Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

Az országgyűlés képviselőházának 387. általam elmondottak alapján kérem módosító indítványomnak elfogadását. Einök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Meizler Károly: Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: Nem kívánok szólni. (Ivéthly Anna: Azt elhiszem, mert itt kistisztviselők nyugdíjáról van szó! Itt zsidót ütnek!) Elnök: S/ólásra következik? üstkvándl Ernő jegyző: Kertész Miklós! Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Ház! A 21. §-t részben ugyanazokból az okokból kifogásolom, mint Vázsonyi képviselőtársam. Vannak azonban az ő érveitől és szempontjaitól eltérő szempontjaim is. Én elvileg elképzelhetőnek tartom, hogy a vállalatoknál olyan magánjogi szerződések vannak, amelyek aránytalan és az egyéni teljesítménnyel semmikép összefüggésben nem álló kivételesen előnyös fizetést, nyugdijat, vagy hosszú szerződést biztosítottak egyesek részére és ha ez a szakasz biztosítékot nyújtana az ellen, hogy csakis ebben az esetben és csakis ilyen esetekben történik megfelelő lefaragása a túlzott illetményeknek a kisemberek javára, akkor ezt ebben az összefüggésben nem kifogásolnám. Ami azonban a szakaszból hiányzik, az éppen a kisemberek szerzett jogainak intézményes védelme, (Rupert Rezső: •Ez a logika!) tehát például egy olyan intézkedés, hogy mondjuk, a maximális havi ezer pengő nyugdíj keretéig a nyugdíjösszeg minden körülmények között biztosíttatik az illető részére (Rupert Rezső: Legalább ennyit ki kellene mondani.) és csak az ezen felüli, szerződésben biztosított egyéb, szerintem túlzott, igények és jogok azok, amelyek vitássá tehetők és amelyek felett azután bírói jogvitának lehet helye. Abban a tekintetben teljes mértékben egyetértek Vázsonyi képviselőtársammal, hogy illetékes bírája elől senkit nem lehet elvonni (Rupert Rezső: Ügy van!) és a közérdekeltségek felügyelőhatósága struktúrájánál és jogi beállítottságánál fogva sem alkalmas arra, hogy ezeket a kérdéseket elbírálja. Ebben a megállapításomban nincsen semmi sértő, egyszerűen csak a tényeket szögezem le. Struktúrájánál fogva azért nem alkalmas, mert végeredményben kormányzati szerv és kormánybefolyás alatt áll, tehát nincsen meg az a függetlensége, amely a bíróságnak megvan. Nem alkalmas másrészt azért, mert ez a szerv hozzászokott eddigi működése során, hogy csődbe, kényszeregyességbe, vagyoni romlásba jutott vállalatok ügyeit intézze és hogy úgy mondjam, nagyon is eltompult a kisemberek érdekeivel szemben. Van ennek a szervnek egy bizonyos gyakorlata, amelyet sajnos, felsőbírósági jogegységi döntés is alátámaszt, s amely például az alkalmazottak végkielégítési járandóságát junktimba hozza a hitelezők másirányú követeléseivel. Ezt önmagában véve abszurdumnak tartom, (Rupert Rezső: Ellenkezik a csődtörvénnyel is!) mert mit tehet egy vállalatnak 80—100 vagy 200 pengős alkalmazottja arról, hogy azt a vállalatot hogyan vezették, és hogy jön az illető ahhoz, hogy az ő hosszú esztendők becsületes, szorgalmas munkájával megszerzett végkielégítési járandósága, amely, sajnos, amúgy sem több, mint három esztendőnként egy havi fizetés, veszenülése 1939 március 24-én, pénteken.- 567 dőbe menjen mások hibája miatt. A felügyeleti hatóság, általánosan követett gyakorlatából kitűnői eg, ezt, sajnos, természetesnek tartja és állandóan megtörténik, hogy kisemberek néhányezerpengős végkielégítési járandóságaikra csak 12—15 vagy 20 százalékos akontót kapnak, ugyanúgy, mint a többi hitelezők. Amikor tehát ilyen ' helyzettel állunk szemben, akkor azok az intézkedések, amelyek ebbe a szakaszba elvileg nem kifogásolható intencióból belekerültek, precízebben, helyesebben és szoeálisabban körülírandók és meghatározandók olymódon, hogy bizonyos fizetési határig semmiképpen ne szenvedhessen hátrányt az alkalmazott és hogy a vitás kérdések elbírálása a rendes bíróság és ne egy speciális és erre a célra alkalmatlan szerv hatáskörébe tartozzék. (Rupert Rezső: Ügy van! Miért félnek a bíróságtól?) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Bródy Ernő! Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz a magántisztviselői társadalom súlyos sérelmét jelenti. Itt van elsősorban a szerződés szentségének kérdése, (Rupert Rezső: Ügy van! Ügy van! Különösen az öregek sorsa!) amelyet áttör ez a szakasz. Én tárgyilagos ember vagyok, elismerem, hogy van elméleti és elvi lehetősége a szerződések áttörésének is, de csak rendkívüli esetben (Rupert Rezső: Csak az egész vonalon, mindenkivel szemben!) és mindenkire kiterjedően; háború esetén például természetesen megszűnik a szerződés szabadsága és szentsége, mert háború esetén nem a JOjg, hanem a kötelesség a fontos és háború esetén a honvédelem az a egelsőrendű érdek, amely minden más érdeket, tehát a magánérdeket is a háttérbe szorítja. Mondom, elismerem, hogy elvileg lehet helye és alkalmazása a szerződések áttörésének, azonban most az a kérdés, hogy ez az eset az olyan esetek közé tartozik-e, amelyeknél a szerződések szentségének, a magánjogi kötelezettségeknek elvét át lehet és át szabad törni. Itt tulajdonképpen olyan emberekről van szó, akiket a szerződés biztonsággal látott el abban az irányban, hogy egész életükre a maguk exisztenciáját megalapozhassák, tehát ez a szakasz őket létérdekükben támadja és sérti. Ebből a szempontból is kifogásolom és kifogásolnom kell t különösen, hogy a nyugdíjakat és a végkielégítéseket ez a rendelkezés csökkenteti, tehát azoktól vesz el, akik fizetésükből félretettek, hogy életük végére nyugdíj alapján élvezhessék azt, . amit megtakarítottak. Méltóztassék elképzelni, például egy köztisztviselőnél mit jelentene az, ha a nyugdíját ilyen módon csökkentenék vagy a végkielégítését elvennék tőle parancsoló ok és szükség nélkül? Ügyebár, mindenki belátja, hogy ez elképzelhetetlen eset. Méltóztassék elképzelni ezeket a magántisztviselőket, nyomorult páriákat, dagadtlábú raktárnokokat, ezeket a kisembereket. Ezek érdekében szólalok fel, akiket a plutokrácia túlhatalmával szemben nekem védeni kötelességem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Éppen ezzel a plutokráciával szemben állok fel, (Rupert Rezső: Az egész törvényjavaslat csak a kisembereket sújtja!) a kisemberek érdekeit képviselem, mert talán ezek a legelhagyatottabbak, a legárvábbak és