Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

384 Áz országgyűlés képviselőházának 381. dologban, azt a meggyőződést vallom, hogy a zsidók éppen olyan magyarok, isőt sok viszonylatban még magyarabbak, jobbak és őszintébbek, mint a más felekezetekhez tartozók. A felekezeti kérdés nem is határolja-ezt meg. Több ismerősömtől is kaptam olyan értelmű értesítést, hogy a keleti államokban, így például Romániában, — amiről már beszéltek

1 is — visszacsinálták a zsidótörvényt, mert a király meggondolta a dolgot. (Rupert Rezső: Már Hitler is kezdi!) Már Hitler is azt mondja, hogy szükség van engedményeket tenni, hogy a zsidók a gazdasági életben résztvegyenek. Jugoszlávia és Törökország egyenesen kan azon, ha Magyarországról képzett kereskedők és iparosok mennek oda. Magam is tudok esetet- hogy eerv iparos, aki Magyarországon nem tudott önálló lenni, Törökországban my hónán alatt önállósította magát. Az illető kitűnő szakember, kitűnő műszerész, aki nagyszerűen viszi le a maeryar értékeket, a magyar dolgokat. Ott meeél, ipart fog teremteni s exnortálni fog' Magyarországra. Magyarországon azonfoan ez a szakember, ez a rátermett és értéket termelő ember nem tudott érvénvesülniNyilvánvaló dolog, hogy ez a törvényjavaslat helytelen, rossz és a magyar ügyet nem szolgálja. Beszéltek itt arról, Propner képviselőtársam i® beszélt róla, hogy nálunk úgy gondolják, hogy egyszerűen minden további nélkül ki lehet vándoroltatni a zsidókat. Hová lehet kivándoroltatni minden további nélkül? Mi törvényt hozunk s ne felejtsék el, uraim, hoa-y^ a magyar állam nagy nemzeti célokat szole-ál. Állam vagyunk és az államnak, ha törvényt hoz, számolnia kell a törvény következménveivel- A következmény pedig az. hog-y ezrével és ezrével lesznek munkanélküliekké, kenyértelenekké a tisztviselők és munkások. Mit csináljunk velük? Nem adnak nekik segélyt. Atz, államnak, ha törvényt alkot, erkölcsi kötelessége gondoskodni a törvény által sújtottakról, ha azokat igazságtalanul sújtja, imint^ ahogy ebben az esetben igazságtalanul sújtja, vagy olyan módon sújtja, hogy exisztenciájukat elveszik. Mondom, az államnak erkölcsi kötelessége gondoskodni ezekről. Ezelől kitérni nem lehet. T. Ház! Beszéltek a frontharcosokról s amikor én is beszélek erről a kérdésről, olyan dolgot citálok itt és hozok fel, amely nyilvánvalóvá teszi azt, hogy velük is igazságtalanság történt. Méltóztassék emlékezni, hogy nem olyan réeren társryalta a Ház a honvédség felszereléséről szóló törvényjavaslatot s azt pártkülönbség nélkül mindenki elfoigadta ebben a Háziban. Most viharos időket, történelmi korszakot élünk, olyan történelmi korszakot, hogy senki sem tudja- mikor lesz felfordulás, milyen irányban kell az államnak nagy erőt kifejtenie. Nem számolnak ezzel az urak ha ezt nem látják és ezt nem érzik? Ha pedig érzik, akkor miért tesznek különhséget a katonák között, a frontharcos — és érdemkerreszt — megkülönböztetéssel? Mindenki, aki katona volt, mindenki, aki eleget tett kötelességének, egyforma jogot érdemel és senkitől sem szabad azokat elvonni. Lehetetlen az, ami ezen a területen történik. Ttt van az Országos Frontharcos Szövetség? elnökségének átirata, amely a következőket mondja (olvassa): »A magyar törvényhozás meghozta s a Kormányzó Ür Őfőméltósága ülése 1939 március 13-án, hétfőn. szentesítette az 1938:IV. tc.-et a világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről. A törvény a nemzet háláját és elismerését fejezi ki és Ígéretet tesz, hogy háláját (olvassa): »olyan támogatással is le akarja róni, amely a polgári életben való boldogulásuk elősegítésére szolgáljon.« A nemzetnek ebben a törvényben foglalt Ígéretével szemben az új tervezet el akarja venni a frontharcosok kenyerét. Politikai tekintetben kivételnek jelenti ki a többször kitüntetett frontharcosokat, de a megélhetési lehetőséget ezektől is el kívánná venni.« Méltóztatnak látni, a frontharcosok tudják, tisztában vannak vele, hogy milyen törvényt hozott a Ház. Nemcsak, hogy azt mondta a Ház, hogy érdemeiket elismeri, hanem azt is megígérte, hogy háláját lerójja velük szemben. Ha most elveszik a frontharcosok egy részétől a megélhetési lehetőséget, micsoda előkészület ez a nagy nemzeti célok elérésére, micsoda erkölcsi alapot nyújt ez, milyen véleményt, milyen érzést kelthet az ország népében, a lakosság széles rétegeiben, ha ezt az igazságtalanságot végrehajtják? Igazságosan, emberségesen, a magyar nemzeti szempontokból figyelembe kell venni ezeket a kívánságokat és nem szabad végrehajtani ezt a törvényt, különösen a törvénynek azokat az intézkedéseit, amelyek súlyosak. T. Ház! Általában elítélik ezt a javaslatot. Csak egy pár tényre mutatotk rá. Tanárok, értelmes, intelligens emberek, egyetemi tanárok, papok, püspökök és főpapok egész sora ellene van a javaslatnak, ellenzik nemzeti, vallási és erkölcsi szempontból. Természetes dolog is. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Ellenzi Serédi Jusztinián hercegprímás is. Glattfelder püspök például a következőket mondja (olvassa): »Azt a fajelméletet, melyet a lázban lévő középeurópai társadalom meggyógyítására fantasztikus elgondolásával Rosenberg Alfréd konstruált, nemcsak a zsidóságnak, de ugyanannyira a keresztény hitrendszernek gyűlölete is táplálja. A mithosz, amelyet ő ritka képzelőerővel, de még ritkább szektariánus ellenszevvel felépített, tagad mindent, ami természetfölötti s valami félelmetes fanatizmussal gyűr bele minden gondolatot és célkitűzést a vér misztériumának, szerinte, egyetlen örökérvényű tételébe.« (Zaj a középen.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek beszélgetésüket befejezni. Farkas István: Ezt mondja egy magyar főpap. De menjünk tovább- Lakatos István re, formátus lelkész például a következőket mondja (olvassa): »Imrédy Béla miniszterelnök úr egyik nagyvonalú beszédében »csodálatos forradalomról« beszél, amelyben üszkös gerendák, felégetett otthonok, szétdúlt családok útjelzői nélkül új élet fakad és ez új életben kivirul, kiteljesedik a szentistváni jogalkotás alapján a teljes magyar élet. Méltóztassék azt nefcem megmondani és arról meggyőzni, hol találhatom meg a zsidókérdésben ezt a csodálatos új forradalmat, amikor ennek szükségképpeni következménye a szétdúlt családi otthonok romja, az otthontalan emiberek tömege és egy bizonytalan jövő előtt álló embertömeg? így magyar életet építeni nem lehet, nem szabad és a magyar történelem jogalkotása hasonló esetet nem ismer és erre precedenst nem szolgáltatott. Nem szabad és nem lehet nekünk a totális államok gyarmatpolitikájának módjára