Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

464 Az országgyűlés képviselőházának 385. csolatban ennek az országnak ne álljon rendelkezésére elég intelligens munkaerő, hanem azt akarják, hogy elég intelligens munkaerő álljon rendelkezésre. Az urak nem azt akarják, hogy ebben az országban a lakosság gyógykezelése ne kellő és megfelelő módon történjék, hanem azt, hogy kellő és megfelelő módon történjék. Miért méltóztatnak akkor lehetetlenné tenni az eddigi súlyos feltételeken túl is azt, hogy az ország egyetemei megfelelő módon látogathatók legyenek? Eddig sem vettek fel Q%nál többet. Most azonban az a különbség, hogy a, jövőben az egész egyetemet veszik alapul, ha tehát kimaradnak vagy nem vizsgáznak le egyes emberek, ez is mindig a zsidók arányszámának terhére fog történni. Ez, tisztelt uraim, nem állami érdek, nem nemzeti érdek, nem az ország érdeke. Nem érdekünk nekünk, hogy ebben az országban a gyáriparnak ne álljon megfelelő mértékben • rendelkezésre vegyészmérnök és gépészmérnök. Akárki akármit mond, tessék elolvasni azokat a hirdetéseket, amelyek a keresztény és a liberális lapokban megjelennek: állandóan kétségbeesetten hirdetik, hogy vegyészmérnökre és gépészmérnökre van szükség. Inkább idegenek jöjjenek, hogy ezeket az állásokat betöltsék? A legnagyobb veszedelem egy országra az, ha az intelligenciahiányt külföldről behozott munkaerőkkel kénytelen pótolni. Nagyon kérem a t. Képviselőházat, hogy mielőtt e felett a szakasz felett szavazni méltóztatnék, méltóztassék a statisztikai adatokat beszerezni arra vonakozóan, hogy nemcsak a kereskedelmi és közgazdasági karoknál van szükség arra, hogy 6%-nál magasabb arányszámot állapítsanak meg. hanem a többieknél is, ahol megfelelő mértékben nem áll rendelkezésre más munkaerő. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mióta mi, ez a kis szociáldemokrata frakció, itt vagyunk ebben a Házban, állandóan harcoltunk a numerus clausus ellen, mert azt indokolatlannak, igazságtalannak és nem jogosultnak tartottuk. De az az érzésem, hogy abban a pillanatban, amikor ezt a javaslatot megszavaztuk és mint törvény életbe fog lépni, még annyi indokoltsága sem lesz a törvénynek, amennyit eddig azok tulajdonítottak neki, akik mellette állottak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a javaslatnak minden szakasza újra és újra kizárja a zsidóvallású magyar állampolgárokat minden versenyből, minden szakasza külön megállapítja, hogy erre vagy arra a gazdasági vagy egyéb területre hány százalék zsidó állampolgárt lehet engedni. Amikor a főiskolát vagy egyetemet végzett zsidó állampolgár elnyeri diplomáját, akkor tulajdonképpen egészen elölről kell kezdenie minden küzdelmet és keresnie kell azt a területet, amelyen diplomájával valamit kezdhet. Diplomájának jóformán semilyen gazdasági értéke sincs, csak egy belső értéke van és ez az a tudás, amelyet az egyetemen megszerzett Ha tehát a gazdasági és a közélet minden területén körülhatárolják, hogy hány zsidót engedünk oda, akkor semmiféle veszedelmet sem jelent az egyetemen az, ha országos arány- \ számán felül is odaengedjük a zsidóságot, ' ülése 1939 március 22-én, szerdán. mert megszerzett diplomáját nagyobb százalékban ugy sem érvényesítheti, mint amenynyit ma]d a törvény.részére megengedi. Miért zariák el tehát a zsidóvallású egyént attól a lehetőségtől, hogy hozzájusson ahhoz a belső ertekhez, amelyet a tudás jelent?

1 Hiszen ezt a belső értéket úgysem válthatja fel az egyetemen aprópénzre, úgysem fogadják ott őt úgy, ahogyan a keresztény ifjúságot fogadják: ösztöndíjakkal e& minden más segítséggel. Az a zsidó fiatalember, — fiú vagy leány — aki eljuthat az egyetemig és végigjárhatja az egyetemet, valóban azt lehet mondani, hogy szent tűztől fűtve került odáig, és egészen bizonyos, hogy benne olyan hajlandóság és olyan kvalitások vannak, amelyeket egyszerűen elfojtani — azzal, hogy nem engedjük az egyetemre, — az ország közössége elleni súlyos véteknek tartom. Milyen veszedelem származik például abból, ha a zsidó fiatalságot az egyetemre engedjük, hogy magasabb képesítést szerezhessen? Hiszen ha a megmaradt területeken a kisehb képzettséget és kisebb képesítést igénylő állásokban helyezkedik el, abból senkinek nem lehet kára! Űjból meg kell ismételnem: milyen _ nagy veszedelem származik abból, ha megöljük a tudományos munkára való hajlandóságot és elfojtjuk azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével olyan emberek alakulhatnak ki az egyetemi tanulmányok során, akik azután esetleg Nohel-díjjal vagy más nemzetközi elismeréssel az országnak valóban olvan értékeket, olyan elismerést szereznek, amely az ilyen megkötöttség mellett, igen könnven. sőt egészen biztosan veszendőbe megy. Végül pedig ezzel a szakasszal kapcsolatban arra is rá kell mutatnom, hogy ez a szakasz a jelenlegi fogalmazásban semmiféle ^ biztosítékot sem ad arra, hogy akiket valóban felvettek az egyetemre, azok legalább tanulhassanak. Ezek, akiket a törvény alapján felvettek, befizetik a pénzt, átbújnak azon az ezer korláton, amelyet az egyetem felé^ igyekvő zsidó fiatalság elé állítottak és a végén, ha valakinek szüksége van egy kis ^politikai demonstrációra, akkor az egyetemet mozgatja meg és az egyetemről dobálnák ki azokat, akiket pedig a törvény és befizetett pénzük alapján megillet az a jog, hogy ott legyenek. Az az érdekes és az a szomorú, hogy ezekről a dolgokról még írni sem lehet, a lapoknak egy gyengéd nyomással tudomásukra adják, hogy ezeket a politikai demonstrációkat ne szellőztessék. Ezek a szerencsétlen fiatalok tehát elhallgatják a pofonokat és azokat a rúgásokat, amelyek őket érik, csak azért, hogy tudjanak tovább tanulni. Elnök: Kérem t. képviselőtársamat, méltóztassék a szakaszhoz szólni. Kéthly Anna: Ez a szakasz teljesen felesleges, mert ha 20 esztendőn keresztül az volt a, cél, hogy a numerus clausus segítségével a zsidóságnak a szabad pályákra és a diplomák által megnyitott pályákra való tódulását megakadályozzák, ezt a célt a törvény egyéb rendelkezései éppen eléggé alátámasztják. Mondom, ez a szakasz tehát teljesen felesleges. Ne zárják ki legalább a tudás, a tudomány megszerzésének lehetőségéből azokat, akiket a gazdasági versenyből amúgy is kimartak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Ez a szakasz