Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. 221 hangoztatja a nemzeti szocialista ideológiához j való kapcsolását, egy egészen új szellemiségnek a közéletbe való bevitelét, ugyanakkor teljesen más vonalon mozog intézkedéseivel. A Magyar Nemzeti Szocialista Mozgalom szervezése során Szendehelyen párthelyiséget akartunk nyitni. Már pár év óta tart, hogy állandóan elutasítják a pártvezetőséget, azzal az indokolással, hogy kicsi a helyiség, hogy nádfedeleles, hogy nem elég világos, nem padlózott és így tovább. Szendehely község olyan területen fekszik, ahol a püspöki uradalom a falu határáig ér, ahol a községnek egy talpalatnyi földje sincsen, ahol a nyomort minden demagógián túl a kormány helytelen intézkedései, a földbirtokeloszlásnak a mai napig elodázott megoldása okozza. Ezen a helyen most már olyan helyiséget igyekezett a csoport kibérelni, amely — ezt joggal és határozattan állíthatom — a község egyik legszebb, legtágasabb, legegészségesebb épülete. Több mint SO köbméter maga a helyiség, jól padlózott, három nagy ablakkal, hozzáférhető, tehát az ellenőrzés szempontjából megfelelő, még a csendőrök felvonulására is kitűnően alkalmas tágas utca mellett fekszik. Á főszolgabíró azzal utasította el ezt a kérelmet, hogy a körorvosi vélemény közegészségügyi szempontból nem tartja megengedhetőnek ott azon a helyan a pálthelyiség megnyitását. Kijelenthetem, hogy maga a községháza sincsen egészségügyi szempontból olyan megfelelő, mint ez a párthelyiség. Azonkívül rendkívül bántó és személyemet is érintő, amikor azt mondja a főszolgabíró elutasító végzésének indokolása bari,

( hogy a magyar nemzeti szocialista párt működése azért sem engedhető meg ott, meet pán germán és magyarellenes agitációyal dolgozik. Ha a főszolgabíró úr meggyőződött arról, hogy ez a csoport pángermán agitáaióval, magyarellenesen aolgozik és nem tett ellene semmit, akkor a főszolgabíró úr nem teljesíti a kötelességét! Be kellett volna kísértetnie ezeket az embereket a fogdába és nem bánnám még azt sem, ha ebben az esetben őket mint hazaárulókat akasztófa alá állítanák. Az én személyem és vezető társaim személye minden körülmények között garanciát kell, hogy nyújtson a belügyi hatóságnak arra, hogy ilyen vádakkal nem illethető a működésünk. A belügyi hatóság adja tudomására minden közegének, minden főbírájának, hogy ilyesmivel ezt a pártot nem lehet gyanúsítani. Még tö'bib efféle dolog is történt. Még ennél a szendehelyi szervezkedésnél tmeg kell említenem azt is, hogy ezek az emberek valóban németajkúak, de ha hallaná és látná a belügyminiszter úr, hogy milyen érzésűek, más véleménnyel lenne. A múltkor névnapra gyűltek össze, meghívtak engem is és a névnap ünneplésének keretén belül, amikor az ünnepélyes hangulat hatása alatt a Himnuszt énekelték, ezeknek a sváboknak egyike-másika könnyezve énekelt. Ha a 'belügyminiszter úr ezt látta volna, meghatódott volna és meggyőző dhetett volna arról, hogy ezen a sváb helyen, ezen a csakugyan kimondottan németajkú helyen, ahol a püspöki erdő fájának fuvarozásából, kövek fuvarozásából, a pesti gyárakban való 'munkálkodásból és kizárólag ilyen hasonló alkalmi munkákból élnek az emberek, mennyire jó, mennyire lelkes magyarok ezek az emberek, akiket a felhozott vád egyáltalában nem illethet. Magának a pártnak azt a misszióját pedig, amelyet ott betöltött, nem ilyen goromba elutasítással, hanem akár dicsérettel kellene, hogy fogadják az illetékesek. Pártom és vezetőségem munkája kiterjedt a Felvidékre is. Guta községiben ezt a szervezkedést a csendőrség azzal igyekezett meggátolni, hogy az egyik Horváth nevű kocsmárost azzal fenyegette meg, hogy ha tagjainkat beengedi a kocsmájába, akkor elveszik tőle az italmérési .engedélyt. Természetes, hogy ez az újonc magyar, aki ugyan már 22 esztendeje él ott, vezeti azt a kocsmát és keresi meg ott a kenyerét, ahol ez a kenyérkereset a családban, mondhatnám, már generációról generációra szállt, megijedt és a központhoz fordult azzal, hogy vájjon csakugyan elveszik-e a kocsmaengedélyét. El sem tudnám képzelni, hogy ha a magyar nemzeti szocialista (mozgalom emberei összejönnek eigy kocsmában, elbeszélgetnek, elborozgatnak, ezt komolyan nehezményezze a belügyi hatóság. Csak a csendőrség túlkapásaként könyvelhetem el ezt az esetet. Nem tudom azonban már ilyenként elkönyvelni azt az ugyancsak Guta községben történt esetet, amikor az egyik Bucsai Ferenc nevű, vitézi címre és rangra kívánkozó egyén erkölcsi bizonyítványt kért a községházán és a főjegyző azzal tagadta meg az erkölcsi bizonyítványt, hogy »maga az agrárpártnak volt a tagja, maga nemi érdemes arra, hogy vitéz legyen« és ezzel • egész egyszerűen elutasítja. Tudnivaló az, mélyen t. Ház, hogy az agrárpártnak főleg az kellett, hogy tagja legyen, aki annakidején az érseki uradalomból a földosztás révén a cseh kormánytól földet kívánt kapni. Ezek a derék magyarok, akik munkálkodni igyekeztek, akik családot neveltek, — most már a magyar nemzet hasznára — tényleg beiratkoztak és valójában az agrárpártnak voltak a tagjai a cseh uralom, alatt, de én nem hinném, (hogy ma — akár a tékozló fiú sorsára jutva is — nem az elismerés szavával kellene Őket illetni és hogy teljes elismerés ne illesse meg ezt a derék Bucsai Ferencet, aki a háborúban vitézi módon viselkedett. Még szomorúbb az, mélyen t. Ház, hogy ugyanebben a községben Bognár Gergely plébános mit hirdet az oltár előtt a híveknek. Több társammal együtt saját fülünkkel hallottuk, hogy a nemzeti szocialista mozgalmat a leghelytelenebb imédon jellemezte. Papi emberről lévén szó, nem akarok erősebb kifejezést használni, de bizonyosan nem a templomba illő módon diffamálta, becsmérelte mozgalmunkat, amikor pedig az ő hívei közt is igen-igen sok nemzeti szocialista van. Azt mondta, nem tartja jó katolikus embernek azt, aki a hitbizományi; vallás alapítványi, papi uradalmaknak csak egy talpalatnyi földjét, is kívánja, már pedig a nemzeti szocialisták azt hirdetik, hogy a földosztás során még arra is sor kerül. Hogy mi mit hirdetünk, egés,zen bizonyos, hogy az a mi legjobban érző belsőnknek az ügye és azt még Bognár Gergely ellenvetése dacára is hirdetjük, de bizonyos, hogy tagadjuk azt, hogy istentelenek vagyunk, hogy neun járunk el templomba, mert az a kicsiny gutái templom bizony nem tudta befogadni azokat a nemzeti szocialista híveket, akik éppen akkor megtöltötték a templomot, annak ellenére, hogy Bognár Gergely ismételten, hétről-hétre minden ünnepi beszédében eféle módon nyilatkozik a nemzeti szocialista párt ellen. Ügy értesültem, hogy a szószéktől való igehirdetéstől el van tiltva, éppen a politizálás miatt. Nagyon helyes volna, ha a vallás- és közoktatásügyi mi-