Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380, ülése 1939 március 10-én, pénteken. 313 gyón helyes és jövőjére nézve fontos diadalt aratott, midőn hosszú évtizedek küzdelme után ki tudta törölni törvénykönyvéből azon igazságtalanságot, mely rejlett abban, hogy lakosainak egy része vallása miatt a politikai jogokból ki volt zárva. Azt tartom, hazafiúi kötelességet teljesítek, midőn tiltakozom az ellen, hogy ezen annyi küzdelem után helyesen megtett lépés visszacsinálása iránt bármely oldalról is még csak a látszat is mutatkozzék.« Így áll tehát a dolog jogilag. (Buehiiiger Manó: Még egyszer el fog hangzani, hamarább, mint az urak gondolják!) . f Az igazságügyminiszter úr idézeteivel szemben áll ez az általam felhozott idézet. Istóczy Győzővel, Önody Gézával, Simonyi Ivánnal szemben áll Jókai Mór, Irányi Dániel és Tisza Kálmán. ,T. Ház! Hogyan áll a kérdés gazdasági szempontból 1 ? Több mint félmillió ember fog zsidónak számítani, ha ez a javaslat így válik törvénnyé. Mindezek kenyere bizonytalanná válik, legnagyobb részéé megsemmisül. Elképzelhető-e, hogy tíz millióból hatszázezer vagy nyolcszázezer ember kioperálása a többit nem sorvasztja el? Makray Lajos képviselő úr is azt mondta, hogy nem számokról, nem arányszámokról van itt szó, hanem emberekről ; emberekről, akik együtt élnek és családilag, barátilag, gazdaságilag és mindenképpen összefüggve egymással a maguk együttességében jelentik az államot. Sokan műtétnek nevezik ezt a javaslatot. Nos, ez az az adömabeli műtét, amely sikerülhet, csak a páciens hal bele. Védekezni kell a izsidók növekvő befolyása ellen, védekezni kell a zsidók növekvő száma ellen'? A javaslat hívei szeretik a számokat, hát megtalálhatják a számokat dr. Zentay Dezső »Beszélő számok« című kis könyvében, amely a hivatalos statisztikákat összegezi. Ezekből a hivatalos statisztikákból megállapítható, hogv a zsidók saáma Magyarországon 1920-tól 1930-ig 10 év alatt kivétel nélkül mindenütt hatalmas csökkenést, hatalmas megfosrvatkozást mutat mind a Dunántúlon, mind a Tiszántúlon, mind a Felvidéken — még a trianoni ország Felvidékét véve csak számításba, 1920-ban és 1930-ban nem áll rendelkezésünkre statisztika a visszacsatolt Felvidékről — mind Budapesten és 'környékén. Ha azt mondiák. hogy a zsidók száma csökkent ugyan, de tér foglalásuk lett nagyobb, erre nézve méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam, hogy általános százalékarányuk ma kisebb, mint akár 1920-ban, vagy visszamenőleg akár 1880-ban volt, ami pedig a térfoerlalást illeti. 1920-tól 19 9 0-ig ugyancsak dr. Zentay Dezső statisztikai könyve szerint, amelyet ismétlem, hivatalos statisztikai kiadványokból állított össze, minden esryes foglalkozási ághan, ep-v^tleneery kategóriától, a kereskedelem és hiteléi Rt körében való alkalmazástól eltekintve, hatalmas csökkenés állott be a zsidók arányszámában. (Fábián Béla: lev van!) A kereskedelmi és hitelélet terén alkalmazottak között pedisr. ha nem is következett be 1930-ig ez a csökkenés, de 1^30-tól kezdve igenis erősen bekövetkezett. (Fábián Béla: Ügy van! De nem erről van itt szó, uraim!) Ez az arányszám hónapról-hónapra, sőt napról-napra a legnagvobbfokú süllyedést mutatja. (Fábián Béla: Hajtó vadászat van itt!) T. Ház! Ezek a Zentay Dezső által összeállított számok azonban csak az 1930-ig fennállott helyzetet adják, azóta pedig mindenütt további csökkenés állt be. Ennek ellenére a javaslat alkotói, indokolói, támogatói mégis állandóan térfoglalásról beszélnek és ennek alapján egyszerre dobják majd ki mindenünnen azt, aki zsidó, bármilyen érdeme is legyen, bármilyen jó magyar is legyen. A földet elveszik a törvényjavaslat alapján attól is, akinek ősei már 150 évvel ezelőtt is árendások voltak. A külföldiek tulajdonában lévő földbirtok és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tulajdonában lévő földbirtok is előnyben részesül a földreformnál a zsidók földjével szemben. (Fábián Béla: Tehát a bankoké, az átkozott bankoké is!) Nem számít az, hogy a zsidó földbirtokos milyen szociális intézményeket létesített, milyen belterjes gazdálkodást folytatott, nem számít az, hogy a legmagasabb munkabéreket fizette és az elismerő oklevelek és díszoklevelek értéke is a nullává fog süllyedni. Nem számít, hogy már 1848-ban vagy 1867-ben is itt éltek és dolgoztak ősei, akik a magyar földben porladnak: neki nincs jussa a magyar földhöz és ha hivatásos gazda is, akkor is pusztuljon el. Az iparban és a kereskedelemben . pedig mindenütt az egész vonalon kiadott jelszó, hogy a zsidó leépítendő. Az igazságügyminiszter úr a bizottságban mondott beszédében fizikai munkára küldte a zsidókat. T. Ház ési t. igazságügyminiszter úr! Ez igen cinikus megállapítás. Cinizmus ez, hiszen a fizikai munkásokban mindenütt többlet mutatkozik, hatalmas munkanélküliség van és magyar munkások Németországba kényszerültek és kényszerülnek menni mezőgazdasági munkára. Hol akarják fizikai munkában elhelyezni azokat a tömegeket, amelyeket a szellemi, értelmiségi pályákról kiszorítanak? (Fábián Béla: Majd a koncentrációs táborban!) Sok ezer keresztény munkás jár munka nélkül, amikor a megnagyobbodott Magyarországon, ha a békés munkát propagálnák a gyűlölködés helyett, sokkal több munkaalkalom volna. A bizonytalanság máris megteremtődött és ezt a keresztény kereskedők és iparosok is a legerőteljesebben megsínylik. De szenvednek és szenvedni fognak a zsidó munkavállalók mellett a keresztény munkavállalók is. (Buchinger Manó: Részben ezt is akarják! — Fábián Béla: Le akarják építeni az ipart! — Buchinger Manó: A kormánv részben ezt is akarja, ez is az egyik cél!) El akarják hitetni, hogy több lesz a munkahely? Ellenkezőleg: hány bolt, hány műhely, hány gvár csukja be kapuját, húzza le redőnyét? (Eqy hang jobb felől: Nem lesz űgyl) Menjenek végier Budapest utcáin és nézzék meg a kiadó bolthelyiségek számát mindenegyes utcában: nézzék meg a feliratokat. (Fábián Béla: A kiadó lakásokat!) mindenütt ezt látják: »Bolthelviséar kiadó, berendezés eladó.« A külföldi tőkeérdekeltségek külföldi munkaerőt hoznak, de kérdem: mi haszna van ebből a kereszténv magyar ifjúságnak? És ha a hazai céerek helyzetét vizssráljuk, különösen a kisvállalatokét, a kis 'üzletekét, amelyekre ez a törvényjavaslat szintén kiterjeszkedik, azokat a cégeket, amelyek csak 5 vagy 10 alkalmazottal dolgoznak, akkor méltóztassanak megengedni annak megállapítását, hogy ezek a cégek sorban meg fognak szűnni, ha ez a törvényjavaslat rájuk vonatkozik, mert nem lesznek fenntarthatók olyan üzemek, ahol a
