Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 379. közölték. (Fábián Béla: Ugylátszik, sokszor dicsérte!) Nekem nem kell a multamat megtagadnom. Beszéljünk egyszer őszintén: Hibáztatom azokat az egyes budapesti lapokat is, amelyek, hogy állandó yízumjuk legyen a Csehszlovákiába való bejárásra, nem foglalkoztak eleget velünk, a magyar kisebbséggel, mert nem lehetett, akkor kitiltották volna őket és ezek sem figyelmeztették a zsidóságot arra, hogy milyen következményekkel járhat az, amit tesznek, ellenben a magyar belpolitikai problémák élénk, kirívó feltálalásával olyan hangulatot teremtettek a zsidóság körében nálunk, hogy az még inkább szította az elszakadási törekvéseket. (vitéz Hertelendy Miklós: Szinte hazaárulás ez!) Én nem használok ilyen súlyos kitételeket, csak megállapítom, hogy nagyon fájdalmasan tapasztaltuk, hogy Jack Hiltonról és zenekaráról oldalakat lehetett olvasni ezekben a lapokban, ele amikor kiutasítottak közülünk valókat, amikor az állampolgársági sérelmek felmerültek, egy szót sem lehetett erről olvasni, mert nem volt szabad támadni Masaryk és Benes tákolmányát. (Buchinger Manó: Ott is dicsérték, itt vannak a lapkivágások, felolvasom, ha akarja!) Vállalom minden lapomat. De tessék megvárni, amíg továbh mondom. Lesz dicsérő szavam azokról, akik megérdemlik, (vitéz Hertelendy Miklós: Valóban nagyon tárgyilagosan beszél.) Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a zsidókérdéssel kapcsolatban a felvidéki megszállás alá került zsidóság magatartásáról. Ezzel szintén én foglalkoztam a legtöbbet. Szóvá kellett tennem. — csak pár kirívó példát hozok fel, amelyeknek nem volt visszhangjuk ideát — hogy Pozsonyban éppen három Árpád keresztnevű zsidóvallásu ember volt az, aki szervezkedést kezdeményezett,, hogy a 'zsidók vailljáfc magukat szlovák nemzetiségűeknek és hagyják el magyarságukat. Nem beszélek dr. Kácz Gyuláról, — ezt a cikkemet nem közölték le Budapesten — aki azzal dtiosekedett a pozsonyi tartománygyűlésen, hogy a zsidóságnak köszönheti Csehszlovákia, Masaryk és Benes, hogy Pozsonyban, XJngvárott és Kassán a magyarság arányszáma 20% alá került, mert a zsidóság nem vallotta magát magyarnak. (Gr. Apponyi György: Az Esti Kurir támadta meg Reiszt ezért a beszédért!) Tessék csak rámbízni, majd szó kerül arra is. Megvan nálam, mert a 20 év alatt minden újságot, minden röpiratot, mindén plakátot eltettem. 1930 novemberében soktízezer, sokszázezer példányban adatott ki egy óriási plakát, amelynek címe: »Zsidó, fizess«, és amely arra szólította fel a szlovákiai és kárpátaljai zsidóvallásu, de magyar anyanyelvű közönséget, hogy válaszként és megtorlásként arra, ami Magyarországon történik, egyetlen zsidó se vallja ott magát magyar anyanyelvűnek, magyar nemzetiségű- i nek, bármennyire is az, hogy némuljon el a j magyar szó az egész Szlovákiában és a Kárpátalján. (Fábián Béla: Reiszért mi nem felelünk!) Nem teszem ezért a képviselő urat felelőssé. (Fábián Béla: Az ottani zsidókat sem lehet felelőssé tenni érte! — Gürtler Bénes: : Fogja be a száját! — Fábián Béla: Hol tanulta ezt a hangot? — I {.assay Károly: Paphoz nem j illik így gorombáskodni!) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, he.zavarja a szónokot, ha mégegyszer zavarja, a mentelmi bizottság elé fogom utasítani. (Zaj a baloldalon.) Gürtler képviselő urat rendreutasítom. R. Vozáry Aladár: Nekem megvan az ungvári v ülése 1939 márciits 9-én, csütörtökön. 255 magyarnyelvű Zsidó Néplap című újság, amelyik 1936 szeptemberében, októberében, novemberében, decemberében heteken át azt hirdette magyar nyelven, hogy egyetlen zsidóvallásu ember se vallja magát magyar anyanyelvűnek; némuljon el a magyar szó Ungvárott, Munkácson, Beregszászon, Kárpátalján. (Rassay Károly: Voltak ott is rongy-emberek!) Én nem teszek önnek szemrehányást, (Rupert Rezső: Mégis önre szavaztak!) én csak elmondom, hogy elmondhassam a dolog másik részét is. (Rassay Károly: Nem szabad általánosítani!) Azt mondottam: ez a zsidó újság, ez a zsidó ember. (Rassay Károly: Az rongy ) Még szomorúbb ügyre mutatok rá. Munkácson a különböző ciklusok alatt a zsidó pártoknak 14—17 képviselője volt a városi képviselőtestületben. Munkácson volt egy ember, Nedeczey Jánosnak hívták, valaha a magyar parlament tagja volt, aki egész hosszú életeiben, talán a keresztény magyarság, a magyar paraszt rovására — a Schörborn-család jószágigazgatója volt — a zsidóságot támogatta. Amikor a recepciós törvényről volt szó a felsőházban 1895-ben, három szavazat hiányzott, hogy egyenlők legyenek a mellette és ellene levők szavazatai. Nedeczey János felutazott Bécsbe és megkérte az uralkodó-családdal rokon Schönborn-család tagjait, hogy jöjjenek le, de ne csak ők maguk, hanem hozzanak magukkal királyi hercegeket is, hogy a felsőházban a recepciós törvény megszavazását biztosítsák. Ezt zsidó ember írta meg és, uraim, 1923-ban, amikor ez a Nedeczey János lépett fel Ungvárott polgármesternek, 17 zsidópárti képviselőtestületi tag (közül e<gy sem akadt, aki erre az emberre adta volna le szavazatát, hanem dr. Bejse Vaclavra, egy Isten tudja, honnan, miféle idegenből ideszakadt, ki tudja, milyen multu, milyen törekvésű és egyéniségű emberre. Ne csodálkozzon tehát senki, hogy mélyen megütött bennünket a zsidóság nagy többségének magatartása, amikor egy sem akadt, aki Nedeczey Jánosra szavazott volna. Meg kell állapítanunk azt is, hogy kevés kivétellel zsidóvallásu emberek szerkesztették a csehszlovák kormány magyar lapjait, amelyeg a legdurvábban támadták, a külföld előtt denunciálták fegyverkezési és más vonatkozásban Magyarországot, a legdurvábban támadták Magyarország legelső vezetőit, minden törekvésük az volt, hogy osztályérdekek, szakmai és más partikuláris kérdések és előnyök előtérbe helyezésével szétszaggassák a magyarságot, hogy mennél kisebb legyen a magyar jövőért küzdők tábora, hogy mennél jobban gyengítessék az odakerült magyarság nemzethűsége. Mérhetetlen kárt okoztak ezek az emberek, a városi zsidóságnak az a része, amely ezeknek a pártoknak az élére állt, akik a cseh és a nemzetközi munkáspártok élén mindig támadtak bennünket, a nélkül, hogy okuk lett volna rá, csak azért, mert így akarták Benes, Soukup, Derer, Behyne meg a többi urak, akik a magyar iskolákat bezáratták, egy magyar iskolát sem engedtek nyitni, pedig magukat szociáldemokratáknak, Benes-, Masaryk-féle humanistáknak nevezték. Hogy miképpen politizált a zsidóságnak egy nagy része, erre nézve jellemző a következő eset. 1923-ban Benes későbbi köztársasági elnökhöz hívattunk abból a célból, hogy megtárgyaljuk, miként rendezzük be a saint germiani szerződésben és a csehszlovák alkotmánytörvényben autonómnak biztosított Kárpátalja belső életét, hogy miként elégíttessék ki «a, (kárpátaljai lakosság és az őslakosság. A 39*