Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. 217 hivatott árvaszéket megcsalta és félrevezette.« Ebből a beadványból se lett semmi, a vádlottak padjára nem került senki és az ügy továbbra is elintézetlen maradt. Kiskorú Rónay György édesapja 1935-ben Lázár Andor akkori igazságügyminiszter úrhoz egy beadványt intézett, amelyben többek közt ezeket mondja (olvassa): »Vagy a feljelentett Szánthónak — súlyos bűncselekményei miatt — vagy nekem, állítólagos rágalmazás miatt, börtönben a helyünk«. Erre a beadványra sem történt semmi. A kiskorú 1937 májusában a magyar királyi belügyminisztérium gyámügyi osztályának írt egy 'levelet, amelyben többek között a következőket közli (olvassa): »Félrevezetve és megtévesztve odáig engedték jutni a helyzetet, hogy miként ^a tisztelettel mellékelt községi bizonyítvány igazolja, folyó hó 21-én igazdaságom összes lovai és egyéb állatai és minden egyéb gazdasági 'fölszerelése elárvereztettek. Tiszteletteljesen kérem, méltóztassék vizsgálat és bírálat tárgyává tenni a székesfővárosnak nemcsak velem, de a belügyminisztérium gyámügyi -osztályával szemben is elkövetett kétszínű, .megtévesztő és méltán erkölcstelennek -nevezhető magatartását.« Tisztelettel kérdem, ha másért nem, ezért a kifejezésért mem kell-e hivatalból eljárást indíttatnia egv erkölcsi testületnek'? Hogy nekem mi a véleményem a magas erkölcsi testületről az más, de úgy gondolom, hogy nekik valószínűleg kötelességük hivataliból megvédeni a maguk erkölcsi nagyságát, amikor azt írják róluk, hogy méltán erkölcstelennek nevezhető magatartást tanúsítottak, továbbá azt kérik, hogy a «budapesti királyi törvényszék a székesfőváros ellen folyó keresetet soron kívül letárgyalja. Ugyancsak levelet intézett a kiskorú Rónay György Budapest székesfőváros polgármesteréhw, ig 1937 .májusában, amelyben ismételten bűnös mulasztással vádolta aneg a székesfővárosi! árvaszéket. Ebben a levélben leszögezi a következőket (olvassa): »Amikor a rendezésre nézve előzetes garanciát említettem, felháborodva hivatkoztak az ön személyére, erkölcsi értékére, magának a fővárosnak erkölcsi ( kötelezettségeire, mondván, hogy véigre is ' nem Kohn, vagy Grün uzsorással állok szemben, hanem erkölcsi testülettel, a székesfővárossal.« A. levél további során megjegyzi még a kiskorú, hogy teljesen kifosztották s talán mégis job'b lett volna, ha Kohnnal vagy Grürnel állott volna szemben, mert azok részéről sem részesült volna hasonló eljárásban, mint amilyenben részesült a székesfőváros részéről. Leszögezi ebben a levélben azt is, hogy perenkívüli egyességgel a neki járó kártérítést el lehetett volna intézni a főváros részéről ( olcsóbban is, mert a félmillió pen<gő vagyonérték helyett, tekintettel szorult helyzetére, alacsonyabb összegben is megegyezett volna. Egy zsidóval tényleg könnyebbem egyességet köthetett volna, a főváros azonban továbbra^ is tűrte, hogy tovább folytatódjék ez a gazság. Interpellációmat a belügyminiszter úrhoz intéztem, abban a reményiben, hogy egy héten egyszer lévén interpelláció,« nap, szerencsém lesz itt az ülésteremben tisztelhetni a belügymimiszteru urat, és szerencsém lesz ebben az ügyben is választ hallani, amely válasz nem lelhet más, mint az, hogy a legszigorúbb vizsgálatot indítja meg. Előre mondom, hogy ezt a választ köszönettel tudomásul vettem volna, azonban a távollévő mélyen t. belügyminiszter úrnak csak a szelleméhez szólhatok, mondván, hogy a belügyminiszteri intézkedéseknek és tudomásulvételeknek — úgylátszik -r a székesfővárossal szemben nem sok sikere és eredménye van. A belügyminiszter úr ugyanis már évek hosszú során át minden beadvánnyal kapcsolatban sürgette a fegyelmi vizsgálatok megindítását, sürgette a vizsgálat kiterjesztését s akkor jött a főváros közigazgatási bizottsága azzal a remek érvvel, hogy az egész három év előtti dolog elévült. (Mozgás.) Ha egy esztendős gyermeknek meghal az édesanyja és az édesapja és a gyermek, mint árva, a gyámhatóság hatásköre alá kerül, 23 év fog eltelni addig, míg nagykorú lesz. Ezen álláspont szerint nyugodtan el lehet sikkasztani, el lehet venni tőle a vagyonát, meg lehet fosztani tőle az árvát, nem lesz semmi baj belőle. Nem egyszer és nem kétszer, hanem hétszer és nyolcszor három esztendő telik el, míg nagykorúvá válik valaki és Budapest székesfőváros közigazgatási bizottsága és polgármestere már három esztendő után úgy nyilatkozott, hogy elévült az ügy. Én ezt a kérdést ismételten elő fogom hozni a képviselőházban s tekintettel arra, hogy az utóbbi időben szokás az, hogy a Házban mondott politikai kritika miatt lovagiaskodnak egyes urak, bejelentem, hogy én ez elől sem zárkózom el. Azt hiszem azonban, abban, hogy ebben a kérdésben rendet kell csinálni és a bűnösöket le kell zárni, valamennyien egy véleményen vagyunk, (ti g y van! Ügy van! — vitéz Shvoy Kálmán: Rendszerváltozást!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Csikvándi Ernő képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem annak felolvasását. Gaal Olivér jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a kiviteli állatkontingens elosztása körül aránytalanságok és bajok vannak? 2. Tervbe van-e véve, hogy ezen bajok lehető rövid időn belül megszüntettessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csikvándi Ernő: T. Ház! Tildy Zoltán t. képviselőtársam az interpellációk elején ugyanebben a tárgyban interpellált, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell ismétlésekbe bocsátkoznom. Én nemcsak a panaszokat hozom fel, hanem rámutatok a hibákra is és szerény tehetségemhez képest rámutatok azokra a módokra is, amelyekkel szerintem talán segíteni lehet a bajokon. Az állattartásnak legnagyobb értékmérője a gazdasági intenzitás. Ahol — az állattartás vagy nem értve a legelőgazdaságot — ahol a tejgazdaságok és hizlalások folynak, ott kivitelre természetesen már a koncentrált termények kerülnek és azonkívül ezáltal egy nálunk nagyfontosságú kérdés, a talajerő _ pótlásáról is gondoskodunk. Intenzív hízlalási lehetőségek azonban csak akkor állnak elő, ha kiviteli lehetőségek vannak. E tekintetben azokra a sokszor elhangzott beszédekre, amelyek hazánk állattenyésztésének alacsony fokát Dániával hasonlítják össze, azt felelhetem, hogy itt két különböző dolgot hasonlítanak össze. Hiábavaló azt mondani, hogy Dániában száz lakosra 85 sertés esik Magyarország 35 serté33*