Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

230 Az országgyűlés képviselőházának 378. mert lehetséges, hogy nemcsak Makón, hanem az ország más részén is előfordulnak ilyen sajnálatos esetek, (vitéz Hertelendy Miklós: Nagyon helyes, ne csapják be a kisembereket! — vitéz Sebestyén Kálmán: Nem a Faksz. csapja be!) Makó város szociális viszonyai rendkívül súlyosak és kedvezőtlenek. Amikor én 1935-ben Makóra kerültem képviselőnek, mint felvidéki származású ember, egyszerűen megdöbbentem azon a helyzeten, amelyet Makón találtam és tapasztaltam a szegény, mezőgazdasági napszámosmunkából élő proletár lakosság körében. Makó városa, amint igen jól méltóztatnak tudni, ott fekszik Szeged mellett. A legtermékenyebb földje, a legszorgalmasabb emberek laknak a város határában, akik kora hajnaltól késő estig dolgoznak a földeken és a makói búzának, a makói hagymának és egyéb terményeknek nemcsak az országban, hanem az egész világon hírük és nevük van. Mégis Makón találjuk a legnagyobb nyomorúságot azoknak körében, akik a mezőgazdaságban két kezük munkájával keresik kenyerüket. Makó város lakosságának közel 25%-a, több mint 8000 ember, teljesen nincstelen, szegény mezőgazdasági munkás és ez a nagytömegű proletariátus a ; város két részén helyezkedett el legnagyobb számban. Az egyik ilyen proletár-negyedet Honvédnek hívják. Ezt is elmondom, mert ez is jellemző apáink vagy nagyapáink hibáira és bűneire, amelyek előtt nem szabad szemet hunynunk. Az 1848—49. évi szabadságharc után hazatért honvédek, a szabadságharc hősei, rokkantjai és leszármazóik ott álltak fedél nélkül. Akkor a város nagylelkűen kijelölt számukra egy területet, hogy ott letelepedhessenek és házakat építhessenek maguknak. Ez olyan terület, amely az év nagy részében víz alatt áll, csak egyps kisebb kiemelkedő dombjai vízmentesek. Ezen a területen tavasszal talajvizek fakadónak fel, a környékről egy árimentesítő csatornán keresztül imég idegen vizek is kerülnek oda. Ez a terület tehát mindig a legegészségtelenebb volt és mégis a 48-as honvédek leszármazói itt találtak otthont. Ezért hívják ezt a városrészt ma is Honvédnek. Ezen a területeim ma több, mint 5000 ember lakik. Hogy ímdlyen viszonyok között, azt nem is méltóztatnak elképzelni. Van ezen a területen 1046 cseróptpel fedett ház, de ugyanakkor van 158 olyaini putri, sárból épített barlanglakás, amelynek a fedele is sár és ezekben a putrikban nemcsak egy, hanem, sokszor 2—3 család is húzza meg magát, úgyhogy egy ilyen kis putriiban, amely Összesen neun több, mint 6—8 légköbméter, 10—12—15 ember lakik összezsúfolva. ' Méltóztassék elképzelini, hogy mit jelent ez közegészségügyi szempontból. Nedves, talajvizes területen, ahol minden bútor, — ha akad valahol bútor — két nap alatt megpenészesedík, ahol miem lehet deszkapadlót beépíteni, mert fél év alatt elkorhad, elrothad, a tüidővész és egyéb betegségek szedik az áldozatokat. Pedig a makói nép körében, 'amely majdmem színtiszta magyar, még eddig, hála az égnek, nincsen egykerendszer. ott imég van Isten áldása. De hogyan: /nevelje fel az a szerencsétlen a r gyermekeit, amikor egy ágyban sokszor négyen—öten felváltva alusznak? Közerkölesiségről nem is kívánok beszélni. Elképzelhető-e közerkölosileg olyan helyen, ahol idős férfiak és mők, valamint a legkisebb gyenmekek, szóval az összes generációk imindkét nénihez tartozó ülése 1939 március 8-án, szerdán. ' • tagjai együtt vannak? Ez olyan nyoimortanya, amelyhez foghatót nem lehet Magyarországon találni. Amnak igazolására, hogy nem én színezem ki ezt a képet, felolvasom Makó város tanácsjegyzőjének a napokban megtartott rendkívüli közgyűlésen megtett jelentését, amely szerint a bajok már olyan mérvet öltöttek, hogy az utóbbi heteikben ezen a telepen: két ház omlott össze, mind a kettő éjnek idején. Szerencsére a lakók még ki tudtak menekülni, csak kisebb sérülések érték őket. Amikor a polgármester elrendelte ezeknek a házaknak azoinnali felülvizsgálatát, megállapította, hogy 17 ház életveszélyes állapotban van. Ezek közül hármat azonnal le kellett bontani, lakóit ki kellett lakoltatni. Még 26 olyan ház vaini, amely, ha gyorsan nem ducolják alá, szintén összeomlásra kerül. Megemlítem azt is, hogy 1937 tavaszán, amikor szintén igen erős talajvizek és tavaszi esőzések voltak, ugyancsak több ház összeomlott és akkor a város saját eszközeivel 75 házat ajmnyira^ajmennyire rendbeliozott, aláfalazott. De ez is csak ideiglenes megoldás volt; ezek a házak ma már újból átépítésre szorulnak, úgyhogy ezt a telepet feltétlenül ki kell telepíteni. A Makói Újság február 28-i száma, a kormánypárt hivatalos helyi sajtóorgánuma a következőket írja (olvassa): »Dr. Kerekes Vilmos —• ő a tanácsjegyző — ismertette a probléma előzményeit és a hivatalos javaslatot. A Honvéd városrésszel kezdte, mely valamikor mocsaras, zsombékos disznólegelő volt. 1861-ben a 48-as honvédek jutalmazására ezt a területet szemelték ki s itt osztották ki a katonatelkeket ... Ez a város_ legalacsonyabban fekvő, szikes, vizenyős mélyedése, amely valósággal gyűjtője a környező vadvizeknek és a felfakadó talajvíznek... El is határozták nemrég, két évvel ezelőtt — állapítja meg a tanácsjegyző úr — ennek a városrésznek a kitelepítését (Görgey-akeió)...« Ezt Görgey-akciónak nevezik. Akkor még kormánypárti voltam, de a lap még ma is megemlékezik rólam (tovább olvassa):... »s bár határozott ígéretek is él? (hangzottak magasabb helyről, a dologból mind a 'mai napig nem lett semmi. Itt 17 házat nyilvánítottak életveszélyesnék a ^szakértők. Ezek közül 14-et azonnal ki kellett javítani.« Ügy érzem, hogy amikor mindnyájan jóiszándékkal vagyunk eltelve abban az irányban, hogy a magyar népet emheri megélhetéshez juttassuk, akkor első kötelességünk arról gondoskodni, hogy a munkában kifáradt napszámosoknak és hozzátartozóiknak megfelelő otthonuk és lakásuk legyen,. Ez kötelességünk nemcsak, velük, hanem fajtánkkal és nemzetünkkel szemben is. A házbeomlásokról szóló jelentések beérkeztek, a vizsgálat megindult. En azonban ismerem a bürokratizmusnak ezernyi útvesztőjét és tudom, hogy amikor több hatóságnak kell ugyanabban a kérdésben intézkednie és felelősságben osztoznak, akkor az ilyen kérdések csálíc nagyon-nagyon hosszú idő alatt szoktak elintézést nyerni. Azt kérem tehát a kormánytól és elsősorban a belügyminiszter úrtól, hogy olyan esetben is, mint. ez, amikor itt van a fenyegető veszély, amikor hivatalosan .megállapítják, hogy 75 házból ki kell lakoltatni a lakókat, mert ottlakásuk életveszélyes, tessék rendkívüli gyorssegéllyel segíteni azokon a lakókon, hiszen tudjuk, hogy ahol árvíz, tűz-