Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
Àz országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1939 március 13-án, hétfőn. 3ê§ sem, akik legjobban sürgetik a Háznak feloszlatását — el kell mondani egyet-mást, mert lehet, hogy nem lesz többé alkalom ezeknek a dolgoknak elmondására. Elsősorban az időpontot tartom szerencsétlennek, amikor ezt a javaslatot idehozták a képviselőház elé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Szerencsétlennek tartom az időpontot azért, mert bárki, ki tárgyilagosan körülnéz a magyar életben, kénytelen megállapítani, hogy éppen elég bajunk volt ennek a javaslatnak idehozása nélkül is. A közelmúltban egy nagy történelmi fordulaton estünk át, amely visszajuttatta hozzánk a trianoni békeparanecsal elszakított országrészeknek magábanvéve kicsiny, de az ország terjedelmébe« képest mégis jelentős részét. Ahhoz, hogy ez a visszakerült terület újra belekapcsolódjék az ország vérkeringésébe, hogy azokat a különbségeket, amelyek kétségtelenül fennállottak a trianoni Magyarország és a most visszakerült területrészek között, eltüntethessük, nagy, odaadó, komoly és minden mást háttérbe szorító munkára lett volna szükség, és ahelyett, hogy minden tehetségünket erre szenteltük volna, ahelyett, hogy minél előbb megcsináltuk volna ennek a két területnek teljes és^ tökéletes összeforrasztását, ahelyett, hogy minél előbb megpróbáltuk volna begyógyítani azokat a sajgó sebeket, amelyek a trianoni ]tatárokon innen és túl égnek, csináltunk magunknak a meglévő bajok mellé még egyet. Mert, hogy ennek a javaslatnak idehozása kétségtelenül bajt jelent, ezt megint csak az tagadhatja le, aki vagy nem néz elég alaposan a dolgok mélyére, vagy akinek nincs erkölcsi bátorsága bevallani, amit ott lát. A javaslattal kapcsolatban én ma azt a helyzetet tudnám megállapítani, hogy a javaslatot ma már sem visszavonni, sem keresztülvinni nem lehet. Egy klasszikus római történetírót idéznék, (Propper Sándor: Tacitus!) aki azt mondotta: '»Nee vitia nostra, nee remedia páti possumus«, hogy sem betegségünket, sem annak orvosságát nem tudjuk most már elviselni. (Propper Sándor: Bizony Tacitus régen mondotta, igaza volt!) Most már odáig jutottunk, hogy egy lefolytatott és szándékosan irányított agitáció és propaganda annyira érlelte Magyarországon a helyzetet, hogy a közvélemény valóban követeli ennek a kérdésnek megoldását, (Rupert Rezső: Dehogy követeli!) Itt térek el Reisinger f. képviselőtársam felfogásától és amint képviselőtársam közbeszólásából hallottam, Rupert képviselőtársam felfogásától is, hogy be kell vallanom, és én be is vallom, hogy van egy közvélemény, amelyet egyáltalában nem lehet elhanyagolni, amely ennek a kérdésnek megoldását követeli. Teljes jóhiszeműséggel merem állítani, hogy a kormány ma nem vállalhatná magára azt a felelősséget, hogy ezt a javaslatot egyszerűen visszavonja és ennek a kérdésnek megoldása elől egyszerűen kitérjen, mert ez olyan erős hangulati hullámzást váltana ki az ország közvéleményének jelentékeny részéből, aminek következményei kiszámíthatatlanok lennének. (Rupert Rezső: Ki állapítja meg a közvéleményt 1 ?) Most nem beszélek arról, hogy mi juttatta idáig a közvéleményt, nem akarok bővebben beszélni arról, hogy a dolgok idáig való fejlődésében kétségtelenül része van annak az ujsághadjáratnak is, amely itt éveken keresztül elsősorban a kormány lapjain keresztül látott napvilágot, nem akarok arról sem beszélni, hogy az éppen ma egy éve megtörtént hitleri bevonulás Bécsbe egy uj hullámot indított meg nálunk, és a határokon átsugárzó nemzetiszocialista eszmék bűvkörébe kerülve, mi, mint kisebb ország, bizonyos mértékiben gazdaságilag is kiszolgáltatott ország, nem tudtuk és nem tudjuk magunkat kivonni ezeknek az eszméknek ide átsugárzó hatása alól. 1938 március 23-án a választójog vitájában szólaltam fel s akkor azt mondottam, hogy az imént bekövetkezett Anschluss következtében egészen új politikai élet indul meg Magyarországon, egészen új erőtényezőkiből kiindulva ós kiszámíthatatlan következményeket magában hordozva. Ez bekövetkezett, és hiába igyekszik ma valaki úgy beállítani a dolgokat, mintha a német kérdésnek a dolgok idáig való fejlődésére nem volna befolyása. Lehet, hogy ezt valaki jóhiszeműen állítja, de nincsen igaza. Én nem egyenes befolyásra gondolok, mert hiszen azt feltételezem a mindénkori magyar kormányról, hogy egy ilyen egyenes befolyást ridegen és mereven elutasított volna magától, de vannak le nem mérhető, ki nem tapintható befolyások is, amelyek azonban éppen olyan kivédhetetlenek és éppen olyan könyörtelenül érvényesülnek, mint a nyilt utasítások. (Rupert Rezső: Éljen a magyar függetlenség! — Propper Sándor: Miért nem parancsol Hitler Dániában? Az is határos vele!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! Sulyok Dezső: Nyilvánvaló tohát, hogy most, két nappal a márciusi függetlenségi ünnep előtt, hiába hangoztatjuk azt, hogy »éljen a magyar függetlenség«, vannak hatások, amelyek elöl elzárkózni nem lehetett és nem lehet s kétségtelenül ezeknek is részük volt abban, hogy ez a kérdés megérlelődött a megoldásra. Azt mondottam, hogy a javaslatot nem lehet visszavonni, mert ennek következményeit ma egyetlen kormány sem merné vállalni. Ezt meg is értem. Annak ellenére, hogy magával a javaslattal elvi és gyakorlati ellentétben állok, ennyit meg kell engednem. Ezzel szemben legjobb meggyőződésem az, hogy ezt a törvényjavaslatot azokkal a módosításokkal fűszerezve, amelyeket a bizottságban csatoltak hozzá, egyszerűen nem lehet végrehajtani. Nem leihet végrehajtani azért, mert maga a törvényjavaslat érthetetlen, értelmetlen, egyes rendelkezései önmaguknak ellentmondók, de mem lehet _ végrehajtani azért sem, mert ennek a törvényjavaslatnak a gazdasági következményei kiszámíthatatlanok: és a Trianon óta egyébként is legyengült magyar közgazdasági életnek feltétlenül újabb gyengülését, esetleg már végzetessé válható gyengülését vonják 'maguk után. T. Ház! Azt hiszem, hogy a,z élet célja az, hogy szellemi és anyagi javakat - termeljünk és ezzel magunk és utódaink számára jobb létet és elviselihetŐ'hb sorsot biztosítsunk itt ebben az oirszágban. Már pedig, lia es a javaslat törvényerőre emelkedik, az emberek nem érnek majd rá arra, hogy munkájúikban szívvel-lélekkel elmerülve, csak munkájuknak és csak ónunk áj ükért leljenek, mert annyi gondot ad majd 'mindenkinek az önigazolása, származásának bizonyítása, a javaslatban feltett keresztkérdéseikre való válaszadás, hogy a munkára, a komoly dolgozásra alig marad idő.
