Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

318 Az országgyűlés képviselőházának 380, bevándorlás ellen s azonosították magukat a bevándorló galíciaiakkal. Hát ez sem igaz. (Rátz Kálmán: Részben igaz!) Nem igaz, majd rögtön elmondom. (Fábián Béla (Rátz Kálmán felé): Erről te ne beszélj, te megszűntél szakértő lenni! — Derültség. — Rátz Kálmán: Miért ne beszéljek? Egyoldalúlag megszüntetsz? — Fábián Béla: Megszüntetlek! — Derültség! — Zaj. — Elnök csenget.) A nyugati államok zsidófelekezeti tényezői a magyaroktól, ^ a magyarországi zsidóvallásúaktól rossznéven is vették és veszik ma is azt az elzárkózást, amelylyel a zsidó vallású magyarok mindenkor szembeszálltak hivatalosan és félhivatalosan mindennemű bevándorlással. A képviselőházban három-három ízben szólalt fel e tárgyban Mezei Mór és Nemes Zsigmond, kétízben Sándor Pál, ö tízben Rosenberg Gyula, interpelláció formájában Bakonyi Samu, személyes kérdésben Visontai Soma, a háború alatti Farkas Pál — mindenkor a galíciaiak bevándorlása ellen. A felekezeti sajtóban Mezei Ferenc és Szabolcsi Miksa tiltakoztak a bárhonnan is jövő bevándorlás ellen. A millennium évében az országos zsidó nagygyűlésen elhatároztatott, — szórólszóra idézem — hogy (olvassa): »A magyar zsidóság a legerélyesehben tiltakozik az ellen, hogy olyan bevándorlók lépjék át az ország határait, akik megzavarják felekezetünk belső harmóniáját és akikre semmi szükség nincs.« (Mozgás és zaj.) Buzáth Ferenc országgyűlési képviselő 1902 január 20-án elmondott interpellációjában a zsidó bevándorlást tette szóvá a képviselőházban. Itt hivatkozott a munkácsi hitközségnek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézet e tárgyú titakozó beadványára. Hivatkozik a magyar zsidóság felfogására, mondván — ismét szórói-szóra idézem — »Állításom bizonyítására szolgáljon az Egyenlőségnek múlt számában megjelent egyik közlemény is:« — és itt ő idézi szószerint — »Távolról sem pótolja a hiányt a nagy szaporodás, amelyet ezzel szemben némely északkeleti határ megyében tapasztalunk. Ez a szaporodás nem nyereség és mi zsidók is szívesen láttuk volna, ha elmarad. Nem örvendezhetünk mi sem a galíciai, sem a román bevándorlásnak, már pedig Máramaros, Bereg és több erdélyi megye, továbbá néhány más megyéhez tartozó város zsidó lakosságának hirtelen felszökése idegen beszivárgásnak hatása. Ki örvendhet ilyen nyereségnek? Nem mondom, hogy a következő generációk nem látják hasznát, de nekünk a bevándorlók csak kárt, bajt és szemrehányást hoznak.« (Fábián Béla: Ezt mondták a zsidók, a munkácsiak, Vozáry emberei! — vitéz Hertelendy Miklós: Miért haragusztok úgy Vozáryra?) Ma a nyugati hatalmak országaiban élő zsidó felekezetűek ugyanezt vallhatják a középeurópai zsidó kivándorlókkal szemben és különösen a magyar zsidókra ezt az elzárkózást olvashatják rá és rá is olvassák ugyanakkor, amikor itt azzal vádolnak bennünket, hogy a beszivárgást elősegítettük, holott azt megakadályoztuk. Van ugyan ide ma is beszivárgás, bevándorlás, de nem zsidók, hanem antiszemita agitátorok vándorolnak be, akik a legkevésbbé sem asszimilálódni akarnak Magyarországon, hanem disszimilálni ittélő nemzetiségi testvéreiket. A zsidó vallású magyarok mindig elsősorban magyarok voltak. A háború alatt a bevándorlás kérdésében, amikor Galíciát megrohanták az oroszok, az oroszhadsereg, a laiilése 1939 március 10-én, pénteken. kosság menekülni volt kénytelen. Egy része Magyarországba szoríttatott be, ide tolódott. Ugyanakkor, 1915 március 8-án a főváros közigazgatási bizottságának ülésén felszólalt e tárgyban Vázsonyi Vilmos és követelte az uzsora és az élelmiszerdrágítás és minden visszaélés szigorú büntetését. Ugyanakkor felhívta a hatóságokat a bevándorlás elleni védekezésre és hangsúlyozta: »Ha pedig olyanok követnek el visszaélést, akik vendégképpen tartózkodnak Budapesten, az ilyeneknek tisztelettel vagy tiszteletlenül való eltávolítását a legnagyobb mértékben követelem.« 1915 december 16-án megismételte ezt a kijelentését a képviselőházban, mondván (olvassa): »Naprólnapra halljuk, hogy vannak Budapesten oly elemek, melyek vendégképpen tartózkodnak itt és visszaélve a vendégjoggal, élelmiszeruzsorát űznek. Felhívtam a főkapitány urat, legyen szíves ezeket a kellemetlen vendégeket innen irgalmatlanul eltávolítani.« Ebben a tárgykörben legyen szabad még — hogy a legutóbbi korról is beszéljek — Lázár Miklósnak a Reggel-ben 1936 november 23-án megjelent vezércikkére hivatkoznom, amelyet tisztelettel leteszek a Ház asztalára. Az indokolás és. a beszédek, cikkek sorozatosan ismételt vádja tehát enyhén szólva nem állja meg a helyét, (Zaj a jobboldalon), ugyanolyan vérvád, mint a többi vérvád, amely ellenünk elhangzott. (Mozgás a jobboldalon.) Ilyen hamis vérvád az is, hogy az első zsidótörvény iránt nem mutatkozott kellő megértés. (Zaj a jobboldalon. — Rátz Kálmán: Imrédy cikkeit kell elolvasni, hogy mit írt ő!) Kérdezem, vájjon hogyan volt ez a nem kellő megértés hat liónap alatt megállapítható és kérdezem, vájjon hány keresztény munkaadót büntettek meg azért, mert nem értette meg az első zsidótörvény értelmetlen végrehajtási utasítását? Egy másik hamis, vérvád azt mondja, hogy a tűzharcos minőségnél... (Boczonádi Szabó Imre: Vérvád?) Igen, vérvád és ha nem tetszik, akkor is ismétlem, hogy vérvád. Könnyű önnek nevetnie. (Boczonádi Szabó Imre: Nekem nagyon tetszik!) önnek nagyon könnyű, de nem. lesz mindig ilyen könnyű. Mondom, egy másik hamis vérvád az, amely a tűzharcoisi minőségnél áttérésnél megbízhatatlan okiratokról szól. (Zaj.) Hogyan áll a megbízhatalan okiratok kérdése? Az áttérésnél tudvalévőleg egyházi hatóságok állítják ki az okiratokat, a tűzharcosi minőség igazolásánál tudvalévőleg katonai hatóságok állítják ki az okiratokat. Ha ezek az okiratok megbízhatalanok, ennek hangoztatása gyanúsítás az egyházakkal és a katonai hatóságokkal szemben és nagyon csodálom, hogy ezek e vádakkal szemben 'felháborodottan nem tiltakoztak. A törvényjavaslat további indokolása az, hogy túl sok zsidó tért vissza Magyarországra a Felvidék visszacsatolása útján. Ez azt jelenti, hogy minél több a zsidó, annál kevesebb legyen az életlehetőségük, minél nagyobb az arányszámuk, annál alacsonyabb leigyen a megélhetésük lehetősége. Ezen nevetni kellene, ha nem lenne ilyen szomorú. Végül pedig szól az indokolás a külföldi fizetési eszkőzökkel való visszaélésekről, csak elfelejti megemlíteni, hogy a külföldi fizetési eszközökkel való visszaélések tárgyalásakor kik szoktak a védői pulpituson ülni és nem sorolja fel azokat, (Rátz Kálmán (a jobboldal felé): Na kik? Aljobboldal, halljuk!) akik előszobázni szoktak és az ügyészségnél el szoktak