Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 384. Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! A törvényjavaslat általános vitájánál utaltam arra, hogy iszerény nézetem szerint a kormánypárt igen tekintélyes részénél egy etikai összeférhetlenséget látok fennforogni, ;

ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák. (Ellentmondások és derültség jobbfelől.) Ez az etikai összeférhetlenség vonatkozik elsősorban azokra, akiket a Gyosz.-nak és a Tébé.-nek pénzéből a pártkasszába 'befizetett összegekből választottak meg képviselőkké. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon-: Hallatlan!) Ne méltóztassék ezt lekicsinyelni, oriert igen tekintélyes pénzeket fizettek a zsidó cégek, a Gyász, és a Tébe. a kormánypárt pártkasszájába. (Zaj jobbfelől. — Baross Endre: A magyar munkások pénze volt az!) Másodszor vonatkozik egy ilyen etikai összef érhetlenség 'Szerintem azokra, akiknek családjában akár felmenő, akár lemenő ágon, akár házasság révén zsidó rokonság található. Ezekután őszintén megvallom, íhogy miután a többség, illetőleg a kormánypárt mégis (megszavazta a törvényjavaslatot, (Bánó Iván: Nemcsak a kormánypárt!) nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy a részletes tárgyalás során ezeken a szakaszokon változtatni lehessen. Éppen azért köszönettel és örömmel nyugtázom az igazságügyminiszter úr előbbi felszólalását, mert ebből azt látom, hogy^ a kormány és különösen a miniszter úr nem zárkózák el az érvek elől és még az utolsó pillanatban is hajlandó némi enyhítésekkel és módosításokkal javítani ezen a szerencsétlen javaslaton, amely szerény nézetem szerint nem a zsidóságot üti fejbe, hanem a keresztény magyar tömegeket, a keresztény magyar társadalomra nézve fog maga után vonni igen súlyos, komoly és kellemetlen, tatán (katasztrofális konzenkvenciákat. Éppen a legkisebb javítás lehetősége érdekében is azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulóik az elnök úrhoz, hogy a részletes vita során az egyes szakaszok megszavazásánál az egyes indítványokra nézve egyenként méltóztassék szavazásra feltenni a kérdést, mert lehetséges, hogy kisebb részleteknél a Ház egyes módosításokat elfogadna, ha azonban en bloc méltóztatik feltenni a kérdést az Indítványokra és azokat en blíoc méltózitatik szembehelyezni a miniszter úr által javasolt szöveggel, akkor a kisebb módosítások is lehetetlenné válnának. Egyébként fenntartom azt a meggyőződésemet, — és ezt külön is hangsúlyozni kívánom ennél a szaíkasznál — hogy a jövőre nézve hozhat a parlament zsidótörvényt, vagy akármilyen törvényt, de 'igazságtalanság visszamenőleg megfosztani embereket például az ő keresztény mivoltuktól, igazságtalanság viszszamenőleg megfosztani zsidókat az ő kenyerüktől és .megtenni hithű keresztényeket, az ország jó polgárait zsidóknak. T. Ház! Az 1. § törvénybe iktatja a faji elkülönülést. Ezt azután német korrektívumokkal javítani akarja, a lényeg azonban mégis a faji elkülönülés, hiszen az 1. § az, amely ezt törvénybe akarja iktatni és technikailag meg akarja fogalmazni, hogy mi az a zsidófaj. Az első szakasznak ez a próbálkozása faji, vallási és nemzetiségi szempontból helytelen. A törvényjavaslat indokolása ülése 1939 március 21-én, kedden. é07 ugyanis a leszármazás faji kritériumát tartja szeme előtt. De a kormány belátta azt, hogy ezt nem lehet keresztül vinni, ezért bizonyos kivételeket statuál. A faj fogalma természeti fogalom, a kivételt pedig valami társadalmi szempontból akarják megesinálni. Méltóztatnak tehát látni, hogy ez milyen logikai lehetetlenség. A faji megkülönböztetés a magyarság szempontjából veszélyes. Közhelyet mondok, amikor arra hivatkozom, hogy milyen katasztrófát vonhat maga után, hogyha ma kiközösítünk magunkból össze nem függő csoportokban vagy rétegekben élő magyar állampolgárokat a fajiság címe alatt és kiteszszük az országot annak, hogy majd összefüggő csoportokban és rétegekben élő fajok a fajiság fogalmának a maguk javára való törvénybeiktatását fogják követelni. Logikai hibának tartom a megkeresztelkedetteknek zsidókként való kezelését is. Meg méltóztatnak látni, hogy zavaros helyzetet fog okozni ez a törvényjavaslat, amely hol a felekezeti hozzátartozósággal, hol pedig a faji leszármazás fogalmával operál. A törvényjavaslat alapgondolata ebben az 1. §-ban jut a legpregnánsabban kifejezésre és úgy vélem, hogy ez a nemzet nagy célkitűzéseivel ellenkezik. A faji gondolat, amely elkülöníti a Magyarország területén élő zsidóság egy részét, azt a veszélyt rejti magában, hogy a trianoni határokon túl élő, egykor Magyarországhoz tartozott nemzetiségi magyar állampolgárainkat elidegeníti és elvadítja tőlünk. (Gr. Apponyi György: Ügy van!) Xlgy vélem, igen nagy felelősséget vesz magára ezzel különösen az igazságügyminiszter úr, olyan felelősséget, amelynek egykor az ország fogja kárát látni. Megint közhelyet mondok, amikor arra hivatkozom, hogy Magyarországon a zsidóság a legkevésbbé veszedelmes csoport, mert mögötte ninosen más ország, ahova gravitálna. Éppen ezért, ha le akarunk térni a jogegyenlőség útjáról, amit — ismételten mondom — veszélyesnek és helytelennek tartok, de ha mégis meg akarja tenni a magyar törvényhozás, hogy letér erről a útról, akkor nem szabad ostoba antiszemitizmust csinálni, aminek senki sem látja hasznát, olyan antiszemitizmust, amely a zsidóság elnyomásának politikai jelszava érdekében egyszersmind a zsidó kvalitásokat, a zsidók értékeit is elnyomja es kiközösíti a magyar nemzetből. Meg tudok ugyanis érteni egy olyan antiszemitizmust, amely a zsidóságnak ezeket az értékes kvalitásait éppen a magyar keresztény társadalom érdekében akarja felhasználni, jobban kihasználni ós értékesíteni. Ezt meg tudom érteni, azt azonban, ami most történik, — méltóztassanak elhinni — józan ésszel senki sem tudja megérteni. Elnök: Képviselő úr, tessék parlamentáris kifejezéseket használni. Payr Hugó: T. Képviselőház! Az 1. §. in* dokolásához tartozik az az érv is, hogy a zsidóság íbeszivárgás útján szaporodott el és hogy a beszivárgott zsidóság nem tudott es nem is akart asszimilálódni. Zsitvay Tibor t. képviselőtársam, a kormánypárt volt igazságügyminisztere, az előbb ragyogóan kifejtette, hogyan lehet ez ellen védekezni és hogyan lehogy ezt a problémát kiküszöbölni, vagy megoldani, éppen azért az ő javaslatát teljes egészében elfogadom, sőt örömmel fogadnám, ha ezt a képviselőház is megszavazná, mert ez