Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

u Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2A-én, pénteken. a, történeleminek. A német kivándorlást rendszeresen Magyarország tót és magyar részei felé kell terelni. A voltaképpeni turáni magyarok el vannak »átnyúlva. Minél előbb tűnnek el ezek az igazi magyarok, annál jobb lesz rájuk nézve ós reánk nézve is.« Tudniillik a németekre nézve. T. Képviselőház! Lagarde azután úigy kép<zeli el ennek a történelmi folyamatnak lejátszódását, hogy végül minden német kézre kerül itt. (Gr. Apponyi György: Már csinálják!) Azt mondja továbbá, idézek belőle megint (olvassa): »Vagyonáról sem rendelkezhetik majd szabadon a magyar ember, csak lefelé, vagy felfelé örökölhet szabadon, az első oldalágakon csak elsőiziglen. Azontúl a magyar vagyona az államra száll, a magyar föld kiosztatik a német paraszt-telepesek között.« T. Ház! A helyzet, a német felfogás, a német tendencia azóta sem változott. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Sőt!) Sőt látjuk, hogy nagyon is dinamikussá vált ez a szellemi mozgalom. Ilyen körülmények között nem tudom megérteni, miért lehetséges az, hogy ennek az árja-faj védelemnek apostolai itt terjeszthetik a maguk úgynevezett nyugati eszméit. Sok tekintetben védelemben is részesülnek. Es ha a magyar sajtó, legyen hár az katolikus, ez ellen a szellem ellem írni kezd, betiltják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) külföldi lapot pedig, amely ez ellen a szellem ellen foglal állást, be nem eresztenek, ellenben beeresztik azokat az összes sajtóorgánumokat, amelyek bennünket támadnak, amelyek különösen a katolikus vallás ellen fordulnak, a katolikus vallást egyenesen gyalázzák, a pápát sértegetik. Nem értem tehát, hogy miféle •okosság, miféle lelkiismeret s különösen pedig miféle magyar érdek van ennek az idegenfajtájú fajvédelemnek a pártolásában, kultuszának terjesztésében és e kultusz terjedésének megengedéséiben. (Gr. Apponyi György: Nem (magyar _ érdek! — Vázsonyi János: Van, aki azt hiszi, hogy ő lesz a Gauleiter! — Gr. Festetics Domonkos: Jobb, mint a főrabbi! — Fábián Béla: Nem biztos! A Seyss-Inquártóknak nem jó a sorsuk!) Azt hiszem, mindenki egyetért velem, hogy a faj- és vérmitosz, amely ellen az én vallásom legfőbb papja, a Szentatya is tiltakozik, és amelyet a legvégletesebben elítélt az ország hercegprímása is, támadás a katolikus vallás ellen. (Farkas István: így is van! Megcsúfolása a katolikus vallásnak!) Nem is tudom, ihogyan lehetséges, hogy idekerülhetett egy ilyen javaslat Szent István évében a magyar törvényhozás elé. (Farkas István: A német kapitalizmus kívánja! Hogy ne legyen kereskedelem! — Zaj. — Elnök csenget.) Szomorú, hogy ez, az értelmetlen faji teória, faji jelszó uralkodik közéletünkben. Es különösen szomorú az, hogy éppen az ország volt miniszterelnökének lett ez leginkább veszS'zőpar ipája. Ö ennek az; eszmének szolgálta tálban a világon [mindenkinek megbocsát. Vízkereszt napján mondott egy beszédet, amelyben arról szólt, hogy az idegennyelvű keresztény magyar okról — vitán ifelül áll, hogy róluk mondotta — el kell ismerni, hogy a nemzet testébe, lelkébe harmonikusan beilleszkednek. Róluk tehát ezt el keli ismerni: róluk, akik közül igen sokan még magyarul sem tudnak. Ellenben azt is mondotta ugyancsak vízkereszti (beszédében, hogy a zsidósággal azonban mindenképpen baj van, mert vele szemben nem lehet bizonyítani azt, hogy nem asszimilálódott. A vita — úgymond — olyan, mintha a színvak vitáznék a rendes szeművel. (Fábián Béla: Ki mondta ezt?) Imrédy Béla vízkereszti beszédében. (Zaj. — Elnök csenget.) Mostmár csak azt kell eldönteni, hogy ki a rendes szemű: az-e, aki (Farkas István: Különös egy faj az az Imrédy! — Zaj.) a régi magyar idők nagyjainak szemével: a Beöthy Ödönök, az Eötvös József bárók, a Kossuth Lajosok, a Deák Ferencek, a Szilágyi Dezsők, a Wekerle Sándorok vagy a Tiszák szemével lát, vagy pedig az-e az épszemü, aki — mint a volt miniszterelnök úr — Rohling profeszszornak, a Talmud-hamisítónak a szemével lát? (Fábián Béla: Pedig neki tudnia kell, mi van a Talmud ban!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Rupert Rezső: Rohling professzor idejétől kezdődik tulajdonképpen Magyarországon az antiszemitizmus. Ezt a tudományt fújja, fejleszti tovább a magyar antiszemitizmus és ennek a kultuszában él, úgylátsziík, a volt miniszterelnök úr is, mert csak Rohling professzor szemével lehet azt látni, amit ő lát. (Br. Vay Miklós: A pajeszt ozabadszemmel is meg lehet látni! — Fábián Béla: Hogyne, különösen, akinek az ősei pajeszt hordtak! — Propper Sándor: A csodaszarvasnak is van már pajesza!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rupert Rezső: Ismeretes Rohling profeszszor esete. Amikor megírta ezeket a hazudózásokat, amelyeken a magyar antiszemitizmus propagandája is nagyrészben felépül, Ferenc József rágalmazás! per indítására szorítottaA rágalmazási per meg is indult a prágai professzor ellen, aki oda Németországból jött át még azelőtt. A professzor úr ebben a rágalmazási perben alulmaradt, megfutott a tárgyalás elől és megszökött a katedrájáról is. Itt azonban újra kísért. Amit ebben a javaslatban olvasunk, az mind Rohling professzor műveinek reminiszcenciája, mert azt mondja a zsidóságról, hogy ' »származasbeli különbségei és területi szétszórtsága ellenére évezredek óta élettani és lelki elkülönülésben él«. A javaslat mégis azt vallja, hogy egységes faj egész, világszerte. Nem lehetséges megérteni ezt a logikát. Teleki Pál gróf mostani miniszterelnök úr is vallja ezt, aki pedig azt fejtegette itt, hogy tudományosan megvizsgált okok szerint lehet csak a dolgokat helyesen felfogni. (Vázsonyi János: ö földrajztudós és nem elmegyógyász!) Külön faji, szellemi és lelki egységről beszél a javaslat, amely egység — úgymond — más népektől a zsidót a legélesebben elkülönítő vallásában és hagyományaiban, erkölcstanában, bölcseletében és nacionalizmusában is kifejezésre jut. »Tud nemzetközi lenni, szélsőséges hajlamú, a tulajdont ingóként nézi, számarányát messze túlhaladóan vesz részt az önző vagyoni érdekbő^ elkövetett bűncselekményekben.« Csak az a jó t. Ház, hogy ugyanekkor a, vádak között felsorolja azt is, hogy a beolvadásra törekszik. Nem tudom tehát megérteni, miért akarják f megtagadni tőle, hogy tud asszimilálódni és miért akarják ráfogni, hogy vándorló természetű. Hozzá jön újabban a szónoki fogásokhoz az is, hogy bojkottot rendez. Ügy látszik, azt kívánják ettől az üldözött zsidóságtól, hogy amikor százezreit proskribálják, kitagadják nemcsak hazájából, hanem tulajdonából, a hivatalból, az irodából, a legfáradságosabb kis izzadságos munkahelyekről is, ugyanakkor