Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

2ÖÓ Az Országgyűlés képviselőházának 380. ülésé Í9S9márrzus ÍÖ^én, pénteJceM. toinat fenntartani, de a zsidók között akad sok, akivel szemben igen. (Mózes Sándor: A Talmudban nem testvérek!) A Talmud csak az ön tudománya. (Reisinger Ferenc: Mózes ne ismerné a Talimoidot? Hát ki az ördög ismerje? — Derültség. — Fábián Béla: Kötelező tantárgy­nak kellene a Talmudot megtenni, hogy legalább ne idézzenek belőle hamisan!) Arra, hogy ő job­ban tudja a Talmudot, mint én, csak a követ­kezőt felelhetem. Piccard tanár azt mondotta egy költőnek: Kár, hogy ön olyan szellemes és keveset tud. Én pedig azt felelem a képviselő úrnak, hogy kár, hogy olyan sokat tud, de ilyen kevéssé szellemes. (Derültség.) Ezzel el­intéztük a dolgot; remélem, többet nem kíván tőlem a képviselő úr. Elnök: Csendet kérek, méltóztassék ezt a személyeskedést abbahagyni. (Br. Berg Miksa: Így nem lesz vége soha a vitának! — Mózes Sándor közbeszól.) Mózes Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben! Drozdy Győző: Mindig bajom van ezekkel a Mózesekkel. (Reisinger Ferenc: Maradjon a Talmudnál! — Propper Sándor: Mózes marad­jon a kosárban!) Én tehát teljes meggyőződéssel csatlako­zom Zsitvay t. képviselőtársunknak ahhoz a javaslatához, amely azt akarja kimondatni, hogy az 1848 előtt már itt élt zsidó családok, valamint a már 1867 előtt kikeresztelkedettek teljesen vétessenek ki ennek a törvénynek ke­retei közül. Előttem szóló t. képviselőtársamnak igaza volt abban, hogy nem éppen a zsidóságnak, hanem inkább a kapitalizmusnak a bűneiről kellett volna először is intézkednünk. Mert ha igaz az, hogy a kartel zsidószervezet, (Far­kas István! A kartel kapitalistaszervezet!) akkor a kartelek lebontásával a kormány igen nagy célt szolgált volna a társadalom érdeke­ljen. Egyesek fenyegetőznek már azzal is, hogy még ezzel a zsidótörvénnyel sem fejeződött be a mártirsors, hanem jön a harmadik törvény. Ne felejtsék el, hogy a világban már másféle szelek fújnak, ne felejtsék el azok, akik a nyugtalanság tűzét még tovább akarja szí­tani, hogy eb'ben az Európában csak két hata­lom szállt szembe ilyen nyíltan a zsidósággal. a két totális hatalom s ezeknek már elég sok kellemetlenségük volt e miatt. (Farkas István: Azok is megbánták már! Az egyik már na­gyon bánja! Hitler már siránkozik!) Ne fe^ lejtsék el azt, hogy mi, magyarok, annyira gyöngék és szegények vagyunk, hogy nem nézhetünk szembe egy világáramlattal. Sokat beszélhetnénk arról a sokat cáfolt nemzetközi bojkottról, amely fájdalom, igenis megvan, kezd mutatkozni és amely ilyen po­litikai atmoszférával szemben elkerülhetetlen. A magyarság jövője szempontjából, az ország népének boldogulása szempontjából, a társa­dalom békéje szempontjából kérem tehát azo­kat, akik ennek a törvénynek alapeszméjén túl még megszégyenítő paragrafusait is e 1 akarják fogadni, hogy tekintsenek el attól és fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket azért nyújtottam be, hogy a javas­latot általánosságban elfogadhassam, mert él bennem a remény, hogy módosító indítványai­mat majd elfogadják, meg fogják < szavazni. Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Gratz Gusztáv! Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Előttem 1 szólott t. képviselőtársam sok színes és eleven epizóddal tarkított beszédében a törvényjavas­latnak egyes részeiről olyan kritikát mondott, amellyel én minden tekintetben egyetértek. (Gr. Festetics Domonkos: De ön nem fogadja el, ő pedig elfogadja! Ez csodabogár!) Csak egyet nem tudok megérteni: hogy azokból a kritikai megjegyzésekből hogyan tudott a képviselő úr arra a következtetésre jutni, hogy végeredményben ezt a javaslatot mégis elfő gadja. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ezeknek az ő általa kifogásolt részle­teknek megváltoztatásával a törvényjavaslat alapelvétől kellene eltérni és annál, aki ennek a törvényjavaslatnak alapelvét helyesli, nehe­zen tudom megérteni, hogy ezeknek a részle­teknek módosítását miképpen tudja lehetsé­gesnek tartani. Én a magam részéről nem tu­dom az én kritikai megjegyzéseimhői, ame­lyek a javaslatnak egyes részleteire vonatkoz­nak, azt a következtetést levonni, hogy ezt a javaslatot elfogadjam. (Rassay Károly: Úgy van! Ez a helyes!) Ennek indokait én itt a képviselőházban és a képviselőházon kívül is számtalanszor kifejtettem és azt hiszem, szük­ségtelen ezeket az indokokat itt teljes részle­tességgel megismételnem. Ellentétben azokkal, akik a zsidóságnak háttérbeszorítását a keresztény világfelfogás­ból eredő kötelességnek tartják, abban a né­zetben vagyok, hogy a keresztény hit alapvető eszméivel jut ellenkezésbe az, aki különbséget tesz ember és ember között (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), aki az emberi méltó­ságot nem egyenlően tiszteli mindenkiben és aki az egyenlő jogokat különböző mértékben akarja adagolni, nem az egyes embereknek érdeme szerint, hanem külső' hovatartozásuk szempontjából. Ellentétben azokkal, akik a zsidójavasla­tot a nemzeti politika egyik fontos követelmé­nyének tartják, a magam részéről arról va­gyok meggyőződve, hogy ennek a javaslatnak végrehajtása úgy szellemileg, mint gazdasági­lag úgy a világ megbecsülésében, mint a ma­gyar utókor szemében is nem mint haladás, hanem mint egy sajátságos és sajnálatos elté­velyedés fog jelentkezni. (Úgy van! a szélső­baloldalon.) Keresztény az, aki felebarátját úgy szereti, mint önmagát. Ez a javaslat nem ennek a felfogásnak jegyében áll. Nemzeti pe­dig az én meggyőződésem szerint az, ami a nemzetnek leginkább hasznára van, ám ez a javaslat az én hitem szerint annak kárára fog válni. Ha a javaslat nem jelentené a jogegyenlő­ségnek sérelmét, nem tudnám azt elfogadni, mert intézkedéseit nem tartom humánusoknak, ha humanitásuk ellen nem volna kifogásom, nem tudnám elfogadni, mert igazságtalannak tartom; ha igazságtalanságával meg tudnék al­kudni, akkor azért nem tudnám elfogadni, mert azt tartom, hogy külső viszonylatban helyrehozhatatlan károkat fog felidézni, a ma­gyarság belső életében pedig egyes virágzó te­rületeken pusztító viharként fog végigsöpörni és nem tudom^ mit fog ott meghagyni és mit fog tönkretenni. Nem tartom tehát, t. Ház, ezt a javaslatot sem szükségesnek, sem hasznosnak, d© nem akarom a javaslat ellen ismételten fel'iozott érveimet megismételni és eziért csak néhány különleges szempontból szeretnék a javaslat intézkedéseivel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom