Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
Az országgyűlés képviselőházának 384. ülése 1939 március 21-én, kedden. 411 Végül, ha mindezek nem fogadtatnának el, akkor indítványozom, hogy a második bekezés 2. pontja helyébe az új 2. pontot iktassuk (olvassa): »2. törvénynél fogva keresztény vallású szülője vallását követi vagy szülői házasságuk megkötése előtt a törvényben meghatározott módon megegyeztek abban, hogy gyermekeik valamennyien a keresztény szülő vallásátkövessék, vagy...« Ezek a módosítások eliminálnák mindazokat a kifogásokat, amelyekről eddig szó volt, és ezzel a javaslat részben az inkvizíció álláspontjára helyezkednék és legalább az, aki kikeresztelkedett, mentesülne a törvény rendelkezései alól. Elnök: Szólásra következik'? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Meizler Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik! Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Egy hosszú, általános vita és többszöri bizottsági tárgyalás után sem tisztázódott az a kérdés, amelyet az előbb Vázsonyi képviselő úr is felvetett, hogy tudniillik faji vagy felekezeti alapon akarunk-e állni ebben a kérdésben. Azaz antiszemita izgatás, amelyet a kormány részéről annyi ideig toleráltak, sőt segítettek is és amellyel versenyt fut ez a javaslat, a faji alapon áll, de ha a törvény végleg a faji alapot akarná elfoglalni, akkor ez igen súlyos zavarba hozná azokat a közéleti szereplőket, akiknek zsidó rokonságuk van, akiknek rokonságára, főleg leszármazóikra nézve ennek a törvényjavaslatnak tisztán faji alapra való helyezkedése kellemetlen konzekvenciákkal járna. Ez a szakasz ad lehetőséget az antiszemita agitáció félvéreinek és zsidó rokonságú engesztelhetetleneinek arra, hogy kibújjanak az alól az ítélet alól, amelyet a zsidókra ők maguk fogalmaztak meg. Én egyszerűen szemforgatásnak tartom azt, hogy másokat olyanok sújtsanak erkölcsi és gazdasági hátrányokkal, akik a maguk leszármazói részére nem akarják ezeket vállalni, és csak azokat büntessék, akikkel rokonságban vannak ugyan, de akiknek rokonságától ezekkel a különféle bekezdésekkel szabadulni akarnak. Miniszterek feleségei, akiknek papája vagy mamája zsidó volt (gróf Apponyi György: Vagy a nagymamájuk volt zsidó!), most nem hajlandók Eszter szerepét vállalni és csak az az igyekezet mutatkozik meg ennek az egész javaslatnak a fogalmazásában, hogy az ő gyermeküket ne érje az a sújtó ítélet, amely mások gyermekét érinti. Szinte látja az ember a törvényszakaszok fogalmazóit, amint homlokukra ütnek azzal, hogy: hopp, majdnem elfelejtettem, ezt bennehaíyytam a törvénvben — és azok számára, akiknek jó összeköttet^ seik vannak, hamarosan fogalmaznak egy új bekezdést, amellvel azokat mentesítik a törvény hatálya alól. Nem tudom, örüljek-e annak, amikor újabb és újabb bekezdésekkel egyeseket vagy egy kis csoportot mentesítenek a törvény következményei alól; nem tudom, örüljek-e annak, hogy kevesebben maradnak meg ezen a megszűkíitett területen, nem tudom, mi az. amit vállalnom kell ebből a javaslatból: örömet-e KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXU. vagy kétségbeesést, de arra külön fel kel újból hívnom a képviselőház és az egész ország figyelmét, hogy ezekkel a bekezdésekkel újra és újra szembekerülnek saját indokolásukkal. Mert ha a zsidó faj szelleme, a zsidó vallás lényege valóban közösségellenes, akkor a szakaszok szerkesztőinek a védencei nem jobbak, mint azok, akik a törvény hatálya alatt maradnak, ha azonban ez az indokolás hamis és igazságtalan, akkor hamis és igazságtalan a büntetés azokra nézve is, akik a törvény hatálya alatt megmaradnak, hamis és igazságtalan büntetés, amelyet a törvény a megmaradottakra kiró. Hamis és igazságtalan alapokra felépített törvény azonban nemcsak azokra jelent veszedelmet, akik vád alá helyezve maradnak és akikre ítéletet mondanak ki, hanem veszedelmes az egész országra is. Ezenkívül — előttem is megmondották, nekem is ismételnem kell—lojális dolog-e, hogy amikor egymásután hívják be a zsidó vallású katonákat kötelességteljesítésre, akkor éppen ebben az időben tárgyaljuk, mi legyen az ő sorsuk ennek a törvénynek életbeléptetése után. Munkahelyükért rettegő zsidó katonák kerülnek ki a posztjukra és mire megsebesülnek, addigra kidobják őket az állásukból, addigra a kormánybiztos felszólítása nyomán leépítik őket vagy pedig meghalnak és árváik előtt bezárva maradnak a megélhetés kapui. Egész sereg levelet kapunk valamennyien, amelyekben a levélírók könyörögnek, hogy őket a kivételek közé vegyék fel, könyörögnek azért, hogy az ő korábbi időpontban történt mea-keresztelkedésüket fogadják el érvényesnek. Engem nagyon megindít ezeknek a levélíróknak a fájdalma és kétségbe^esése, de nem kevésbbé indít meg és nem kevésbbé rendít meg azoknak a sorsa, akikre senki sem indítványoz új szakaszt, új bekezdést; azoknak a sorsa sem kevésbibé rendít meg engem, akikre senkisem farag új szakaszt, akik egyszerűen azért, mert vallásukhoz hűségesek maradnak, senkinek törvénymódositó akaratát meg nem mozdítják. Akik egy mesterségesen kialakult hangulatnak, egy mesterségesen kialakított hangulatnak az áldozataivá oda lesznek vetve, azokkal nem törődik senki, mert elfelejtették vagy nem is akarták megtenni azt a lépést, amelyre hivatkozva most újból és újból módosításokat csinálnak. A kormány tanácstalan tehetetlensége az ország felmerülő problémáival szemben egyre világosabban észlelhető. Az a meggyőződésem, hogy ennek a tehetetlenségnek, ennek a tanácstalanságnak semmi esetre sem szabadi olyan következményének lennie, hogy ezeket a szerencsétlen embereket exisztenciájuktól megfosztjuk és ezeket a szerencsétlen embereket erkölcsi bélyeggel látjuk el, éppen ezért mi hozzájárulunk azokhoz az indítványokhoz, amelyek ennek a szakasznak törlését akarják elérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Kertész Miklós! Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Ház! Számos megkeresést kaptam módosításra, előterjesztésre ezzel a szakasszal kapcsolatban. Nem vagyok hajlandó módosításokat előterjeszteni, mert az a meggyőződésem, hogy ez a szakasz lényegileg nem azokat bélyegzi meg, akiket megbélyegezni akar. hanem azokat, akik görcsösen keresgélnek hátsó ajtók után, amelyek segítségével 62
