Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 38%. gát — követnie kell annak jogi következményeit ennek a törvényes rendelkezésnek is. Attól sem kell tartani, hogy ezek a rendéi- I kezesek talán olyan elemekre is vonatkoznak, I amelyekre viszont az 1. § egy-két kazualiszti- ' kus rendelkezése — szerintem helytelenül — kiterjesztette a törvény kedvezményeit, mert itt meg van mondva, ahogy annakidején a bizottságban én is javasoltam és ahogy bizonyos mértékben az új szövegbe be is vétetett, hogy csak az 1867 előtt itt lakott zsidó családokból származók igényelhetik ezeket a közjogokat. Tehát nem batyusok, vagy ahogyan délelőtti beszédemben mondottam, nem olyanok, akik ezt az országot csak egy állomásnak tekintik a meggazdagodás országútján, hanem olyanok kaphassák meg a közjogot, akiknek asszimilációja, ittléte majdnem egy század év folyománya- , Indítványozom a 4. bekezdéssel szemben, hogy a második mondatot befejező »megilleti« j szó után a következői új mondat iktattassák j be (olvassa): »A választói jogosultság törlése ellen panasznak van helye a magyar királyi közigazgatási bírósághoz«. Ez bővebb indokolásra nem szorul. Ezt azonban csak akkor kérem szavazásra bocsátani, ha nem méltóztatnak elfogadni azt az indítványt, amelyet Tahy László t. barátom fog előterjeszteni és amelyet teljes egészében én is magamévá teszek. Végül a 4. bekezdés utolsó mondanának a törlését kérem. Ez az utolsó mondat úgy szól (olvassa): »Egyébként a zsidók választói jogára vonatkozó részletes szabályokat a minisztérium rendeletben állapítja meg«. A törvényjavaslat e szakaszának utolsó bekezdése viláarosan felhatalmazza a minisztériumot, hogy a törvény végrehajtása érdekében szükséges kérdéseket rendeletileg szabályozza. Ez a felhatalmazás teljesen elegendő arra, hogy a 4. §-ban foglalt új rndelkezéseket a mostani választói joggal kapcsolatban, harmóniába hozva, a végrehajtási utasítást ide kiterjedőleg is kiadhassa a kormány. Ez a megjegyzés ós ez a fogalmazás, hogy »egyébként a zsidók választói jogára vonatkozó részletes szabályokat a minisztérium rendeletben állapítja meg«, annak a feltevésnek ad jogos alapot, hogy itt esetleg még olyan feltételeket is kívánnának a zsidók terhére megállapítani a választói jog gyakorlása szempontjából, amelyekre nézve e törvény maga előre szándékot részletekbe menően el nem árult. Én tehát abban az esetben, ha csupán a végrehajtási utasításról van szó, feleslegesnek tartom ezt a külön felhatalmazást megadni. Félreértésre ad alkalmat a szövegezésnek ez a teljesen szokatlan formája, ha a mondat »egyébként«-tel kezdődik, tehát nem korlátozza a végrehajtási utasítás tekintetében a törvény intencióinak keretei között a minisztériuimiot, ezt veszélyesnek, helytelennek tartóim. Tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés a balodálon.) Elnök: Szólásra következük? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. m Dalin Jenő: T. Ház! Zsitvay Tibor igen t. kiépviselőtársunk kifejtette azt, hogy a törvényjavaslatnak az a kikötése, hogy állandóan Magyarország területén lakjék a kedvezményezett, sok félreértésre fog okot adni. Ez valóban így van, t. Képviselőház és ha a miniszter úr arra gondol, hogy lakóhelyül csak a tartózkodás helyét kívánja itt a törvénybeli feltünKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXII, ilése 1939 március 21-én, kedden. 443 tetni, — nevezetesen a domicilium nem azonos az állandó lakóhellyel — ebben az esetben kérem, méltóztassék a szakaszt így szövegezni: ahelyett a kifejezés helyett, hogy »1867 decemher 31. napja óta állandóan Magyarország területén lakik«, méltóztassék úgy szövegezni, hogy »Magyarország területén volt állandó lakóhelye«. Tudniillik az állandó lakóhely jogilag egészen mást fejez ki, mint az, hogy valaki ott lakik. Az állandó lakóhely nem azonos azzal, hogy valaki átmenetileg hol lakik. Ezzel az egészen egyszerű átszövegezéssel elesik annak lehetősége, amit az előttem szólott képviselő úr igen helyesen (felhozott, hogy tudniillik valakinek esetleg egy diplomáciai megbizatásból, vagy tanulmányútból, vagy hadifogságból kifolyólag történt távoltartózkodása olyképpen magyaráztassék, mintha az illető nem lakott volna Magyarország területén. Egyébként szükségesnek tartanám azt, hogy itt méltóztassék egy törvényes vélelmet felállítani a lakóhelyre vonatkozólag. Erre a vélelemre feltétlenül szükségünk van és ezzel igen sok vitának: vesszük elejét. Az, hogy ilyen vélelemre maga a törvényhozó, illetve az igazsagugyminiszter úr is gondol, kitűnik ott, ahol a legközelebbi választásokra vonatkozólag állapit meg szabályokat. Azt mondja ugyanis, hogy amennyiben négy hónapon «belül választás lesz, a törvényes vélelem az, hogy amennyiben az illető 1867 decemher 31-ikén megelőzően itt született, úgy tekintik, mintha azóta állandó lakóhelye Magyarországon lett volna — mindaddig természetesen, amíg az ellenkezője be nem igazolódik. Nem találnék semmi veszedelmet abban, ha ugyanezt a törvényes vélelmet általában az egész szakaszra méltóztatnék felállítani, nemcsak a legközelebbi választásra. Egyfelől a hatóságok tehermentesülnének, mástelol semmi különösebb baj nem származnék belőle, mert hiszen a legrosszabb eset az lenne, hogy választójoghoz jut valaki, akinek ősei 1867 ota ítt^ voltak Magyarországon. Ez kétségtelenül nem az a zsidóság, amelyre gondoltak akkor, amikor mondjuk, meg akarták szabadítani az országot ettől a fölösleges tehertől; ez nem az a beszivárgott keleti, galíciai zsidóság, amely különösen a világháború óta elözönlötte az országot; ezek azok, akiket többé-kevésbé még a más véleményen lévők is asszimiláltaknak szoktak elismerni. Ha tehát ilyeneknél törvényes vélelmet állítunk fel, hogy maga a születés elég ahhoz, hogy úgy vélelmezteissék, mintha az illető itt lakott volna, különösen ha ezt egyéb körülmények is rendszerint támogatják, ez esetben ennek a szakasznak meglehetősen veszedelmes részét emelnők ki. Természetesen lehetővé válik, hogy mindenkire rábizonyítsák azt, hogy e vélelemmel szemben ősei mégsem laktak itt állandóan Magyarországon. Egy másik közjogi aggályom is van, nevezetesen az, hogy a törvényjavaslat állandóan a »szülőkről« beszél. Ez szintén egy fontos közjogi alapelvvel áll ellentétben. Nem helyes az, I hogy ha az esetekre szóló törvényekkel úgynevezett alaptörvényeket megsértünk. Általános alaptörvény a magyar közjogban az, hogy általában az apa szerint igazodik mindig a családnak egész közjogi helyzete. (Rupert Rezső: Minden egyéb: közjogi nonszensz!) Eddig minden törvényben így volt, ez ennek az első áttörése. Amikor tehát keressük a felmenőket, hogy mióta vannak az országban, teljesen elegendő, ha apai ágon megkeressük; 66