Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

532 Az országgyűlés képviselőházának 386 Kérdem, méltóztatnak-e a 14. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az. előterjesz­tett módosító indítványokkal? (igen!) A Ház a 14. §-t eredeti szövegében fogadja el. T. Ház! Vázsonyi János képviselő úr a klO'tür alkalmazását kérő indítvány feletti sza­vazás közben a határozatképesség megállapí­tását kérte, hivatkozással a házszabályok 128. §-ára. Minthogy a képviselő úr indítványa nem volt házszab ályszerű, mert nem a kérdés feltevése előtt terjesztetett elő, ezért az indít­ványt, amelynél a hivatkozás is téves volt, nem vehettem figyelembe. A 128. § 2. bekez­dése ugyanis a tanácskozó- és határozóképes­ség felől intézkedik, míg azt, hogy mikor kér­hető a határozóképesség megállapítása, a 158. § határozza meg. (Gr. Festetics Domonkos: Meg kell tanulni a házszabályokat!) , Következik a 15. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (felolvassa a 15 J-t K Elnök: Szólásra következik? .„ .-.- Porubszky Géza jegyző: Apponyi György gróf! , ; Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. . Rupert Rezső: T. Képviselőház! Bár az ed­digiekből nyilván látható, hogy mindazok az érvek, amelyeket erről az oldalról felhozunk, nem találnak megértésre és hiábavaló a fára­dozásunk, mégis méltóztassék megengedni, hogy a továbbiakban is felszólaljunk, mert elő­zetesen módosító indítványokat nyújtottunk be írásban, kötelességünk tehát, hogy ezek mellett az indítványok mellett megálljunk, másrészt pedig az ilyen kérdésekben a votumokat külön­félekép szokták értékelni. Vannak olyan votu­mok. amelyek ponderálriak. vannak olyanok, amelyek numeráinak. Kétféle szempontból le­het tehát többsége egy javaslatnak, egyrészt a ponderáns votumok szemoontjából, másrészt uedig csak a numerans votumok szempontjá­ból. Mi igyekszünk a nonderáns votumokat képviselni. Azt hisszük, hogy a mi érdemleges felszólalásaink a ponderáns votumok és ezzel akarjuk biztosítani ennek a javaslatnak azt a többségét, amelyet ponderaneiának nevezünk. Hogy önök azután nagy numerusukkal^ lesza­vazzák a legszerényebb módosító indítványain­kat is, arról nem tehetünk. Ennél a szakasznál mindenekelőtt ^előre védekeznem kell az államtitkár úrnak későbbi felszólalása ellen, nehogy megint olyan érve­léssel találjuk magunkat szemben, amely érve­lés mindig olyan kiindulási pontokra támasz­kodik, amely kiindulási pontok velünk kapcso­latba nem hozhatók. Az előbb is félreértette a t. államtitkár úr az én felszólalásomat. En nem szólottam általában a felvidéki szellemről. Nem. is ismerek Felvidéket. Én — ahogyan méltóztat­nak álláspontomat ismerni — kezdettől fogva azok közé tartozom, akik követeljük azt, hogy válogatás nélkül mindenki, aki itt van, össze­forrott és az úgynevezett felvidék, amelyet Fel­vidéknek hívnak, nem is felvidék, mert hiszen a Csallóközt, Komáromot hogyan számíthas­suk mi a Felvidékhez? A felvidéki szellemmel azért sincs dolgom, mert ott éppen olyan jó magyar emberek laknak, mint itt. Ott tisztán arról van szó, ha már külön felvidéki szeilem­ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. ről beszélünk, hogy van egy pártszellem is, amelyet mi nem tekintünk azonosnak a felvi­dék szellemével. (Megay Meissner Károly: De nem ezt mondotta!) Ellenben a hozzánk érkező sokszáz panaszból ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Azt látjuk, hogy ott van más felvidéki szellem is, olyan szellem is van, amely nem szereti pártolni a Bata-féle koncentrációt, en­nek az idegen vállalatnak áthozatalát ide, hogy versenyt támasszon éppen a Felvidéken az ottani keresztény kisapirosságnak és kis­kereskedelemnek. Ez volt az értelme az én sza­vaimnak. Ennél a szakasznál azonban megint talál­kozom olyan érveléssel, mint a többi szakaszok során, hogy vannak igenis olyan speciális jogi intézkedések, amelyek alapul szolgálhatnak arra, ami ebben a szakaszban van. Ebben a szakaszban ugyanis a zsidóktól elveszik az in­gatlanszerzés jogát, tehát a magánjog egy te­rületén a cselekvési kéoességet és a jogképes­séget. Ez megint beleütközik az egyetemes jog­elvekbe, beleütközik a magánjog szerzésének szentségébe, a tulajdonjog szentségének tiszte­letébe. Azt fogja mondani meging a t. államtitkár úr, hogy ez nem kivételes intézkedés, hiszen a 33-as bizottsági törvény szerint ilyenek már megtörténtek, hogy különös szabályozások, kor­látozások vétettek foganatba a tulajdonnal szemben, tehát megtörténhetik ilyen más te­rületen is. Hát történhetnek korlátozások, de csak akkor, ha azok a korlátozások egyetemes jellegűek. Történhetnek ilyenek a 33-as bizott­ság rendszerében is, hogy hoznak korlátozó rendeleteket, de azok a korlátozó rendeletek kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak és nem különböztetnek vallás, vagy foglalkozás sze­rint. Ugyanígy volt a tisztviselői törvényeknél is, a tisztviselői fizetések redukálásánál is, ami ellen mi innen tiltakoztunk, viszont azok a korlátozások szintén egyetemes jellegűek voltak, mindenkire válogatás nélkül vonatkoz­tak, azok tehát nem sértették meg a jognak, a közjognak, vagy pedig a magánjognak az alapfogalmait. Itt is így vagyunk ennél a zsidó tulajdonszerzési korlátozásnál. Ha ez egyetemes jellegű lenne, ha kimondanánk min­denkire, bizonyos, a földmívesosztály felett álló foglalkozások szempontjából, hogy ezek nem bírnak cselekvési képességgel a földtulaj­don-szerzés területén, akkor ez egyetemes in­tézkedés, ebbe bele lehet nyugodni, vagyis, ha az lenne a vége, hogy földet csakis földműves szerezhet, akkor ez egy egyetemes, általános rendelkezés, ebbe bele lehet nyugodni. Ennek megvan az eddigi küzdelmi, történelmi alapja, múltja is, errenézve megvannak a doktrínák, megvannak a történelmi példák, mert hiszen az angol közéletben messzire vissza lehet ve­hetni ezeket, de ha csak 1873-ig megyek is vissza, általános elvként hirdette még John Stuart Mill is, hogy a földszerzés ne illessen meg mást, csak a szegényeket. Ez álláspont, ez egyetemes álláspont, ez mindenkire ki­terjed, de kiválogatni vallás szerint polgáro­kat és így fosztani meg őket a magánjogi ké­pességtől és cselekvőképességtől, ez már nem megy, erre már nem lehet argumentumul fel­hozni azt, amit a t. igazságügyi államtitkár úr felhozott, mert az már rabuliszti'ka. Egyébként ezt a szakaszt veszedelmesnek tartom, ez a katasztrófának a kodifikálása min­denkivel szemben. Ugyanis 'ha ma megenged­jük azt, hogy az állampolgárok közül kizár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom