Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 384. ülése 1939 március 21-én, kedden. 427 sal kell fogadnia mindenkinek, aki katona volt, akiben van nemzeti érzés, akiben van hazafias érzés (ügy van! Ügy van! q szélső baloldalon) és aki tudja, hogy ennek a nemzetnek a régi. tradicionális magyar katonás szellemben való továbbnevelése éppen a mai időkiben milyen fontos. Igen t. Ház! Fel kell háborodni és nem lehet fel nem háborodni ennek a szakasznak azon a rendelkezésén, amely ellentétben minden igazságossággal, minden méltányossággal, a katonai erények és a tevékeny hazafiság méltánylásának elveivel is, de tételes törvényeinkkel is ellentétben, most kategorizálni kezdi a tűzharcosokat és újabb törvényes rendezését kívánja lefektetni annak, hogy ki milyen tűzharcos és a tűzharcos ugyan tűzharcos, de amint vannak első- és másodosztályú állampolgárok, éppúgy első- és másodosztályú tűzharcosokat is kreál. Az 1938. évi IV. te, a tűzharcosokról szóló törvény bevezető szavaiban azt mondja (olvassa): »A törvényhozás már eddig is több ízben kifejezte a nemzet elismerését ama fiai iránt, akik az 1914—18, évi világháborúban, mint tűzharcosok teljesítettek szolgálatot. A törvényhozás a jövendő nemzedékeknek' az állampolgári kötelességeik önfeláldozó teljesítésére buzdító példaadásul is á nemzet háláját e harcos fiai iránt az ország mai pénzügyi és gazdasági helyzetéhez mért oly támogatással is le akarja róni, amely a polgári életben való boldogulásnak elősegítésére * szolgáljon. Evégből a következőket rendeli.« T. Ház! Ez a törvény, amelyet ez a Ház egyhangúan megszavazott, világosan megmondja, hogy mi a »tűzharcos« megjelölés célja. Erkölcsileg is, de talán még szorosan vett alkotmányjogi szempontból is aggályosnak kell tartanom azt, hogy amit a törvény egyszer lefektetett, azt most megváltoztassuk, most újabb meghatározásokat végezzünk egy már megszavazott és elfogadott törvénnyel szemben és hogy ai tűzharcosokon belül ilyen kategóriákat állapítsunk meg. Másodszor pedig törvény van arról, hogy a nemzet a háláját akarja leróni a tűzharcosok iránt. Mecsér András képviselőtársam a bizottságban azt jelentette ki, hogy a frontra kimenni ési a hazáért harcolni mindenkinek kutya-kötelessége volt, akit besoroztak és aki abban a korban volt. (Úgy van! a jobboldalon.) A »kutya« szó elhagyásával osztozom. Mecsér András képviselőtársam felfogásában; tényleg csak kötelességet teljesítettek azok, akik a háborúban magtették azt, amire őket koruk, egészségi állapotuk és állampolgárságuk kötelezte, azonban kötelességek kétoldalon vannak: (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) az állampolgár teljesíti a kötelességét a békében, mint polgára, háborúban, mint katonája ennek a hazának. Ez az állampolgárnak — ha Mecsér András képviselőtársamnak úgy tetszik — kutya-kötelessége, de akkor kutya-kötelessége az államnak azokkal szemben, akik kötelességüket életük kockáztatásával és feláldozásával is teljesítették, elismerni azt, hogy mindahhoz a védelemhez, mindahhoz az életlehetőséghez joguk van, amelyet az állam általánosságban minden állampolgárának nyújt, úgyhogy nem kivételekről, hanem éppen normális elemi igazságosságról, elemi méltányosságról van szó és a törvényjavaslatban lévő egész kacskaringós rabulisztika, amellyel ezt a kérdést kezelik, nem tudja ezt elhomályosítani. Beszéljünk egyszer őszintén, beszéljünk tisztán, ne beszéljünk mellé, ne komplikáljuk szándékosan a dolgot: vagy tűzharcos valaki, vagy nem. Ha tűzharcos, akkor igazságtalan, erkölcstelen és a magyar törvényhozáshoz méltatlan dolog őt itt még külön rostának alávetni. Másodszor ez a szakasz felháborító azért a rettenetes hipokrízisért is, amellyel ezt a kérdést itt kezelik. Meirt hiszen a 2. szakasz volna az, amely kivételeket statuál, amely éppen elsősorban a tűzharcosokra és egyéb hadviseltekre, illetőleg hadikárosultakra nézve kimondja a mentességeit. Nem fogadhatom el ezt már bevezető szavai miatt sem, ahol azt mondja, hogy amennyiben a jelen törvény máskép nem rendelkezik, rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Micsoda játék ez a szavakkal, micsoda, ki merem mondani, svindli ez* (Rassay Károly: Helyes!) Elnök: Apponyi képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Rassay Károly: Mondd, hogy szemfényvesztés, ez szebben hangzik! — Bródy Ernő: Micsoda porhintés!) Gr. Apponyi György: Köszönöm az elnöki rendreutasítást. Egyébként bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy idegen kifejezést használtam, egy olyan nyelven, amely különben sem szimpatikus nekem. (Derültséa a szélsőbáloldalon.) Micsoda szemfényvesztés hát, t. Ház, amely itt úgy állítja ezt a szakaszt a közvélemény elé, hogy valóban kiveszi a frontharcosokat a törvényjavaslat rendelkezései alól? Igen ám, de azt mondja, hogy amennyiben a jelen törvény rendelkezései máskép nem határoznak. Méltóztassanak végignézni az egész javaslatot, végeredményben ezek előtt a kedvezményezett, kivételben részesülő zsidók előtt is az életlehetőség számtalan vonatkozásban épp úgy le van zárva a kapu, mint a többi előtt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Harmadszor pedig vissza kell utasítanom ezt a szakaszt azért, mert nem gondoskodik az ebiben a szakaszban mégis bizonyos kivételben részesítettek leszármazottairól. Ha itt az asszimilálás elvét vesszük alapul, ha többszöri miniszteri és előadói kijelentések szerint is mindig azt kell vizsgálnunk, hogy ki mennyire asszimilálódik, akkor azt hiszem, az a család, ahol a családfő vagy hősi halált halt, vagy a háborúiban résztvett és ott esetleg megsebesült, kitüntetéseket szerzett, eléggé asszimilálódott. Ein sokkal inkább bízom abban, hogy az ilyen családban hazafias, nemzeti szellem fog uralkodni, mint más frissen és még frissebben bekerült, még rosszabbul asszimilált, újonnan beszivárgott nem zsidó rétegekben. Azonkívül ennek a szakasznak, ennek a többször módosított, kiegészített, átformált szakasznak van még több fogyatékossága is ettől a tűzharcos rendelkezéstől függetlenül, amelyre nézve természetesen fenntartom módosító indítványomat. Ez a módosító indítványom úgy szól. hogy (olvassa): »A jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak: 1. a tűzharcosokra (1938:IV. te. 1. §)» a hadirokkantakra, a világháborúban hősi halált halt egyének özvegyeire és árváira; 2. azokra, akik az 1918/19. évi forradalmakban az ezekkel szemben történő nemzeti mozgalmakban résztvettek vagy ellenforradalmi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXII. 64