáltatás nem volt pontos. De éppen azért, mert az első törvény alkalmazásánál is láttuk már, hogy mennyire félre lehet érteni a törvényt és ezen a helyzeten ez a törvényjavaslat sem változtat, nagyon aggályosnak tartom, hogy a 2. bekezdésben szankcióként azt tartalmazza a javaslat, hogy azokba a vállalatokba, amelyeik adatszolgáltatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, vezetőt lehet küldeni, a kormány jogosítva van ezeknek a vállalatoknak, üzemeknek élére vezetőt állítani. A vége az^ lesz, hogy minden üzem, münden vállalat részére ilyen vezetőt állítanak, s ezen a réven akarnak egyesek, nem mondom, hogy ez a kormány, hanem talán egy másik kormány, vagy esetleg a kormány valamely szerve sokféle szinekúrát teremteni. A lehetőség megvan, a csábítás megvan, rendkívül könnyű ezzel a szakasszal élni. Fellner Pál fejtegette itt ezzel a kérdéssel kapcsolatban a napokban, hogy teljes lehetetlenség az, hogy ha a felügyelő hatóság valamibe bele akar kapaszkodni, ne kapaszkodhassék bele. Ö mondja, hogy készítse bár el maga a felügyelőhatóság a jelentést az alkalmazottakról, a hatóság szerint tehát megfelelő legyen az a jelentés, ő egy óra alatt 30 hibát tud felfedezni annál a vállalatnál, hogy mégsem tett eleget hűen adatszolgáltatási kötelezettségének. Jóhiszeműen történhetnek félreértéseik, tévedések, mulasztások és a vége az, hogy a vállalat élére odaállítják a vezetőt. Ismétlem, nem nehéz dolog ez. Ugyanez áll itt, mint amit a községi jegyzőkre szokás mondani, hogy ha jön föléjük a revízió, lehetetlenség, hogy hibát találni ne lehessen, akár a legpontosabb, legkiválóbb r jegyzőnél is. Csak akarni kell, találnak hibát és akkor rögtön odaküldik a vezetőt. Ennek pedig mi a vége. Ez nagy megterhelés a vállalat szempontjából, mert azt a vezetőt, vagy felügyelőt — vezetőnek is mondja a javaslat — fizetni kell. 300—400—500 pengős rezsikről lehet szó. Ne is beszéljünk 1000, vagy 2000 pengőről, ami a vállalat nagysága szerint szintén előállhat. Es mi a vége? (Fábián Béla: Rokonság!) A felvidéken volt- nemrégiben egy . illése Î939 március 24-eri, péntekén. iparosgyűlés, ahol egy érsekújvári gyáros — keresztény ember — előállt azzal, hogy mégis képtelenség, ami itt a Felvidékien van. A Felvidékre vonatkozó külön szabályok t. i. már eddig is lehetővé tették, hogy egyes vállalatokba, keresztény, vagy nem keresztény vállalatba, ilyien vezetőket, felügyelőket lehetett küldeni; hasonlóan a kommunizmus alatti termelőbiztoshoz, a gondolat ugyanaz. Ez az érsekújvári keresztény gyáros elpanaszolta az értekezleten: az én nyakamra is küldtek ilyen vezetőt, egy párszáz pengő fizetés jár neki, nem tudom, kibírni, olyan naggyá teszi a 'rezsi, költségemet, hogy a munkások bérét kell leszállítanom. Es milyen vezetőt küldtek? Megjelent nálam, beszélgettem vele a dolgokról s a Yêgén kiderült, hogy sohasem látott gyárat, sohasem volt még gyárban. (Peyer Károly: Havonta egyszer jelenik meg, amikor a fizetést kell felvenni!) Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy ezek az üzemek, vállalatok adatszolgáltatási kötelezettséggel tartoznak. Gondoskodik arról, hogy felügyelet, ellenőrzés alkalmazható velük szemben ott a helyszínen is irodáikban, üzemeikben, telepeiken. Azt hiszem, hogy amikor emellett még súlyos büntető szankciók is állanak fenn azokkal szemben, akik kötelezettségüknek nem tesznek eleget, akik mulasztásokat követnek el, ez untig elegendő arra, hogy ezek a vállalatok mindenképpen, rászorítva érezzék magukat a hű adatszolgáltatásra. Aki e törvény szerint valami vétségbe esik, azt a közszállításokból és sok mindenből kizárják, a vállalatokat sok mindenféle represszáliák sújthatják, így már a büntetés miatt is óvakodnak lattól, hourly hibát kövessenek el. Ne adjunk azonban alkalmat egy ilyen egyébként jószándékú rendelkezéssel arra, hogy egyes vállalatok tönkretehetők legyenek azáltal, hogy ilyen drága vehetőt küld a hatóság a nyakukra. Éppen ezért,^ úgy mint Vázsonyi János képviselőtársaim, én is indítványozom ennek a második bekezdésnek a törlését. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Peyer Károly! Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! Ez a szakasz felhatalmazást ad arra, hogy a kormány adatszolgáltatásokat kérjen a vállalatoktól. Ez ellen nem lehet semmiféle észrevételt tenni és természetes, hogy ha egy törvény végrehajtásáról van szó, akkor az adatokat be kell szolgáltatni. Az adatszolgáltatással kapcsolatban azonban olyan zavarok támadtak, amelyeket itt feltétlenül szóvá kell tenni. Az első zsidótörvény rendelkezéseinek megfelelően namosak a tisztviselők létszáma állapíttatott meg, hanem egyúttal az is, hogy hány százalékot tehet ki a tisztviselők illetménye. Az illetmény megállapítása a kormánybiztos hatáskörébe tartozik. Ügy értesültem, hogv a kormánybiztos különböző r cégeknél, illetőleg csaknem az összes cégeknél igen szigorú vizsgálatot tartott; nem elégedett meg azzal a kimutatással, amelyet az illető cégek rendelkezésére bocsátottak, hanem a vállalat üzleti könyvei ntán is érdeklődött, folytatta az ellenőrzést, sőt továbbmenve, az üzleti könyvek belégjeit is ellenőrizte és így kívánt meggyőződést szerezni arról,, hogy a tételek helyesen könyv el tettek-e el vagy pedig nem. Ennek az ellenőirzélanek folyamán, amely ezeknél a válla-