Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

334 Az országgyűlés képviselőházénak 381. akkor erre a törvényes intézkedésre ma talán f nem is került volna sor, vagy ha igen, ez a kérdés sokkal egyszerűbben és könnyebben lenne megoldható. Ugyancsak nem hagyhatom szó nélkül a Darányi-kormányzatnak: azt az elkövetett súlyos hibáját, hogy az első zsidótörvényjavaslatot nem kellő előkészítés és megfontolás után hozta ide a Ház elé. Azon a törvényjavaslaton rögtön meglátszott, hogy a felszított országos r hangulat nyomására hevenyészve hirtelen r és ötletszerűen állították össze és így természetes, hogy annak a törvénynek meghozatala nem tudott az országiban megnyugvást előidézni. Éppen ezért vált szükségessé | a. . zsidókérdés újból történő rendezése a második zsidótörvénynek meghozatala és nem másért, mint ahogyan az indokolás a zsidóság részéről való szabotálásra és megnemértésre hivatkozik. Ugyancsak kifogásolnom kell az Imrédykormánynak azt az eljárását, hogy ezt a zsidótörvényjavaslatot nem kellő megfontolás után hozta nyilvánosságra, annak letárgyalását hosszú időn keresztül függőben tartotta és ezáltal a legnagyobb 'bizonytalanságban hagyta az érdekelteket. Ha már egy súlyos operációt elkerülhetetlenül el kell végezni, akkor nem szabad a beteget az ő sorsát illetőleg hosszú időn keresztül a legteljesebb bizonytalanságban tartani, (Fábián Béla: ö volt a beteg), mert annak a betegnek az idegrendszere egész biztosan előbb-utóbb felmondja a szolgálatot. Ennek a joggal kifogásolható eljárásnak súlyos következményei a gazdasági életben az elmúlt hetek folyamán is mutatkoztak, mert hiszen komoly alkotómunkát csak nyugodt légkörben lehet folytatni. Minden szabotálásra ; irányuló törekvés nélkül is teljesen érthetővé I válik, hogy ezek az események a zsidóság részéről a vállalkozó kedv csökkenéséhez, majdnem teljes megszűnéséihez vezettek, ami együttjárt a termelés ütemének meglassúbbodásiáival és végeredményben a normális gazdasági élet részleges bénulását eredményezte, Éppen ma, amikor a nemzetnek a legnagyobb szüksége volna arra, hogy összes erőinek összefogása és felfokozása révén az előtte álló súlyos problémák megoldásához előkészüljön, akkor ez a benyújtott törvényjavaslat az általa keltett s hosszú időn át fennálló bizonytalanság révén a gazdasági erők egy részének megbénításához és ezzel a nemzeti erők szétforgácsolásához vezet. Ha már ilyen elhatározó lépésre szánta el magát a kormányzat, akkor csak kellő előkészítés és megfontolás után t lett volna szabad ezzel a javaslattal a nyilvánosság elé jönni (Fábián Béla: Megcsinálták a tüzérségi előkészítést, összelövöldözték az országot) és akkor habozás nélkül, gyorsan kellett volna megoldani. T. Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeimet nagyon röviden a következőkben tudom összefoglalni. Vannak a törvényjavaslatnak olyan rendelkezései, amelyeket helyeselni tudok, a szakaszok túlnyomó részét azonban elhibázottaknak kell tartanom. Egyrészt hiányoznak a javaslatból olyan rendelkezések, amelyek a zsidókérdés helyes és megnyugtató rendezése érdekében szerintem feltétlenül szükségesek lettek volna, ezzel szemben egész tömegét találom az olyan rendelkezéseknek, amelyeket nemcsak helyteleneknek, nemcsak igazságtalanoknak, hanem akárhányülése 1939 március l3-án

t hétfőn. szór emberteleneknek is tartok és nagy kérdés, hogy ezek a gyakorlati életben egyáltalában hogyan lesznek megvalósíthatók. Az egymást követő paragrafusokat sorra bonckés alá lehetne vetni és a bennük lévő rendelkezések szükséges volta és helyessége ellen éppúgy, mint azok mellett az érvek hosszú sorát lehetne felsorakoztatni. A most folyó vita alkalmával is módunkban állt megfigyelni azt, hogy az egymással nagyon is ellentétes álláspontot képviselő egyes képviselőtársaink fejtegetései is az érveknek milyen óriási tömegét tartalmazták. Éppen ezért én nem is vállalkozom arra, hogy a törvényjavaslat minden egyes rendelkezésén sorramenjek és hogy ezáltal olyan kérdésekkel foglalkozzam, amelyeket a vita során már teljesen kimerítettek, ezért inkább csak nagy általánosságban kívánom leszögezni a magam álláspontját és csupán két kérdéssel, a hadirokkantak és a frontharcosok kérdésével kívánok részletesen foglalkozni. T. Ház! Helyesnek és szükségesnek tartom azokat a rendelkezéseket, amelyek a zsidóság térfoglalását a szellemi élet irányításában és a gazdasági élet vezetésében nemcsak korlátozzák, hanem a jövőre teljesen vissza is akarják szorítani. El kell ismernem, hogy a zsidóság a múltban a sajtó révén, a színház és a film irányítása terén t olyan hatalomra tett szert és mindezek révén a nemzeti élet kiformálásában olyan szerepet töltött be, amely a magyarság egyetemes érdekeit tartva szem előtt, nem kívánatos. Ezért csak helyeselni tudom, hogy ezen a téren intézkedéseknek meghozatalára kerül a sor. Egészen hasonló helyzet alakult ki a gazdasági élet irányítása terén is, amely lassankint szintén kicsúszott a keresztény kezekből. Az ipar és a kereskedelem terén mutatkozó hatalmas tőkeszerzési lehetőségek kihasználásában a zsidóság az utóbbi évtizedek folyamán olyan hatalommá nőtte ki magát, amely a maga befolyását a rendelkezésére álló tőke révén nemcsak gazdasági téren, hanem a nemzeti élet minden megnyilvánulásának terén is érvényesíteni tudta. Ideje, hogy ezen a téren felállítsunk bizonyos korlátokat és a vezetést keresztény magyar kezekbe helyezzük át, Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy magyar kezekbe, mert^ha ezen a téren az irányítás idegen nemzetiségű és a magyar faj lelkivilágától távolálló egyének kezébe kerül, akkor csöbörből-vödörbe kerültünk és az óhajtott céltól talán még meszszebbre jutunk, mint ahol ma állunk. T. Ház! Vannak a törvényjavaslatnak olyan intézkedései, amelyek (messze túlmennek azon a határon, amelyet a magyarság egyetemes érdeke megkíván. Ez a javaslat törvényerőre emelkedését tekintve, nagyon sötét képet rajzol aggódó szemeim elé. Az előttem elhangzott felszólalások során is aggodalom csendült ki sokaknak a hangjából, akik ezt a szegény, magárahagyatott, ezer év keserves küzdelmein keresztülment magyarságot igazán szeretik, mert természeti törvény az, hogy minél jobban szeretünk valakit, annál jobban aggódunk érte. Azt hiszem, én már megmutattam az életeniimel, hogy tisztában vagyok azokkal a súlyos feladatokkal és kötelezettségekkel, amelyekkel minden jóravaló, becsületes magyar ember a hazájának tartozik és számomra nem kell senkinek sem prédikációt tartania arról, bogy magyar fajtám ér-