Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. 24 1 a búza árának eső tendenciája mellett a liszt­kivitel csak olyan nagy ráfizetéssel lett volna lehetséges, amelyet nem lett volna érdemes erőltetni. (Mozgás.) Egy további pont a vajkivitel kérdése. A vajkivitelnél közismert a száj- és körömfájás hatása. Egyébként pedig a vaj alapanyagá­nak, a tejnek ára az egész esztendő folyamán mitsein változott, itt tehát egy olyan konstruk­cióval állunk szemben, amely állandó értéke­sítési lehetőséget biztosít a tejgazdaság szá­mára, tehát az országon belül semmiféle káro­sodás ebből elő nem állott. Egyszerűen keve­sebb volt az exportlehetőség és csak ezt hasz­náltuk ki, egyébként azonban kívánatos volna, bogy a százalékos megoszlás minden agrárter­méknél ilyen legyen a klíringes és a nemr klíringes kivitel között. Az ipari kivitel terén van kiseb(b vissza­esés, ha jól emlékszem 230 és 205 millió körül van az ingadozás. Ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, hogy a múlt esztendőben tör­tént egynéhány olyan esemény, amely a kül­kereskedelmi viszonyokat nemcsak kicsit érin­tette, hanem gyökeresen fel is forgatta. Itt volt az Anschluss kérdése, azután az egész cseh válság, amelynek folyamányaképpen majdnem háborúba keveredtünk. Világos, hogy ezek hatásának jelentkeznie kell a kül­kereskedelemben. Az a körülmény, hogy a kül­kereskedelem 'többlete »majdnem hajszálnyira ugyanannyi volt 1938 J b an, mint 1937-ben, azt bizonyítja, hogy a kormányzati politika tekin­tetében itt valami különösebb hibát felróni nem lehet- Ez vonatkoznék a kivitel kérdé­seire. Szó volt azután az építőipar kérdéséről. Amikor háború van küszöbön, vájjon van-e kedvük az embereknek építkezni? De nemcsak építkezni nincs kedvük, hanem nincs senkinek sem kedve hosszúlejáratú befektetésekre ilyen időkben. Elismerem, a zsidókérdés rendezése is kiihatott, de ezt mindig bevallottuk és állí­tottuk, hogy ennek a lépésnek gazdasági kon­zekvenciáival szembe kell nézni. E konzekven­ciákat mégis meghaladják jelentőségben a külkereskedelmi és külpolitikai bizonytalansá­gok, amelyek egészen természetesen elveszik az embereknek befektetési kedvét, az emberek ily körülmények közt nem igyekeznek hosszú látra berendezkedni gazdasági téren. Ugyanez áü az idegem forgalomra. A nyár­tól, augusztustól kezdve a kiéleződött külpoli­tikai helyzetiben vájjon kinek volt kedve utazni % Méltóztassék megnézni töblb külföldi országot: Franciaországot kivéve, azt hiszem valamennyi ország idegenforgalma visszaesett. Ezeket voltam bátor röviden megjegyezni azokra a, vádpontokra nézve, amelyeiket méltóz­tatott felhozni. Most itt volt még a betétek kérdése. A be­tétek tekintetében a helyzet a következő. Most az összes (betétekről fogok beszélni «i postataka­rékpéinztári betéteken kívül. A takarékbetétek áHlaga ,a fővárosiban és a vidéken együtt 1938 január végién 932 millió volt, iáé összes betéteké, — a folyószámláik állományával együtt — 1623 millió. Márciusban, áprilisban és májnsban, de főleg márciusban volt a nagy betétkiáramlás az Anschluss következtében előállott külpolitikai bizonytalanság következményeképen és ez csak május végére szűnt meg. E három hónapi perió­dusban kiment »ai takarékbetétekből 89 millió, az összes betétekibiől valamivel több, 94 millió. A másik periódus, amelyről ismét nem tehet a kormány, a szeptemberi háborús feszült­ség. Ebben az időben 144 millióval csök­kentek a takarékbetétek, 157 millióval csökken­tek az összes betétek. Ha a két csökkenési perió­dust Összeadom, a külpolitikai helyzet folytán előállott IbetétcsÖfekenés a takarékbetéteknél 233 millió volt, az összes betéteknél 251 millió. Ha viszont összehasonlítom a múlt évi január végi betétállományt a mostani januárvéjgi állomány­nyal, azt találjuk, hogy a 233 milliós külpoli­tikai okokbót előidézett takarékbetétcsökkenés dacára az összes csökkenés a taikarékbetéteknél csak 116 millió, tehát 117 millió visszajött, il­letve ennyi gyarapodás állott be. A másik olda­lon pedig, az összes betétek csökkenése 251 mil­lió helyett csak 100 millió, tehát ott 151 milliós hetétemelkedés, illetőleg visszaáinatmlás állott he egyéb tényezőkből kifolyólag. A helyzet tehát az, hogy a külpolitikai bo­nyodalmak következtében előállott kiáramlás részben feltöltődött a normális betétsziaporodás, illetve a helyzet megnyugvása következtében. Egyéb következtetéseket ebből levonni nem le­het. r \ • Szeretnék azonban néhány olyan adatot kö­zölni, amelyre iss igen t. képviselő úr nem tért ki, s melyről sem ő, sem az ugyanazon húrokat pengető liberális sajtó nem szokott megemlé­kezni és ezek a következők.^ Tetszett röviden említést tenni az ipari munkáslétszám kérdéséről. Az állami munka­közvetítő hivatalnak sajnos nagyon kicsiny forgalma van még manapság, mert nem köte­lező formában működő intézmény. A jövő hé­ten megjelennek a következő adatok a gazda­ságkutató intézet legújabb jelentésében, majd méltóztatnak olvasni. 1938 decemberében az ipari munkáslétszám 721.000 volt, egy évvel ezelőtt 629.000. Itt tehát 90.000 főnyi emelkedés van. (Rátz Kálmán: De most újabb depresz­szió van!) Minden télen szokott lenni, ez egy szezonig tartó depresszió. A kifizetett munkabé­rek összege 1937 utolsó negyedében 205 millió pen­gő, 1938 utolsó negyedében 232 millió pengő, tehát 27 millióval több a munkabér. Ha ugyan­eaalatt az idő alatt meigmézzük a lét fenntartási indexet, az 1939 januárjában 94*6 , 1938 január­jában 97*6, tehát egy három "pontos olcsób­bodás állt be. Ennek következtében a reálmun­kabér tekintetében is kedvező változás történt. Az ipari termelés volumenjének van egy fő­indexe, amely azt hiszem — lehet, hogv a számiban tévedek — 56 iparág termelési adatai alapján van összeállítva. Az 1929-es esztendőt alapul véve a bázisszám 100. Negyedévenkdnt állítják össze ezt az ipari termelési indexet. Az adatok a (következők. A termelési index 1937 első negyedében 123.7, a második negyedében 124.3, a harmadik negyedében 129.7, negyedik negyedében 140.6. 1938 elején egy depressziós hullámba kerülünk bele, amely kimélyül a má­sodik negyedben az Anschluss következtében előidézett bizonytalanságban. 1938 első negyede 120.9. a második negyede 108.9, a harmadik ne­gyede 124.6, a negyedik negyede 146.9. < Tehát nemcsak behoztuk az esést, hanem föléje ke­rültünk az előző évi aránylag igen magas^ ter­melési index számoknak. A textilipar konjunk­túrája 1937-ben igen kitűnő volt, álladóan 190 körüli indexszámmal. Ez az idén, 1938 elején leesett 155.5-re, a második negyedben 135.5-re, a harmadik negyedben emelkedett 164.4-re és a, negyedik negyedben 187.9-re. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom