Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

308 Àz Országgyűlés képviselőházának 380. Erről beszélt volna tegnap Vozáry képviselő úr, mint felvidéki! Ez érdekesebb lett volna! — Zaj. — Elnök csenget.) Beszélnem kellene a gazdasági, a közjogi és szociális meggondolások szempontjából ezekről a kérdésekről. Beszélnem kellene a szakszervezeti kérdésről, amelyre Buchinger, Esztergályos képviselőtársaim már kitértek, ezt a kérdést azonban majd a részletes tárgyalás alkalmával fogjuk kellőkép megindokolni és megvitatni. Csak azt az egyet akarom különösen a szakszervezeti résszel kapcsolatban felemlíteni, hogy odaátról is megnyugtattak bennünket, hogy ez a szakszervezeti rész tulajdonképpen egy kívülről jövő kívánság honorálása. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nos, igen, tudjuk nagyon jól, hogy ez kívülről jövő kívánság, a tehetetlen konkurrens követelése, aki nem tudta elérni azt, hogy a munkásokat saját aklába terelje, ennélfogva ilyen kicsinyes tyúkszemrelépéssel akar bosszút állani azokon a szakszervezeteken, amelyekbe sem behatolni nem tudott, sem azokat szétforgácsolni vagy szétmorzsolni, sem a maga táborába átállítani nem tudta. (Farkas István: Nagy bajok lesznek ebből, várjunk csak!) Egyik képviselőtársam Buchinger képviselőtársam beszéde alatt, amikor ő a szakszervezeti részről beszélt, közbeszólásában azt mondotta, hogy ő nem ismeri a szakszervezeteket. Mindenesetre ez elegendő ok volt neki arra, hogy pár erőteljes kiszólást engedjen meg magának a szakszervezetek ellen. Tudniillik ő) tökéletesen objektív marad és tájékozódással nem hagyja magát befolyásoltatni ebben a kérdésben. Igaz, hogy a többiek is, akik a szakszervezetekről beszélnek, ugyanilyen objektivitással szólnak hozzá a kérdéshez. (Rajniss Ferenc: Tehát senki sem tud semmit! — Kertész Miklós: Némelyik bevallja, némelyik tagadja, hogy nem. ért hozzá!) T. Képviselőház! En a befejezéshez közeledem. Rá akarok mutatni végül is, hogy egy nagy világkatasztrófa az, ami kibontakozóban van előttünk. Tudom, hogy igen sokan bíznak abban a csodában, abban az általános összeomlásban, amelybe minden gonoszság bele fog fulladni. En szeretném, én kívánnám, én óhajtanám, hogy egy ilyen általános összeomlás ne jöjjön és valamiféle más módon tudjuk és iparkodjunk megoldani azokat a kérdéseket, amelyek a zsidókérdésinél, az állítólagos zsidókérdésnél sokkal jobban szorongatják és sanyargatják a magyar életet En azt hiszem, mégis szebb volna, ha azt az átmeneti időt, amíg mégis valami kialakul Európában és az egész világon, a valódi belső bajok enyhítésére fordítanák, és akár rosszabb, akár jobb kor jön a világra ég a világiban erre a kicsiny Magyarországra is, akkor találjon itt megerősödött ipari és mezőgazdasági népességet, amely el tudott helyezkedni s amely a maga munkahelyein meglbecsültetést és anyagiakban is kifejeződő elismerést kapott é munkájáért. A belső bajoknak ez az enyhítése nem a zsidótörvémyjavaslattal történhetik, . hanem egy becsületes és tisztességes r választójoggal, egy kiadós szociálpolitikával és — elsősorban kellett volna említenem — egy valódi, egy lényeges és alapos földreformmal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szinte kétségbeejtő az a közöny és az & nemtörődömség, amellyel ezek felett a kérdésese 1939 március 10-én, pénteken.' sek felett a zsidókérdés által megszállott tudatlanok elsiklanak. Keresem néha miért? Es találkozom olyanokkal, akiknél ez lelki defektus, egy zsidótól valamikor sérelmet szenvedtek és az egész zsidóságon kell emiatt bosszút államiak. Látjuk a kankurrensre fenekedőket, a zsákmányra lesőket és látjuk közöttük természetesen azokat, akikről legelőször szóltam beszédem bevezetőjében, akiknek ez a mesterséges köd arravaló, hogy mögöttte seregeiket felvonultassák. (Buchinger Manó: Politikai svindlerek!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, tartózkodjék ilyen kijelentésektől! Kéthly Anna: Tisztelettől kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Szíveskedjék folytatni. Kéthly Anna: T. Ház! En munkástestvéreimet védem, amikor ez ellen a javaslat ellen felszólalok, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azokat, akiket ezzel a javaslattal nemcsak erkölosi pofon ér, hanem akiket gazdaságilag is romlásba taszítanak. Es ha azt süvítik felém és felénk, hogy zsidókat védünk, akkor azt felelem rá, hogy nem zsidókat, hanem üldözötteket védünk. Üldözötteket, akiknek védelmére az én pártom, az én mozgalmam minden időben felsorakozni kötelességének ismeri. Aki azt hiszi, hogy az ország lakosságának 6 százalékát kitevő zsidóság elleni hadjárat nem érdemli meg azt a kiállást, annak figyelmébe ajánljuk, hogy a zsidókérdés csak egyik látható és ezek alapján nagyon is érthető kiélezése a társadalom mélységében forrongó problémáknak. Kivándorlással megoldani ezt a kérdést? Először is miből menjenek ki ezek a kisemberek, akiknek nincs más vagyonuk, mint a munkájuk? Másodszor hova menjenek, amikor az egész világ azt mondja, hogy mi tartozunk eltartani saját állampolgárainkat? Harmadszor pedig miért menjenek el, amikor ők születésükkel és eddig végzett munkáikkal jogot szereztek arra, hogy ők ebben az országban éljenek. Nem arra, hogy megtűrjék őket, hanem arra, hogy egyenrangú és egyenjogú állampolgárok legyenek. Azokat, akik itt versenyt futnak ma a német veszedelemmel, akik megelőzni vélik a német veszedelmet azzal, hogy kifogják az antiszemitizmus túlzóinak vitorláiból a szelet, azokat figyelmeztetem arra, hogy ezen a területen azután valóban nincs megállás. Ezeknek, akik nem akarnak irgalmasságot tanúsítani, figyelmükbe ajánlom azt, hogy az irgalmatlanság valóban a fél és az egész fasizmusok kedvenc jelszava, de ezt a jelszót ők a bolsevizmustól vették, amely szentimentalizmusnak bélyegzi az irgalmat, amely burzsujmentalitásnak jelenti ki azt, ha más ember életével szemben saját életem elbírálásából indulok ki. Nagyon érdekes, hogy a Magyar Távirati Iroda hivatalosan leadta 1938 december 21-én a következő hírt (olvassa): »Starace miniszter, a fasisztapárt országos titkára kijelentette, hogy a fasiszta fajvédelem gondolatának érvényesítésénél nincs helye a részvétnek. A részvét ellentétben áll a fasiszta szellemmel, mert a részvét annak a polgári mentalitásnak ismertetőjele, amellyel szemben a fasiszta forradalom mindenkor engesztelhetetlen magatar-