Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. politikát még olyan arányban sem, mint ahogyan azt az utóbbi időben a kormány maga keresztül viszi. Debrecenben, az én kerületemben ugyancsak a szabadcsapatból hazakerült fiatalemberek tiszteletére a Máv.-mühelytelepen egy nagyobb díszes helyiségben rendezett vacsora alkalmával a szabadcsapat rendezőbizottsága ünnepi beszéd megtartására hívta meg főispánunkat, aki azonban betegsége miatt nem jöhetett el. Amikor engem, mint a párt vezetőjét meghívtak, nagyon természetes, hogy elmentem és szándékoztam néhány szóval üdvözölni vagy éppen méltatni őket, megemlékezvén azokról a dolgokról, amelyeket a nemzeti szocialista mozgalom, a Felvidék víszszaszerzése érdekében egyénei által vagy akár mint párt együttesen végzett. A belügyi hatóság gondos előrelátója Debrecenben, Lám Dezső főkapitány úr igyekezett engem lebeszélni, hogy ne csináljak politikát, ne vigyünk bele politikát, ezek katonaemberek és a katonaemberek nem politizálhatnak, nem jöhetnek el azok a katonák, akik éppen érdekelve voltak a szabadcsapatoknál. Én tényleg elállottam beszédemtől és csupán a párthelyiségben tartottam meg a kis jelvénykiosztó ünnepséget. Ezt a jelvényt ma is büszkén viseli minden nemzeti szocialista, aki pártomhoz tartozik. Ez a jelvény hármas halmon a felkelő nap sugaraiban rohamra induló nyilaskeresztes vitézt ábrázol. Minden nemzeti szocialista a szíve felett viseli büszkén és boldogan. Kijelentem azt is, hogy olyan hivatalbeli emberek is, akik ugyan nyilvánosan és a belügyi hatóság tilalma folytán nem lehetnek a párt tagjai, de annak idején a szabadcsapatban együtt harcoltak, együtt hozták át a géppuskákat, együtt rohamoztak és igyekeztek a magyar nemzet határait bővíteni, ezek is ott voltak, megkapták a jelvényt és szintén boldogan viselik azt. Arra kérem a távollevő belügyminiszter urat, hogy ezt a mi mozgalmunkat, ezt a teljesen nemzeti szocialista, abszolút magyar, kizárólag a nemzet boldogulását, célját munkáló pártot és mozgalmat olyan jószívvel és jóindulattal bírálja el, mint ahogyan ennek a pártnak minden legkisebb tagja is teljes lelkével, maradéktalanul munkálja a szent magyar ügyet. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik gróf Pálffy-Daun József képviselő úr interpellációja. Kérem annak felolvasását. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi külügyminiszter úrhoz. 1. Tud-e arról a magyar királyi kormány, hogy Spanyolországban a nemzetközi f vörös brigád soraiban Magyarországból származó önkéntesek is harcoltak és hogy ezeknek az önkénteseknek egy része jelenleg francia területen tartózkodik? 2..Tett-e lépéseket a magyar királyi külügyminiszter úr a nemzetközi vörösi brigád e magyar tagjainak sorsával kapcsolatosan? Ha még nem tett, milyen lépéseket szándékozik tenni \ 3. Milyen intézkedéseket fog a királyi kormány életbeléptetni, haezek a Magyarországiba való visszatérést megkísérelnék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! A kommunistaellenes paktumhoz való csatlakozásunk után és a ráma—madridi új tengely kialakulásával kapcsolatban egy kérdést kell felvetnem a t. Ház előtt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 8-án, szerdán. 223 Az egész francia sajtó, leginkább azonban a Jour és a Paris Soir január 30. és február 10-e között többízben beszámolt arról, hogy a nemzetközi brigádhoz tartozott s a franciaspanyol határon átmenekült emberek között számos magyar honosságú, magyar származású önkéntes: volt. A »Függetlenség« a helyszínre kiküldte munkatársát, vajda Ferencet, az »Üj Magyarság« pedig Benedek Károlyt, akik ugyancsak jelentették személyes tapasztalataik alapján, hogy a menekült vörösök között igen sok magyar Jionosságú is van. Most, hogy a vörös uralom végleges likvidálása, mint látjuk, küszöbön áll, kétségtelen, hogy Franco kormánya, ha kell, véresen mieg fogja torolni azokat a rablásokat, gyilkosságokat és szándékos emberkínzásokat, amelyeket a spanyol vörösök elkövettek. Sajnos, azonban az igazság ökle igen sok esetben nem fogja utóiérhetni azokat, akik francia területre menekültek. Mi, akik 20 esztendővel ezelőtt egy rövid időre belekóstoltunk a vörös demokráciába, átérezziik a spanyol nép szenvedéseit, amelyek ma-holnap már három éve tartanak. Joggal feltehető, hogy a három év alatt sokszázezer ártatlan ember életébe kerülő rablóhadjáratban a nemzetközi brigádokban vörös katonákként bizonyára büntetett előéletű kommunisták szerepelnek, ahol úgyszólván aaiinden ember a békés lakosság saázait gyilkolhatta • rakásra, mint ahogy arról objektív tudósítások számolnak foe. Mindezek a rablások és gyilkosságok, a gyilkosságoknak és vérözönnek ezek az orgiái pedig a nélkül történtek meg, hogy az Emberi Jogokat Védő Liga akárcsak egy szót is emelt volna ezek ellen. Hivatalos spanyol közlések szerint, az évek során Összegyűjtött adatokból csak néhányat óhajtok megemlíteni. így például, hogy Jaenben, egy napon, az egész lakosságot csak azért mészárolták le, mert antimarxista felfogású volt. Egy más napon a templom oltárán 90 embert végeztek ki s olyan rombolást és pusztítást vittek végbe, amely csak a nyugati fronton és az olasz fronton elpusztított városok sorsához hasonlítható. így például számos várost, mint Belchitét, egyáltalán nem lesz lehetséges újból felépíteni, hanem a várostól néhány kilométerre kell majd a nemzetieknek az új várost felépíteniük. De hogy képet alkossunk magunknak, hogy vörös részről külföldről — például csak Szovjet-Oroszországból — milyen óriási hadianyagot kapott a vörös kormány, ebből a célból csak néhány adatot fogok felsorolni, külön kiemelve azt, hogy minden adat 1938 augusztus 1-ei állapotában értendő, vagyis nem számítódnak be ezekbe az adatokba azok a hadizsákmányok, amelyeket a nemzeti sereg, Franco hada, azóta vett birtokába. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden felolvassam a hadi felszerelésre vonatkozó adatokat. E szerint 60 aknavetőt, 481 tankot, 501 ágyút, 957 bombavetőt, 4004 géppuskát, 5009 golyószórót, 90.383 szuronyt, 248.314 ismétlő puskát, 667.000 pisztolyt, 1,480.000 tüzérségi lövedéket, 15 és x

k millió kézigránátot és majdnem 418 millió gyalogsági puskatöltényt zsákmányoltak. A spanyol vörös front teljes összeomlása után azonban ezek az adatok még sokszorosukra fognak rúgni. Értesülésem szerint éppen ezért, tudva azt, hogy magyarok is vannak a Franciaországba szökött vörös brigád tagjai közt, a külügyminiszter úr elrendelte pácrizsi (külképviseletünknek, állapíttassa meg Franciaországban, hogy 34