Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
Az országgyűlés képviselőházának 38^. ben ez a számarányokban kifejezésre jutó rendelkezés nem vonatkoztatható a felsőházi tagokra sem. Kérem tehát ennek az első bekezdésnek a törlését, mert nem valószínű, hogy a vármegyék és a törvényhatósági joggal bíró városok annyi zsidót küldjenek be a felsőházba* amennyi zsidó veszélyeztetné ott azt a magyar szellemet, amelyet az urak olyan nagyon féltenek. Tudomásom szerint eddig is csak egyetlenegy zsidó jutott be választás útján a felsőházba, azt is Budapest székesfőváros törvényhatósága küldte be egyhangú szavazással s akkor is Csilléry András t. képviselőtársunk és az ő vezetése alatt álló egész párt egyhangúlag arra szavazott, (Rajniss Ferenc: Ez is baj?) tehát valószínűleg nekik is az volt a meggyőződésük, hogy az megfelelő módon képviseli Budapest érdekeit, Budapest felfogását a felsőházban. Azonkívül nem lehet elvitatni, — s ezt maga az előadó úr is elismerte — hogy a főváros fejlődéséhez a zsidóság nagyban hozzájárult, szintúgy _ hozzájárult a főváros adózásához is. Hozzájárul igen nagy mértékben ma is s ezáltal tulajdonképpen a magyar államiság 1 fenntartásához járul hozzá. <Én semmi veszedelmet nem látnék abban, ha azoknak a törvényhatóságoknak, amelyek úgy vélik, hogy a zsidók nagy érdemeket szereztek a törvényhatóság területén, — amint azt valószínűleg a Csilléry András képviselőtársunk vezetése alatt álló párt is vélte, (Csilléry András: Óriási tévedés!) amikor erre szavazott — jogot adnánk arra, hogy zsidót is küldhessenek be a felsőházba. Mondom, semmi oka nincs a- törvényhozásnak arra, hogy a törvényhatóságokat ettől elüsse. A. 4. § második és többi bekezdése a zsidók aktív és passzív választójogát szabályozza. E téren kimondja a szakasz azt, hogy zsidónak választói jogosultsága csak abban az esetben van. ha ő maga és szülői — illetve amennyiben szülői az 1867. évi december hó 31. napja után születtek, ezeknek szülői is — Magyarországon születtek és a, törvényben meghatározott egyéb előfeltételeken felül hiteltérdemlően igazolja azt, hogy szülei vagy felmenői 1867 december 31. napja óta állandóan Magyarországon laknak. Ügy ez a bekezdés, mint az utána következő bekezdések igen pongyolán vannak szövegezve és azt a veszélyt rejtik masnikban, hogy keresztülvitelük nem lesz lehetséges. Nem mondja meg ugyanis sem ez, sem a későbbi bekezdések egyike sem, hogy miképpen kell a zsidóknak igazolniok azt, hogy ők vagy felmenőik, szüleik Magyarországon születtek. Nem mondja meg, hogy ki előtt kell igazolni ésihogy milyen okmányokat kell ehhez beszerezni. Különben is az, okmányok beszerzése, ha Budapesten talán még lehetséges is, vidéken legnagyobbrészt majdnem lehetetlenségbe ütközik. ' • Engedelmet kérek, én azt a megjegyzést vagyok bátor kockáztatni, hogy ilyen feltételnek a törvénybe való foglalása, kodifikálása nem jóhiszemű eljárás. Olyan feltételeket szabni az állampolgárok elé, amelyekről előre tudjuk, hogy azoknak sein az illető állampolgárok, sem a magyar hatóságok nem képesek megfelelni, nem lehetséges s azt hiszem, enyhe kifejezéssel bírálom ezt az eljárást, ha azt mondom róla, hogy nem jóhiszemű. Méltóztassanak csak végignézni, hogy már eddig is, amíg nem voltak ilyen szigorú rendszabályok s amíg inkább csak az aggodalom és a félelem ülése 1939 március 21-en, kedden. 441 késztette az embereket arra, hogy állampolgársági okirataikat beszerezzék, milyen tumultuózus jelenetek ismétlődtek és ismétlődnek meg nap-nap után a belügyminisztérium harmadik vagy negyedik emeletén. Méltóztassanak megnézni, hogy emberek százai és ezrei, ahelyett, hogy termelő munkát végeznének s kenyérkereset után járnának, okmányaik után szaladgálnak teljesen hiába, órákon, napokon, heteken keresztül várakoznak a szerencsétlen rossz közigazgatási eljárás következtében s még jó, ha hosszú hónapok multán el tudják intéztetni azt a kérésüket, amellyel a belügyminisztériumhoz fordultak. Ez az eljárás a magyar köz igazgatás emez ágazatának csődjét jelenti. Ha pedig most felépítünk egy törvényt és a törvénybe beleveszünk egy olyan feltételt, amely egy csődbe jutott közigazgatási ágazatra van felépítve, az nem valósítható meg. Nem értem, miért méltóztatik olyan törvényt hozni, amelyről valamennyien előre tudjuk, hogy az nem valósítható meg. T. Ház! Beszél ez a szakasz arról is, hogy a zsidó, mint legtöbb adót fizető nem lehet a községi képviselőtestület tagja, és kimondja azt, hogy zsidót a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe felvenni nem lehet. Nem tudom, a t. Képviselőház azt hiszi-e, hogy a zsidó nem fogja ezután a legtöbb adót fizetni, vagy azt méltóztatik hinni, hogy ezután a köztisztviselők nem fogják a zsidók által befizetett adókból a rájuk eső részt felvenni? Mire jó ilyeneket kimondani? Mi értelme van állandóan, brüszken vérig sérteni, megbántani embereket éppen azon a téren, ahol — valljuk meg őszintén — talán a legnagyobb szolgálatokat tették az országnak. Mert az adófizetés terén igazán elég nagy eredményeket produkáltak! T. Ház! Azt mondja továbbá a szakasz, hogy akit az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe felvettek, ha őt a jelen törvény értelmében zsidónak kell tekinteni, köteles ezt bejelenteni. De megint csak nem mondja meg ez a szakasz, hogy hol kötelessége ezt bejelenteni. Zsidó csak akkor gyakorolhat választójogot, ha igazolja, hogy őt ez a joga a (2) bekezdés értelmében megilleti. Adós marad az igen t. miniszter úr azzal a válasszal, hogy ki előtt és hol kell igazolni és hogyan kell ezt igazolni. Hiszen az igazolás : a választói névjegyzékbe való felvételt jelenti. Igaz, hogy a miniszter úr, illetve a kormány rendeleti úton kívánja ezeket az általam felvetett kérdéseket szabályozni. Igen jó volna azonban, ha a miniszter úr a képviselőházat tájékoztatná, hogy mit akar abba a rendeletbe, a végrehajtási utasításba etekintetben felvenni, mert így tulajdonképpen még csak hozzászólni sem lehet ahhoz, hogy milyen hatása lesz ennek a szakasznak. (Rajniss Ferenc: A bizottságban megmondta!) A következő bekezdésnél is ugyanezeket a panaszokat kell elmondanom. Az utolsó bekezdés ugyanis intézkedik abban az irányban, hogy ha a jelen törvény kihirdetése után négy hónap alatt választást írnának ki, akkor a zsidóknak választójoguk igazolásán felül igazolniok kell azt is, hogy ők maguk és szüleik Magyarországon születtek és ebben az esetben választói jogosultságukat vélelmezni I kell. Nem tudjuk, ki fogja ezt vélelmezni. A í körzeti választási elnökök, vagy pedig az I egyes kerületi választási elnökök? Ezeknek ' munkáját valamenyien jól ismerjük, tudjuk,