Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
Az országgyűlés képviselőházának 38Ip. Kálmán: Kissé sok már a hó'sieskedésből! — Rupert Rezső: önnél mindenesetre hősiesebbek is voltak! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rátz Kálmán (a szélsőbáloldal felé): Nagyszájúak, én nem voltam lógós!) Rátz Kálmán képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Fábián Béla: Nekem az a felfogásom és az a meggyőződésem, hogy azzal szemben, aki a hazája iránti kötelességét teljesíti, a hazának is teljesíteni kell a kötelességét. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat rendreutasítom. Kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólani*? (Rassay Károly szólásra jelentkezik.) Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! Őszinte sajnálatomat fejezem ki azért, hogy a Ház a mai viszonyok között ezt a javaslatot egyáltalában tárgyalja. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ezt már hallottuk! — Gr. Apponyi György: Frivolitás ezt tárgyalni! — Elnök csenget.) Nem tartom szükségesnek, hogy ehhez a megállapításomhoz indokolást fűzzek, mert valamennyien kell, hogy tisztában legyünk azzal, — bármilyen elfogult álláspontja legyen is valakinek —, hogy a mai órák és a mai napok nem alkalmasak egy olyan javaslat tárgyalására, (Felkiáltások jobbfelől: Már régen letárgyaltuk volna, ha nem húzták volna idáig!) amely több, mint félmillió embert kirekeszt a magyar nemzeti közösségből és amely több, mint félmillió embertől megtagadja a teljes erkölcsi és jogi egyenrangúságot. Én azonban erre a politikai vonatkozásra nem akarok visszatérni, mert esetleg megint megkaphatnám az igazságügyminiszter úrnak azt ^ a szemrehányását, hogy nincsen kellő szemmértékem, — amely kifejezést beszédében velem szemben alkalmazta —, bogy mint »egy kis párt elnöke« itt kompromisszumokat ajánlok a nagy többségi pártnak. Azt hiszem, t. Ház, hogy a képviselőházban a felszólalásokat nem aszerint kell mérlegelni, hogy az a felszólalás egy kis párt részéről hangzik-e el, vagy pedig a miniszteri szék birtokosa részéről, hanem aszerint, hogy annak a felszólalásnak »vagy kijelentésnek mennyi a reális értéke és tartalma. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Eszemágában sem volt sohasem elveszteni a szemmértéket — mint a miniszter úr mondotta —, mint egy kis párt elnöke egy nagy párt elnökével szemben. Nagyon jól tudom, hogy egy nagy párt elnökének sokkal fényesebb pozíciója van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy kis párt elnöke még arra sem tarthat számot, hogy esetleg reprezentációs költségekkel rendelkezzék, vagy a gazdasági életben pozícióban helyezzék el. (Rátz Kálmán: A konferencián ott volt!) Elnök csenget. — Fábián Béla: A konferencián való részvétel nem jár fizetéssel! Azért nincs napidíj! — Gr. Festetics Sándor: Különös jelenség!) Mi a különös jelenség, képviselő úr? (Gr. Festetics Sándor: Az, hogy ön meg volt híva, mi pedig nem!) Most nem tudom» az-e^ a különös jelenség, hogy én meg voltam híva, vagy pedig az, hogy ön nem volt meghíva, (Gr. Festetics Sándor: Mind a kettő!) Ezt semmi esetre se tőlem reklamálja a képviselő úr, hanem reklamálja a t. korülése 1939 március 21-én, kedden. 413 mánytól. (Gr. Festetics Sándor: Akkor ne panaszkodjék az igazságügyminiszter úrral szemben! — Fábián Béla: Nem panaszkodik, csak azt mondja, hogy reklamálják ezt a kor mánytól!) Az igazságügyminiszter úr felszólalásában azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak semmi köze sincsen a vér mítoszához, hanem kizárólag hitfelekezethez tartozás alapján akar diszkriminálni és csak mint »kisegítő módszert« alkalmazza a leszármazás kritériumát is. Kisegítő módszer, ez nagyon szép kifejezés. Ismerjük a törvényhozás terminológiájából a kisegítő jogcímet. Ezt megértem. Mert mi a kisegítő jogcím? Az általános jogcím mellett azok számára, akik azzal nem rendelkeznek, bizonyos kisegítő jogcímet állítanak fel, hogy azok mégis a jog birtokába kerüljenek. Be micsoda itt ez a kisegítő módszer? Miben segíti ki az igazságügyminiszter urat? (Gr. Apponyi György: Hogy minél több zsidót kivágjon!) Kisegíti abban, hogy a felállított generális tezabályon íúlmenőleg az állampolgároknak még egyéb kategóriáit is megfossza a teljes állampolgári egyenrangúságtól. (Buchinger Manó: Kifelé segítő módszer!) Hogy mennyire nem áll meg az, amit a miniszter úr mondott — éppen ennél a szakasznál aktuális ez a kérdés — az kiderül abból, hogy ez a törvényjavaslat és az 1. % generális rendelkezése igenis a leszármazás gondolatára vpu felépítve, — ezt nem lehet ta j gadni, — már pedig ahol a leszármazást veszem a jogok kritériumául, ott igenis a vérnek, ha úgy tetszik, mítosza, ha úgy tetszik, joga alapján diszkriminálok az állampolgárok között. Ez van a törvényjavaslatban, ez van ebben az 1. § J ban. (Farkas István: Rabszolga-rendszer!) Az van ebben, hogy olyan egyén is, aki nem tartozik az izraelita hitfelekezethez, mégis zsidónak lesz tekintendő, mert vizsgálni kell a felmenőit és ha azok között három zsidó hitfelekezethez tartozott egyén volt, akkor, bár ő kereszténynek született, és ebben a hitben nevelkedett fel, mégis zsidónak kell tekinteni. Engedje meg az igen t. miniszter úr, ez mégis csak a vérségi leszármazás alapján van így megállapítva. (Baross Endre: Etika! Etika!) Etika az, hogy valakinek a nagyapja, vagy a nagyanyja zsidó volt-e? Engedelmet kérek, már egétezen öszszezavarodom a fogalmak között. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Mi köze van ennek az etikához?! (Boczonádi Szabó Imre: Már régen összezavarodott, nem most!) Az etikai kérdés, etikai hiányosság, ha valakinek a nagyapja vagy a nagyanyja zsidó volt? Ez nem etika, ez leszármazás. (Farkas István: Miért nem etika Imrédynél?). De ugyanez a leszármazási elv érvényesül lefelé is. Hiába keresztény valaki, mert h a a törvény szerint zsidónak tekintendő, akkor a jövőben az ő ivadékai, utódai szintén zsidóknak lesznek tekintendők, — azt hiszem, ezt elismerik a tisztelt kormány tagjai és a t. kodifikátor urak is, — mert gondoskodtak arról, hogy beletegyenek a javaslatban egy lezáró határidőt, most már 1939 január 1-ét, s ennek következtében, ha valaki utólag kötött házasságot, vagy utólag keresztelkedett meg, utólag szerezte meg azokat a jogcímeket, amelyek eddig reánézve kivételt stauáltak volna, ezek a jogszerző tények a jövőre nézve hatály 62*
