Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ü történő szabálytalanságoknak tárgyában újságcikkek is jelentek meg a lapokban, én magam is itt a képviselőházban már három évvel ezelőtt szóvátettem ezeket a szabálytalanságokat, kértem az akkori belügyminiszter urat, hogy intézkedjék, ezenfelül személyesen kértem Budapest székesfőváros polgármesterét is, hogy ebben a dzsungelben egyszer már teremtsen rendet, mert nem tűrheti a magyar állam, hogy ma, 1939-ben az árva gyermekeket, akik védekezni sem tudnak ez ellen, hivatalos visszaélések és törvénytelenségek sorozata oda juttassa, hogy amikor nagykorúak lesznek, koldusszegényen jönnek ki az árvaszék gyámolító keze alól. Annyival is inkább csodálatos ez az állapot, mert hiszen vannak gyámügyi törvényeink, az 1877. évi XX. t.-c. és az 1885: VI. t.-c., amelyek imperative és mindenre kiterjedő részletességgel intézkednek arról, hogy az árvák vagyonát hogyan kell kezelni. Pusztába kiáltó szó maradt minden tiltakozásom, még eredménytelen intézkedések sora sem következett be nyomukban, mindössze annyi történt, hogy az egyik elnök jött, azután csendben, titokban eltávozott, jöttek bizonyos polgármesteri jelentések, hogy vizsgálatok folynak, de a kérdést nem intézték el, a főváros; mind a mai napig nem kártalanított ezekért a mulasztásokért számos árvát, akiknek esetét fel fogom sorolni, csak helyi vizsgálatot rendelt el és elmulasztotta odaküldeni az ügyészt, hogy kitisztítsa azt a dzsungelt, amely a budapesti árvaszéknél van. T. Ház! A belügyminiszter úr bizonyos kérdésekben nagyon gyorsan tud intézkedni. Láthattuk, hogy politikai meggyőződésből kifolyólag 24 óra alatt internáló táborba tud küldeni embereket, mert a jelenlétük és működésük veszélyes a közre. Tisztelettel kérdem hát, t. Ház, nem százszorta veszedelmesebb-e azok működése, akik — ismét hangsúlyozom — árvákat, magukkal tehetetlen gyermekeket fosztanak és forgatnak ki a vagyonukból és ezek még ma is mint Grál lovagok sétálnak az utcákon mindenfelé. T. Ház! Ezekhez az urakhoz képest Rózsa Sándor gentleman volt (Derültség), mert Rózsa Sándor csak az ingót lopta el, itt pedig még az ingatlant is ellophatják. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tessék a parlamenti illemnek megfelelő kifejezéseket használni. Dinnyés Lajos: Tisztelettel meghajlok az elnök úr intelme előtt, azonban a következőkből az elnök úr is meg fog győződni arról, hogy nagyon enyhe aza kifejezés, amelyet itt ebben az ügyben használtam. (Derültség.) Elnök: T. képviselő úr, az elnök van hivatva megvizsgálni, hogy mit talál a parlamenti illem szempontjából megengedhetőnek. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Részleteiben nem tehetem, csak nagy vonásokban van módomban ismertetni az egyik kiskorú esetét. Kakucsi Libner József inárcskakucsi földbirtokos 1925-ben meghalt és az egyik időközben elhunyt leánya után 1240 hold tehermentes birtokot hagyott az unokájára. Hangsúlyozom, hogy tehermentes birtokot. Unokájának az apja még az ő életében másodszor is megnősült, bizonyos differenciák támadtak, — családi ügyek — ezért a természete» apát kizárta a vagyonkezelésből és a gyámságból és Szánthó Pál akkor aktív alsódabasi járási főszolgabírót bízta meg végrendeletileg végrenKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXII. lése 1939 március 8-án, szerdán. 215 deletének végrehajtásával és a vagyonkezeléssel. Már most mi történt? Az történt, t. Ház, hogy a végrendeleti kikötés ellenére, annak ellenére, hogy az örökhagyó imperative meghagyta, hogy bérbe kell adni vagy el kell adni ezt az 1240 katasztrális hold tehermentes birtokot, a vagyonkezelő az árvaszék jóváhagyásával házi kezelést honosított meg ezen a birtokon. A székesfőváros árvaszékének hivatalos szakértője, Szilassy Zoltán, akit kiküldtek a helyzet tanulmányozására és a birtok felülvizsgálatára, megállapította szakértői véleményében, hogy nem lehet a birtokon házi kezelést kezdeni, mert az hiányosan van felszerelve, hanem bérbe kell adni. Ennek ellenére megindították a házi kezelést és. a házi kezelés első intézkedése az volt, hogy nagyobbarányú kölcsönt vettek fel a birtokra és olyan gyors iramban vették fel a kölcsönt, hogy 1926-tól 1932-ig 300.000 pengővel terhelték meg ezt az 1240 holdat. (Gr. Apponyi György: Hogyan kaptak annyit?) 1929-ben az árvaszék jóváhagyásával eladtak a birtokból 500 holdat, — a birtok javát — a befolyt vételárból azonban nem tudták kifizetni az adósságokat. Fennmaradt még 117.000 pengő bekebelezett adósság és 50.000 nengő különféle adósság. Ma az a helyzet, t. Képviselőház, hogy azt a megmaradt 740 katasztrális holdat a mat napig körülbelül 300.000 pengő beke/belezett adósság terheli, ha tehát el ig adják a meglévő 740 holdat, még mindig fennmarad több, mint 150.000 pengő személyi tartozása az árvának és ha ez az árva a későbbiek során valaha is abba a helyzetbe jut, hogy keres pár pengőt vagy állásba jut, le fogják tiltani a fizetését és neki kell majd kifizetnie azokat a tartozásokat, amelyeknek létrejöttéhez! neki semmi köze sincs. (HorváthZoltán: Hová tették a pénzt? — Egy hang a középen: Elherdálták!) IMi történt ezután? Ez a kiskorú jeles tanuló volt és a végén egy krajcárt nem kapott ennek az 1240 kat. holdas birtoknak a jövedelméből. Mint házitanító tengette életét, kis albérleti szobában lakott. Ennek ellenére szorgalmával állami ösztöndíjjal elvégezte az egyetemen a tanárképzőt, a francia-német szakon. Midőn a tanári diploma a kezében volt, elment az árvaszékihez és kérte, hogy tessék az örökséget kiadni. Mit méltóztatnak gondolni, mi történt? Nelm kapott semmit, nem kapott egy árva krajcárt sem*, ellenben íkapott Tatárszentgyörgy község elöljáróságától egy szegénységi (bizonyítványt. (Gr. Apponyi György: Ez (borzasztó! Ez egy gangszterf ilm ! — Hubay Kálmán: Még jó, hogy nem internálták!) Azt mondották neki. hogy tessék beperelni a fővárost. Egy pillanatig nem kétséges előttem, hogy a törvény is igazat fog adni ennek az árvának, de miből éljen addig? Szabad volt a fővárosi árvaszék illetékes tényezőinek, a belügyminisztérium gyámügyi osztálya előtt rábeszélni ezt a kiskorút, hogy nasrykorúsíttassa magát 22 éves korában, mert akkor majd kiegyeznek vele! Nagykorúsították és erre szóba sem álltak vele» egy krajcárt nem adtak neki

; brüszken és mereven elzárkóztak minden anyagi kártérítés elől. (Horváth Zoltán: Ez rémregény!) T. Ház! Ezeket nemcsak én állapítottam és állapítom mesr, hanem imiegállapította ezt a imagyar királyi belügy miniszter úr 212.768. számú végzése is már 1935-ben, amelyet az ebben az ügyben lefolyt vizsgálat során hozott, s amelyből csak a következő részleteket leszek 33