Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

536 Az országgyűlés képviselőházának 386 Ezért, ha van olyan szakasz, amelynek a felvétele teljesen indokolt, akkor éppen ez a szakasz az. Kérem ennek változatlanul való elfogadását. (Élénk helyeslés és laps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Ehhez a szakaszhoz Rupert Rezső és Vá zsonyi János képviselő urak terjesztettek elő módosító indítványt. Kérdem, méltóztatnak-e a 15. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előterjesztett indítványokkal? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szakaszt eredeti szövegében fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség*. A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Következik a 16. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a 16. §-t): Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! Legutóbbi felszólalásom után Antal Tstván államtitkár úr volt szíves válaszolni és válaszában azt mondta, hogy én az iparüggyel kapcsolatos felszólalásom során az iparigazolványok kiadásának a megszorítását kapcsolatba hoztam a magyar kultúrával és annak fejlődésével. Meg vagyok róla győződve, hogy az államtitkár úr félreértette szavaimat, mert ilyet soha nem mondtam és soha szándékomban nem volt mondani. Méltóztassék tehát megengedni, hogy valószínűleg félreértett szavaimat helyreigazítsam. Ugyancsak tartozom reflektálni MegayMeissner t. képviselőtársamnak egy közbeszólására, aki az előbb azt állította, hogy nekem minden jó, ami zsidó és minden rossz, ami keresztény. Ismét hangsúlyozom, hogy én ilyet soha nem mondtam, ilyet soha nem gondoltam s ezért ezt a közbeszólást tisztelettel, de vissza kell utasítanom. T. Képviselőház! Megvallom egészen őszintén, hogy én egy helyes, okos és célravezető antiszemitizmust helyeslek, de ez az antiszemitizmus nem lehet olyan, amilyet itt méltóztatnak csinálni. A helyes, az igazi .antiszemitizmus csak az lehet, hogy felvesszük a versenyt a zsidósággal, a társadalmi, gazdasági és kulturális élet minden terén. Az nem lehet az ország érdeke, hogy akár a kultúra, akár a kereskedelem, akár az ipar, akár a földmívelés terén a használható elemeket kiszorítsuk és a használhatatlan, a gyengébb képzettségű és kvalitású embereket toljuk előtérbe. T. Ház! Sok mindenről beszéltek a javaslat során, voltak, akik vitatkoztak felette, voltak, akik kimutatták, voltak, akik tagadták azt, hogy a törvényjavaslat lecsúszik az igazság, a jogszolgáltatás, a jogelvek alapjáról, de arról nem beszéltek eddig, hogy a törvényjavaslat lecsúszik arról az elvről, amely elv egyedül alkalmas arra, hogy az ország vezetését a helyes irányba terelje s amely elv úgy szól, t. képviselőtársaim, hogy minden helyre a megfelelő embert kell tenni és nem azt kell nézni, hogy az illető, ha magyar állampolgár, törzsökös magyar-e, német származású-e, vagy más nemzetiségű-e, hanem azt kell nézni, hogy becsülettel, jól és helyesen tudja-e ellátni azt a feladatot, amelyet rá akarunk bízni. T. Képviselőház! Megvallom egész őszintén, én mindig versenyeztem és küzdöttem^ a zsidókkal, mindig harcoltam ellenük. Méltóztassék megengedni azt az észrevételt, hogy . ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. egészen fiatal koromban, amikor még sportoltam, Weisz Richárdot, a birkózás nehézsúlyú világbajnokát, aki mindig előttem volt és elzárta előlem az érvényesülés útját, nem úgy akartam legyőzni, hogy őt kizárattam valamilyen versenyről, hanem úgy, hogy szembeszálltam vele és sikerült is legyőznöm. Azóta az életben 15 évig voltam újságíró és azt is megvallom, hogy volt idő, amikor a zsidó újságírók bojkottot csináltak ellenem, de soha nem akartam vélük úgy megküzdeni, hogy őket kidobálom a konkurrenciából, hanem szembeszálltam velük, megpróbáltam munkával, iparkodással, szerény tehetségemhez képest, erővel, energiával és szorgalommal felvenni velük a versenyt. Lehet, hogy tévedek, t. Ház! De úgy érzem, hogy ez a helyes eljárás és ez a helyes antiszemitizmus, mert ily módon értékes és kiváló keresztény elemeket fogunk kinevelni. T. Képviselőház! Hivatkoztam talán már itt egy olyan példára, amely legutóbb történt velem. Egy vállalatban, amelynek az élén állok, érettségizett keresztény fiatalembereket akartam alkalmaztatni, olyanokat, akik százáyel fordulnak hozzám naponként protekcióért, és csak nagy erőfeszítéssel tudtam 4 üzemi munkahelyre a hozzám protekcióért fordulók közül egyet találni. Őszintén, mély megdöbbenéssel állapítottam ezt meg és mondtam akkor, hogy az ország nívójának érdekében nem szabad az antiszemitizmusnak azt a formáját csinálni, amelyet mi csinálunk itt, illetve, amelyet a Ház csinál itt, hanem azt kell csinálni, — ami szerintem egyedül helyes — hogy felvegyük velük a versenyt. Ez vonatkozik erre a 16. %-YB, is, amely módot ad a hatalomnak, módot ad a kormánynak, módot ad esetleg a politikai tendencia érdeké; ben a hatalomnak arra, hogy zsidókézen lévő földbirtokokat minden további nélkül kisajátítsanak. T. Képviselőház! Nem láttam annyi földbirtokot életemben, mint amennyit a túloldalon ülő, többnyire mezőgazdasággal foglalkozó t. képviselőtársaim láttak, de azért egyet-kettőt én is láttam. Ahány zsidó földbirtokot láttam, azt mind igen jól megművelt birtoknak találtam. Ennek következtében fel kell hívnom t, képviselőtársaimnak és a miniszter úrnak figyelmét is arra a kérdésre, vájjon nem rejlik-e itt nagyobb veszedelem abban, ha politikai célok alapján és politikai szempontokból ítélik el azt a kérdést, hogy egy földbirtokot kisajátítanak-e vagy sem. (vitéz Pata esi Rén es: Nem politika, hanem nemzetvédelem!) Már az előbb rámutattam arra, hogy az alárendelt tisztviselők valószínűleg túl akarnak majd menni a törvény intencióin, talán érdemeket akarnak majd szerezni, talán egyéni antiszemita vagy nem antiszemita érzéseiknek akarnak kifejezést adni és megtörténhetik, hogy olyan birtokokat fognak felparcellázni és elvenni, amelyeknek egytagban való megtartása országos nemzeti érdek. T. Képviselőház! Én nem sokat kértem tehát ezzel a szakasszal kapcsolatban, csak azt az egy kis módosítást, hogy a miniszter úr méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy mielőtt egy ilyen mezőgazdasági ingatlant tulajdonosától elvesznek, kérdezzék meg az illetékes vármegyei mezőgazdasági bizottságot. (Egy hang jobb felől: Ügy is megkérdezik!) Azt hiszem, nem szerénytelen kérés ez. Ügy gondolom, helyes, ha a központi hatalomnak módot adunk arra, hogy megfelelő képet szerezzen magának