Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
2ÖÓ Az Országgyűlés képviselőházának 380. ülésé Í9S9márrzus ÍÖ^én, pénteJceM. toinat fenntartani, de a zsidók között akad sok, akivel szemben igen. (Mózes Sándor: A Talmudban nem testvérek!) A Talmud csak az ön tudománya. (Reisinger Ferenc: Mózes ne ismerné a Talimoidot? Hát ki az ördög ismerje? — Derültség. — Fábián Béla: Kötelező tantárgynak kellene a Talmudot megtenni, hogy legalább ne idézzenek belőle hamisan!) Arra, hogy ő jobban tudja a Talmudot, mint én, csak a következőt felelhetem. Piccard tanár azt mondotta egy költőnek: Kár, hogy ön olyan szellemes és keveset tud. Én pedig azt felelem a képviselő úrnak, hogy kár, hogy olyan sokat tud, de ilyen kevéssé szellemes. (Derültség.) Ezzel elintéztük a dolgot; remélem, többet nem kíván tőlem a képviselő úr. Elnök: Csendet kérek, méltóztassék ezt a személyeskedést abbahagyni. (Br. Berg Miksa: Így nem lesz vége soha a vitának! — Mózes Sándor közbeszól.) Mózes Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben! Drozdy Győző: Mindig bajom van ezekkel a Mózesekkel. (Reisinger Ferenc: Maradjon a Talmudnál! — Propper Sándor: Mózes maradjon a kosárban!) Én tehát teljes meggyőződéssel csatlakozom Zsitvay t. képviselőtársunknak ahhoz a javaslatához, amely azt akarja kimondatni, hogy az 1848 előtt már itt élt zsidó családok, valamint a már 1867 előtt kikeresztelkedettek teljesen vétessenek ki ennek a törvénynek keretei közül. Előttem szóló t. képviselőtársamnak igaza volt abban, hogy nem éppen a zsidóságnak, hanem inkább a kapitalizmusnak a bűneiről kellett volna először is intézkednünk. Mert ha igaz az, hogy a kartel zsidószervezet, (Farkas István! A kartel kapitalistaszervezet!) akkor a kartelek lebontásával a kormány igen nagy célt szolgált volna a társadalom érdekeljen. Egyesek fenyegetőznek már azzal is, hogy még ezzel a zsidótörvénnyel sem fejeződött be a mártirsors, hanem jön a harmadik törvény. Ne felejtsék el, hogy a világban már másféle szelek fújnak, ne felejtsék el azok, akik a nyugtalanság tűzét még tovább akarja szítani, hogy eb'ben az Európában csak két hatalom szállt szembe ilyen nyíltan a zsidósággal. a két totális hatalom s ezeknek már elég sok kellemetlenségük volt e miatt. (Farkas István: Azok is megbánták már! Az egyik már nagyon bánja! Hitler már siránkozik!) Ne fe^ lejtsék el azt, hogy mi, magyarok, annyira gyöngék és szegények vagyunk, hogy nem nézhetünk szembe egy világáramlattal. Sokat beszélhetnénk arról a sokat cáfolt nemzetközi bojkottról, amely fájdalom, igenis megvan, kezd mutatkozni és amely ilyen politikai atmoszférával szemben elkerülhetetlen. A magyarság jövője szempontjából, az ország népének boldogulása szempontjából, a társadalom békéje szempontjából kérem tehát azokat, akik ennek a törvénynek alapeszméjén túl még megszégyenítő paragrafusait is e 1 akarják fogadni, hogy tekintsenek el attól és fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket azért nyújtottam be, hogy a javaslatot általánosságban elfogadhassam, mert él bennem a remény, hogy módosító indítványaimat majd elfogadják, meg fogják < szavazni. Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Gratz Gusztáv! Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Előttem 1 szólott t. képviselőtársam sok színes és eleven epizóddal tarkított beszédében a törvényjavaslatnak egyes részeiről olyan kritikát mondott, amellyel én minden tekintetben egyetértek. (Gr. Festetics Domonkos: De ön nem fogadja el, ő pedig elfogadja! Ez csodabogár!) Csak egyet nem tudok megérteni: hogy azokból a kritikai megjegyzésekből hogyan tudott a képviselő úr arra a következtetésre jutni, hogy végeredményben ezt a javaslatot mégis elfő gadja. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ezeknek az ő általa kifogásolt részleteknek megváltoztatásával a törvényjavaslat alapelvétől kellene eltérni és annál, aki ennek a törvényjavaslatnak alapelvét helyesli, nehezen tudom megérteni, hogy ezeknek a részleteknek módosítását miképpen tudja lehetségesnek tartani. Én a magam részéről nem tudom az én kritikai megjegyzéseimhői, amelyek a javaslatnak egyes részleteire vonatkoznak, azt a következtetést levonni, hogy ezt a javaslatot elfogadjam. (Rassay Károly: Úgy van! Ez a helyes!) Ennek indokait én itt a képviselőházban és a képviselőházon kívül is számtalanszor kifejtettem és azt hiszem, szükségtelen ezeket az indokokat itt teljes részletességgel megismételnem. Ellentétben azokkal, akik a zsidóságnak háttérbeszorítását a keresztény világfelfogásból eredő kötelességnek tartják, abban a nézetben vagyok, hogy a keresztény hit alapvető eszméivel jut ellenkezésbe az, aki különbséget tesz ember és ember között (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), aki az emberi méltóságot nem egyenlően tiszteli mindenkiben és aki az egyenlő jogokat különböző mértékben akarja adagolni, nem az egyes embereknek érdeme szerint, hanem külső' hovatartozásuk szempontjából. Ellentétben azokkal, akik a zsidójavaslatot a nemzeti politika egyik fontos követelményének tartják, a magam részéről arról vagyok meggyőződve, hogy ennek a javaslatnak végrehajtása úgy szellemileg, mint gazdaságilag úgy a világ megbecsülésében, mint a magyar utókor szemében is nem mint haladás, hanem mint egy sajátságos és sajnálatos eltévelyedés fog jelentkezni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Keresztény az, aki felebarátját úgy szereti, mint önmagát. Ez a javaslat nem ennek a felfogásnak jegyében áll. Nemzeti pedig az én meggyőződésem szerint az, ami a nemzetnek leginkább hasznára van, ám ez a javaslat az én hitem szerint annak kárára fog válni. Ha a javaslat nem jelentené a jogegyenlőségnek sérelmét, nem tudnám azt elfogadni, mert intézkedéseit nem tartom humánusoknak, ha humanitásuk ellen nem volna kifogásom, nem tudnám elfogadni, mert igazságtalannak tartom; ha igazságtalanságával meg tudnék alkudni, akkor azért nem tudnám elfogadni, mert azt tartom, hogy külső viszonylatban helyrehozhatatlan károkat fog felidézni, a magyarság belső életében pedig egyes virágzó területeken pusztító viharként fog végigsöpörni és nem tudom^ mit fog ott meghagyni és mit fog tönkretenni. Nem tartom tehát, t. Ház, ezt a javaslatot sem szükségesnek, sem hasznosnak, d© nem akarom a javaslat ellen ismételten fel'iozott érveimet megismételni és eziért csak néhány különleges szempontból szeretnék a javaslat intézkedéseivel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!