Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. 221 hangoztatja a nemzeti szocialista ideológiához j való kapcsolását, egy egészen új szellemiség­nek a közéletbe való bevitelét, ugyanakkor tel­jesen más vonalon mozog intézkedéseivel. A Magyar Nemzeti Szocialista Mozgalom szervezése során Szendehelyen párthelyiséget akartunk nyitni. Már pár év óta tart, hogy ál­landóan elutasítják a pártvezetőséget, azzal az indokolással, hogy kicsi a helyiség, hogy nád­fedeleles, hogy nem elég világos, nem padló­zott és így tovább. Szendehely község olyan te­rületen fekszik, ahol a püspöki uradalom a falu határáig ér, ahol a községnek egy talpa­latnyi földje sincsen, ahol a nyomort minden demagógián túl a kormány helytelen intézke­dései, a földbirtokeloszlásnak a mai napig el­odázott megoldása okozza. Ezen a helyen most már olyan helyiséget igyekezett a csoport ki­bérelni, amely — ezt joggal és határozattan ál­líthatom — a község egyik legszebb, legtága­sabb, legegészségesebb épülete. Több mint SO köbméter maga a helyiség, jól padlózott, három nagy ablakkal, hozzáférhető, tehát az ellenőr­zés szempontjából megfelelő, még a csendőrök felvonulására is kitűnően alkalmas tágas utca mellett fekszik. Á főszolgabíró azzal utasította el ezt a kérelmet, hogy a körorvosi vélemény közegészségügyi szempontból nem tartja meg­engedhetőnek ott azon a helyan a pálthelyiség megnyitását. Kijelenthetem, hogy maga a köz­ségháza sincsen egészségügyi szempontból olyan megfelelő, mint ez a párthelyiség. Azonkívül rendkívül bántó és személyemet is érintő, amikor azt mondja a főszolgabíró el­utasító végzésének indokolása bari, ( hogy a ma­gyar nemzeti szocialista párt működése azért sem engedhető meg ott, meet pán germán és magyarellenes agitációyal dolgozik. Ha a fő­szolgabíró úr meggyőződött arról, hogy ez a csoport pángermán agitáaióval, magyarellene­sen aolgozik és nem tett ellene semmit, akkor a főszolgabíró úr nem teljesíti a kötelességét! Be kellett volna kísértetnie ezeket az embere­ket a fogdába és nem bánnám még azt sem, ha ebben az esetben őket mint hazaárulókat akasztófa alá állítanák. Az én személyem és vezető társaim személye minden körülmények között garanciát kell, hogy nyújtson a belügyi hatóságnak arra, hogy ilyen vádakkal nem il­lethető a működésünk. A belügyi hatóság adja tudomására minden közegének, minden főbírá­jának, hogy ilyesmivel ezt a pártot nem lehet gyanúsítani. Még tö'bib efféle dolog is történt. Még ennél a szendehelyi szervezkedésnél tmeg kell említenem azt is, hogy ezek az emberek való­ban németajkúak, de ha hallaná és látná a belügyminiszter úr, hogy milyen érzésűek, más véleménnyel lenne. A múltkor névnapra gyűltek össze, meghívtak engem is és a név­nap ünneplésének keretén belül, amikor az ünnepélyes hangulat hatása alatt a Himnuszt énekelték, ezeknek a sváboknak egyike-má­sika könnyezve énekelt. Ha a 'belügyminiszter úr ezt látta volna, meghatódott volna és meg­győző dhetett volna arról, hogy ezen a sváb helyen, ezen a csakugyan kimondottan német­ajkú helyen, ahol a püspöki erdő fájának fu­varozásából, kövek fuvarozásából, a pesti gyárakban való 'munkálkodásból és kizárólag ilyen hasonló alkalmi munkákból élnek az em­berek, mennyire jó, mennyire lelkes magya­rok ezek az emberek, akiket a felhozott vád egyáltalában nem illethet. Magának a párt­nak azt a misszióját pedig, amelyet ott betöl­tött, nem ilyen goromba elutasítással, hanem akár dicsérettel kellene, hogy fogadják az ille­tékesek. Pártom és vezetőségem munkája kiterjedt a Felvidékre is. Guta községiben ezt a szervez­kedést a csendőrség azzal igyekezett meggá­tolni, hogy az egyik Horváth nevű kocsmá­rost azzal fenyegette meg, hogy ha tagjainkat beengedi a kocsmájába, akkor elveszik tőle az italmérési .engedélyt. Természetes, hogy ez az újonc magyar, aki ugyan már 22 esztendeje él ott, vezeti azt a kocsmát és keresi meg ott a kenyerét, ahol ez a kenyérkereset a család­ban, mondhatnám, már generációról generá­cióra szállt, megijedt és a központhoz fordult azzal, hogy vájjon csakugyan elveszik-e a kocsmaengedélyét. El sem tudnám képzelni, hogy ha a magyar nemzeti szocialista (mozga­lom emberei összejönnek eigy kocsmában, el­beszélgetnek, elborozgatnak, ezt komolyan ne­hezményezze a belügyi hatóság. Csak a csend­őrség túlkapásaként könyvelhetem el ezt az esetet. Nem tudom azonban már ilyenként el­könyvelni azt az ugyancsak Guta községben történt esetet, amikor az egyik Bucsai Ferenc nevű, vitézi címre és rangra kívánkozó egyén erkölcsi bizonyítványt kért a községházán és a főjegyző azzal tagadta meg az erkölcsi bizo­nyítványt, hogy »maga az agrárpártnak volt a tagja, maga nemi érdemes arra, hogy vitéz legyen« és ezzel • egész egyszerűen elutasítja. Tudnivaló az, mélyen t. Ház, hogy az agrár­pártnak főleg az kellett, hogy tagja legyen, aki annakidején az érseki uradalomból a föld­osztás révén a cseh kormánytól földet kívánt kapni. Ezek a derék magyarok, akik munkál­kodni igyekeztek, akik családot neveltek, — most már a magyar nemzet hasznára — tény­leg beiratkoztak és valójában az agrárpárt­nak voltak a tagjai a cseh uralom, alatt, de én nem hinném, (hogy ma — akár a tékozló fiú sorsára jutva is — nem az elismerés szavával kellene Őket illetni és hogy teljes elismerés ne illesse meg ezt a derék Bucsai Ferencet, aki a háborúban vitézi módon viselkedett. Még szomorúbb az, mélyen t. Ház, hogy ugyanebben a községben Bognár Gergely plé­bános mit hirdet az oltár előtt a híveknek. Több társammal együtt saját fülünkkel hallot­tuk, hogy a nemzeti szocialista mozgalmat a leghelytelenebb imédon jellemezte. Papi ember­ről lévén szó, nem akarok erősebb kifejezést használni, de bizonyosan nem a templomba illő módon diffamálta, becsmérelte mozgalmun­kat, amikor pedig az ő hívei közt is igen-igen sok nemzeti szocialista van. Azt mondta, nem tartja jó katolikus embernek azt, aki a hitbizo­mányi; vallás alapítványi, papi uradalmaknak csak egy talpalatnyi földjét, is kívánja, már pe­dig a nemzeti szocialisták azt hirdetik, hogy a földosztás során még arra is sor kerül. Hogy mi mit hirdetünk, egés,zen bizonyos, hogy az a mi legjobban érző belsőnknek az ügye és azt még Bognár Gergely ellenvetése dacára is hir­detjük, de bizonyos, hogy tagadjuk azt, hogy istentelenek vagyunk, hogy neun járunk el templomba, mert az a kicsiny gutái templom bizony nem tudta befogadni azokat a nemzeti szocialista híveket, akik éppen akkor megtöl­tötték a templomot, annak ellenére, hogy Bog­nár Gergely ismételten, hétről-hétre minden ün­nepi beszédében eféle módon nyilatkozik a nemzeti szocialista párt ellen. Ügy értesültem, hogy a szószéktől való igehirdetéstől el van tiltva, éppen a politizálás miatt. Nagyon he­lyes volna, ha a vallás- és közoktatásügyi mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom