Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. a princípiumnak, a rendszabálynak a kérdése. Mert ha úgy van, ahogy igen t, képviselőtársam említette, hogy kevés zsidó orvos van az Oti.-nál, akkor a törvényjavaslat módosító rendelkezése semmiféle súlyos és jogos magánérdeket, vagy közérdeket nem érint. (Payr Hugó: Háromszáz ember magának mindegy? — Peyer Károly: Sejtettem, hogy ez lesz! Ez rabulisztika! — Rupert Rezső: Mi lesz a nyugdíjukkall) Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a kérdéses módosítás elfogadását a kifejtett szempontoknál fogva is és — ismétlem — főként azért, mert nem tartottuk volna logikusnak és indokoltnak, hogy a társadalmi viszonyoknak éppen ebben a fontos szektorában ne érvényesítsük a zsidókérdés rendezésének a társadalmi élet minden viszonylatában érvényesíteni akart szempontjait. Bródy Ernő t. képviselőtársam érdekes felszólalásában a szerződések szentségének kérdését vetette fel; kifogás tárgyává tette, hogy ezen a ponton is áttörjük a szerződések szentségének nagy elvét. Igen t. képviselőtársamat, mint kiváló jogászt kérdezem, hogy az a hatalmas klasszikus római jogi alapelv, amely azt mondja, hogy »pacta sunt servanda«, a háború utáni gazdasági és társadalmi életben vájjon maradéktalanul érvényesül-e? Emlékeztetem igen t. képviselőtársamat — bár nem teljesen azonos eset, elismerem — a Kúriának a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó gyakorlatára. (Rupert Rezső: De az mindenkire vonatkozik!) Emlékeztetem azokra a rendszabályokra, amelyeket itt és a 33-as bizottságban törvények és más jogszabályok formájában hoztunk s amelyekben például a közérdekeltségű vállalatoknál alkalmazott vezetők és tisztviselők szolgálati szerződéséhez a legerőteljesebben hozzányúltunk, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) fizetéseket leszállítottunk, szerződéseket megszüntettünk, nyugdíjakat leépítettünk. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Rajniss Ferenc: És a földreform! — Gr. Fesetics Domonkos: Ezek csak nagyobb dolgok, mint egypár zsidó ügye? — Zaj.) Kérdem igen t. képviselőtársamat, miért nem méltóztattak ezt akkor is súlyosan kifogásolni? (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem merem állítani és távol is áll tőlem, igen t. képviselőtársam, hogy azt mondjam, hogy azok ellen a rendszabályok ellen akkor (Zaj. — Elnök csenget.) azért nem volt ilyen erős ellenállás, mert túlnyomóan keresztény tisztviselőkről és keresztény alkalmazottakról volt szó. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Farkas István: Ez demagógia! — Payr Hugó: Nem hozták a parlament elé! Ez is falzum! — Gr. Festetics Domonkos: Akinek nem tetszik, vándoroljon ki! Senki sem ragaszkodik ahhoz, hogy itt maradjanak! — Bródy Ernő: Mi nem szavaztuk meg! — Vázsonyi János: Önök szavazták meg, nem mi! — Bródy Ernő: Mi nem szavaztuk meg! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas István: Üres demagógia!) Ezt visszautasítom, igen t. képviselőtársam; demagógiát nem szoktam csinálni! Peyer Károly és azt hiszem, Kéthly Anna igen t. képviselőtársam, de főként Bródy Ernő igen t. képviselőtársam az orvosi nyugdíjak ügyét és felvetette és azt a kérdést tárta elénk, hogy vájjon mi lesz az elbocsájtandó zsidó orvosok befizetett nyugdíjjárulékaival és általában ez orvosok nyugdíjkérdésével? Bátorkodom igen t. képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy ez a probléma nem annyira KÉPVISELŐHÁZI tfAPLÓ XXII. ilése 1939 március 23-án, csütörtökön. 519 veszedelmes, amint azt az igen t. képviselő urak beállították. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az államtitkár úrnak nem veszedelmes!) Három oknál fogva nem veszedelmes. Először is ezeknek az orvosoknak igen nagy része mellékfoglalkozásként űzi foglalkozását az Oti.nál és általában az Országos Társadalombiztosító Intézeteknél. (Egy hang jobbfelől: Álláshalmozók!) Másodszor: sajnos, túlnyomórészt öreg korú orvosokat érint ez a kérdés, akik a nyugdíjazáshoz, a nyugdíj megszerzésének le hetőségéhez igen közel állanak. (Rupert Rezső közbeszól.) Harmadszor pedig — ós ez válaszom Rupert képviselőtársam közbeszólására is — ezek az orvosok a nyugdíjat az orvosi nyugdíjegyesülettől kapják, amelynek a magánorvosok is tagjai. Az a körülmény tehát, hogy ők az Oti. szolgálatából eltávoznak, e nyugdíj egyesületi nyugdíjjogosultságot a legkevésbbé sem érinti, ennek a nyugdíjegyesületnek tagjai maradnak továbbra is és amint a nyugdíjazásnak törvényes vagy alapszabály szerű előfeltételei beállanak, a nyugdíjazás be fog következni, tekintet nélkül arra, hogy az Oti.-tól vagy más társadalombiztosító intézettől elbocsáttattak-e. (Zaj. — Payr Hugó: így is lehet mondani! — Rupert Rezső: Eddig megéltek valahogy! Ezentúl nem fognak!) Kéthly Ainna igen t. képviselőtársam azt állította, hogy a tárgyalás alatt álló módosítás voltaképpen terrorizál ás akar lenni (Mozgás a jobboldalon.) a lelkiismeretes társadalombiztosító orvosokkal szemben (Farkas István: Ügy is van!) azért, hogy a munkások táppénzét ezentúl nagy óvatossággal, illetve szűkkeblííséggel állapítsák meg. (Peyer Károly: Elég komiszul csinálják most is!) Engedje meg igen t. képviselőtársaim, hogy ezt a beállítást a leghatározottabban visszautasítsam. Bennünket semmiféle ilyen szempont nem vezetett, (Farkas István: Nem ismeri a dolgot! En ismerem!) hanem kizárólag az a közérdek, amelyre az imént hivatkozni bátor voltam. Végül Apponyi György gróf igen t. képviselőtársam felhozott egy esetet egy kiváló baleseti specialistával kapcsolatban, (Farkas István: Halandzsa ez!) akinek-esetleges eltávolítása a közérdek rovására menne. Apponyi igen t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlom, hogy a kérdéses módosítás nem imperativ rendelkezést tartalmaz az elbocsátásra, hanem erre csupán lehetőséget ad az illetékes tényezőknek; abban az esetben tehát, Ura azok megállapítják, hogy az a zsidó orvos olyan kiváló specialista, (Gr. Apponyi György: Nem zsidó, csak önök mondják annak!) hogy más keresztény orvossal pótolni nem lehet, bizonyára nem fogják azt a zsidó orvost eltávolítani. (Gr. ApDonyi György: Fognak élni ezzel a lehetőséggel! — Gr. Festetics Domonkos: Mindenki pótolható, különösen, ha zsidó! — Payr Hugó: Önökre is rákerülhet a sor, vigyázzanak! — Gr. Festetics Domonkos: Bársony professzor pótolhatatlan! De a zsidók nem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Antal István államtitkár: Mindezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassanak a kérdéses szakaszt az, előadó úr által előterjesztett módosítással, illetve kiegészítéssel elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) 76