Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

350 Az országgyűlés képviselőházának 381 közrend és közegészségügy szempontjából nem sokkal különböznek az állatoktól. A Galieiából bevándorló s többnyire teljesen vagyontalan és foglalkozásnélküli zsidók az uzsorának mindenféle leplezett nemével tönkreteszik és kizsarolják az alsóbb néposztályokhoz tartozó itteni lakosságot, amely e miatt tönkre jutván, kénytelen Amerikába kivándorolni.« (Rajniss Ferenc: És ezeknek az utódait védik egyesek!) Igen, ezeket és ezeknek a vérségi leszármazottait védik egyek a magyar alkotmányosság, a magyar testvériség jegyében és állítom, hogy ez a védelem legalább olyan részben oka a magyarországi antiszemitizmusnak és a magyarországi antiszemitizmus igen erőteljes fellángolásának, mint magának a zsidóságnak erkölcstelensége és tisztességtelensége. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak megvan az a hibája, hogy egy kicsit nélkülözi az őszinteséget: egy kicsit ütni is akar a zsidókon (Egy hang a szélsöbaloldálon: Miért kicsit?) és egy kicsit fél is a zsidóktól. Amikor a törvényjavaslat indokolása a zsidóság működését, felfogását, bomlasztó gazdasági, politikai, társadalmi és szellemi tevékenységét igen erősen bírálja, akkor feltétlenül az őszinteség rovására megy az, hogy hiányzik a törvényjavaslatból egy szakasz; az a szakasz, amely kimondaná, hogy azoknak ügyében, akik az egész zsidókérdést már az elsői zsidótörvény előtt a nemzet közérdeklődésének homlokterébe állították, akik ennek a kérdésnek káros kihatásaira a figyelmet felhívták, a királyi bíróságok hivatalból lennének kénytelenek elrendelni a revíziót. Mert t, Ház, ezek az úttörők bíróság elé kerültek, súlyos büntetéseket kaptak, már pedig nem hiszem, hogy valakit is büntetni lehessen Magyarországon azért, mert történetesen hamarabb volt okos, mint a magyar királyi kormány. Azok azonban, akik úttörői voltak ennek a kérdésnek, akik a zsidókérdésre ráterelték a nemzet figyelmét, nemcsak súlyos fogházbüntetéseket szenvedtek el, nemcsak pénzbírságra ítéltettek, hanem az új választójogi törvény, az 1938 :XIX. te. 28. §-ának 2. pontja és 56. 4-ának 6. pontja értelmében mindi az aktív, mind a passzív választójogosultságból ki vannak zárva. Merem állítani pedig, hogy azok között, akiket a királyi bíróságok felekezet elleni izgatás címén elítéltek, nagyon sokan vannak, akik enyhébben bírálták a zsidóság szerepét, mint a tövrényjavaslat indokolása. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Talán mégsem jelenti a politikai egyértelműséget, a politikai nagyvonalúságot az, hogy amikor itt rendkívül súlyos megállapítások hangzanak el részint az indokolásban, részint a képviselői immunitás biztos fedezékéből, — s ezek konstruktív, komoly és valóban építő cselekedetek — ugyanakkor azt, aki ezt a Házon kívül teszi, vagy a törvényjavaslat beterjesztése előtt tette, mint állami és társadalmi rendellenes elemet vagy elítélték, vagy pedig internáló táboriba helyezték. T. Ház! Azt hiszem, feltétlenül a politikai egyértelműségnek, a politikai őszinteségnek és a politikai kiengesztelődésnek jele volna • az, ha ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásával egyidőben az igazságügyminiszter úr megfelelő előterjesztést tenne legfelsőbb helyen . UUsc 1939 március 13-án, hétfőn. arra, hogy ezek a fanatikus magyarok legalább az elkövetkezendő választáson mind aktív, mind passzív választójoggal rendelkezzenek. (Rajniss Ferenc: Helyes!) Nem is gondolok most másokra, csak azokra, akiket felekezet elleni izgata« < ímén íleltek el T. Ház! Van egy másik hiánya ennek a törvényjavaslatnak, nevezetesen az, hogy nem intézkedik a zsidó-magyar vegyesházasságok ügyében. Láttuk, látjuk és érezzük, hogy milyen tragédiák születnek ezeknek a vegyesházasságoknak a nyomán és hogy a szerencsétlen korcsok mennyire nem tudják megtalálni a maguk megfelelő elhelyezkedési területét a társadalomban. Ha azonban ezt látjuk, akkor legalább a jövőre nézve gondoskodnunk kell arról, hogy ezeknek a szerencsétlen korcsoknak már a születése, legalább is a törvényes születése megakadályoztassék azzal, hogy a vegyesházasságok, a zsidó-keresztény házasságok a magyar birodalomban egyszersmindenkorra eltiltassanak. Amikor ezt a második zsidótörvényt tető alá hozzuk, az igazságügyminiszter úrnak feltétlenül gondoskodnia kell arról, hogy az izraelita vallásról szóló 1895 XLII-, a vallásszabad gyakorlatáról szóló 1895:XLIII. és a gyermekek vallásáról szóló 1894.XXXII. törvénycikkeknek egyes részei hozzáidomuljanak ehhez a törvényhez» mint ahogy meg kell reformálni a házassági jogot tartalmazó 1894:XXXI. és az állami anyakönyvekről rendelkező 1894:XXXIII. te. lényegbevágó intézkedéseit is. Ezeknek a törvényeknek a módosítása nélkül a magyar köz- és politikai életben megint igen veszedelmes kétértelműség támadna, már pedig, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a magyar közvélemény a zsidókérdésnek és az ezzel kapcsolatos Összes kérdéseknek végre-valahára egyértelmű rendezését követeli. A törvényjavaslatnak a szélsőjobboldal számára talán egyik legkevésbbé rokonszenves része az, amely a 2. § 7. pontjaként szerepel és ez az úgynevezett kivételezési szakasz. Ha megnézzük a magyar királyi titkos tanácsosok vagy a valóságos belső titkos tanácsosok névsorát, azt fogjuk látni, hogy ennek a törvénynek értelmében minden nagy kartelzsidó kivétel alá fog kerülni. A törvény tehát éppen a legérzékenyebb ponton nem fog semmit sem változtatni a helyzeten. (Reisinger Ferenc: Akkor minek adták a pénzt 1? — Propper Sándor: Tanácsot úgysem kérnek tőlük, csak pénzt!) Ha tehát a magyar királyi kormány ezt az intézkedést kényszerült felvenni a törvényjavaslatba, — nem tudom, miért — akkor legalább azt tegyük még hozzá, hogy a minisztériumnak a jövőben ne legyen módja és lehetősége zsidóI kat titkos tanácsosi kinevezésre előterjeszteni. Amennyire helyes a 7. §-ban leszögezett; az az elv, hogy az egyetemek és főiskolák első évfolyamára nem lehet 6%-nál több zsidót felvenni, éppen annyira hiányzik a törvényjavaslatból az a pont, amely kimondaná, hogy sem a második, sem a harmadik, sem a negyedik évfolyamra nem lehet 6%-nál több zsidót felvenni, mert így az fog történni, hogy a_ zsidó fiatalság a két első szemesztert el fogja végezni valamelyik demokrata állam egyetemén vagy főiskoláján, azután nyugodtan hazajön Magyarországra és beiratkozik a második, harmadik vagy negyedik évfolyamra. (Payr Hugó: Ilyet nem vesznek fel!) Láttam mar ilyet, képviselő úr, hogy felvettek és ^láttam, hogy a második, harmadik, negyedik évfolya-